► Február végén volt a Kramer kontra Kramer olvasópróbája, azóta két hónap telt el. Hol tartotok?

*Rába Roland (RR):* Eddig főként a próbateremben dolgoztunk a szöveggel, meg a gyerekekkel. Fiatalabbakkal, tizenévesekkel már dolgoztam, de 8-9 évesekkel még nem. Ők olyanok, mint egy-egy energiabomba. Pont ma történt, hogy megkértem a Házi ikerpárt, akikkel most próbáltunk először színpadon, fussanak el a nézőtér mögött, hogy megnézzük, milyen az. A nézőtér nem kicsi, de egy lendülettel négyszer körbefutották. Irigylésre méltó energia.

► Az olvasópróbán nagyon sok videót mutattál, meglehetősen határozott formai koncepcióval érkeztél. Ez alakult azóta?

*RR:* Abból, hogy a Belvárosi Színház régen mozi volt, illetve hogy magában a darabban a legelső jelenetben van egy kamera, szinte következett, hogy próbáljunk ki egy ilyen vizuális elemet, és legyenek videók majd az előadásban. Nagyon filmes a színdarab, sűrűn és gyorsan következnek egymás után a jelenetek. Arról, hogy hogyan mutat majd ez, amikor a részletek összeállnak, van elképzelésem – de ez mindig alakul a próbák során.

Egyébként a darab érdekes, és az fogott meg benne, hogy láthatjuk, ahogy a szülők – az okosok, akik tudják, hogyan működnek a dolgok, megmondják, hogyan kell élni – valójában tele vannak bizonytalansággal, és ügyetlenül mozognak a világban. Mindeközben mégis mi, felnőttek folyton kinyilatkoztatunk, döntünk, véleményezünk, megítélünk, elítélünk és szabályokat hozunk. Joanna Kramer, az anya is ilyen felnőtt, aki nem találja a helyét a saját életében, és elhagyja a gyerekét. Ez ma is felháborító dolog, pedig a nőknek is van élete, van valami történetük azon túl is, hogy gyermeket szülnek. Kicsit zavarba ejtő ez a szabálytalan történet. Izgalmas.

► Mármint az, hogy hol vannak a felelősségvállalás határai?

*RR:* Igen. Számomra azt boncolgatja ez a történet, hogy valaki képes-e feláldozni magát valakiért vagy sem. Van, akinek ez nem egyértelmű. Gyerekként sok mindent én is számon kértem a szüleimen, anyámon. Közben ő is egy ember. Miért kéne neki az egész életét, vagy annak nagy részét alám rendelnie? Vagy éppen: miért ne kéne?

► És a férfiaknak nem kéne alárendelniük magukat a gyereküknek?

*RR:* A gyerek a nő feladata a családban – ez egy nagyon régi, kulturális beidegződés, amit a Kramer kontra Kramer egy kedves történeten keresztül boncolgat, és közben súlyos dolgokra kérdez rá. Ez a sztori '78-ban született, de mondjuk a szingli-jelenség nálunk csak tíz-tizenöt éve lett igazán erős. A szabadság elég komplex dolog, és a nők sem biztos, hogy a gyerek mellett találják meg a boldogságot. Csakhogy ilyesmiről beszélni tabu. Ezért is fontos, hogy ebből ne egy mese legyen, hogy van a rossz anya és az alkalmatlan apa, aki a végére alkalmas lesz, és egymásra találnak a fiával, ennél ugyanis többről van szó, ez ennél bonyolultabb dolog. A kérdés most számunkra az, hogy erről tudunk-e közhelyektől mentesen beszélni. Mi mindenképpen erre törekszünk, mert ugyan nincs szándékunkban tabukat döntögetni, az viszont biztos, hogy a Kramer kontra Kramerben van sok olyan dolog, amiről a hétköznapokban nem beszélgetünk – pedig nem ártana. Néha jót tesz a leosztott lapokat újra megkeverni.