7óra7

POSZT-blog, 4. nap: Utcára nyílik?

POSZT-blog, 4. nap: Utcára nyílik?

2013. 07. 07. | 7óra7

XII. POSZT

Vasárnap lévén megszaporodtak a belvárosban a sétálgató, nézelődő emberek, így adódott az ötlet, hogy egy színház iránt nem különösebben érdeklődő helybéli vagy turista szemszögéből nézzek rá a fesztiválra. Mi az, ami az utcáról látszik belőle? Amibe az is belebotlik, aki nem keresi a rendezvényeket, nem akar vagy nem tud beülni a versenyelőadásokra vagy más fizetős programokra? Így, bár ma is letudtam a kötelező feladatokat (felolvasószínház, drámavita, szakmai beszélgetés), ezúttal nem ezekről írok, hanem a fesztivál utcai profiljáról. És annak is csak egy kis szeletéről.

A Magyar Teátrum Sátor hármas gömbje a Dzsámi előtt kétségkívül meghatározó eleme ennek az utcaképnek, és egész nap kínál programokat, délelőtt a gyerekeknek játszóházat és gyerekelőadásokat, délután a felnőtteknek beszélgetéseket színészekkel, írókkal, rendezőkkel, este pedig felnőtteknek szóló előadásokat, amelyeknek egy része már fizetős.

Matiné

A másik helyszín, ahol viszont nem csak idéntől, hanem már hosszú évek óta várják a kisgyerekes szülőket, a Jókai tér. A kézműves vásár és a folyamatosan használatban lévő fajátékok mellett itt tartja bábelőadásait a MárkusZínház, ma éppen A Jánosvitézt mutatták be, ahogy a címből is látszik, nem az eredeti változatot, hanem annak Balogh Róbert és „a Társullat” által átírt változatát. De a MárkusZínház mellett más társulatok is fellépnek itt, tegnap például a képen látható HeppTrupp a Bódog és Szomorillával És a tér mindig kínál képzőművészeti látnivalót is, idén a Horváth Ira és Zsubori Ervin által alapított Arnolfini Archívum elektrografikai sorozatát, amely úgy kapcsolódik a színházhoz, hogy az egyes alkotások színműhősöket idéznek meg.

Utcáról is látható például a Palatinus Szálló földszintjén megrendezett fotókiállítás Cserhalmi Györgyről, a fesztivál díszvendégéről. A fotókat B. Müller Magda fotóművész válogatta saját és mások képeiből.

A legjobb vitrinrendezés díja: Demmers Teaház, Pápay Kornélia

Idén is volt kirakatverseny, igaz, eddig jómagam csak három versenykirakatot fedeztem fel, de köztük van az is, a Demmers Teaházé, amelynek alkotója, Pápay Kornélia megkapta A legjobb vitrinrendezés díját. Nevezési feltétel volt, hogy a kirakat tematikájában kötődjön valamelyik fesztiválprogramhoz. Egy teaházé mi máshoz is kapcsolódhatna, mint az Értelem és érzelemhez

Klaszter a flaszteren

A Király utca 9., a Belvárosi Könyvtár udvara és a ház környéke a helyszíne a Király FlaszTér: Ez király! elnevezésű programsorozatnak, a Pannon Klassz Közösség rendezvényének. Koncertek, irodalmi estek, utcai performanszok zajlanak itt, és hogy a járókelők kedvet kapjanak mindehhez, arról az ajándékba adott „kultúrára hívó gomb” hivatott gondoskodni: szép nagy piros gomb fehér szegéllyel, biztosan jól lehet vele gombfocizni. Kár, hogy nem pár órával korábban kaptam meg a gomb mellé a három elegáns kis autogramkártyát, mert kettőt közülük biztosan odaadtam volna annak az anyukának és kamaszlányának, akik, miután meglátták a Palatinus Szálló előtt beszélgető Nagy Ervint, apukát és fiútestvért feledve, földbe gyökerezett lábbal álltak és bámulták a jelenést, és semmiféle noszogatásra sem voltak hajlandóak tovább menni, amíg csak el nem tűnt a Király utca forgatagában. És igen, ez is hozzátartozik a fesztivál utcai profiljához: hogy a színészek ott járnak-kelnek a városlakók között.

Jónás Tamás (korábbi felvétel)

Azóta is gondolkodom rajta, hogy – ha gyűjtenék autogramot – kitől kérnék legszívesebben. Tartok tőle, hogy költő lenne és nem színész. Ahogy ezen a vasárnapon is költők kedvéért tértem el a magamnak adott feladattól, a fesztivál utcaképének felrajzolásától, és tértem be a Caflisch Cukrászdába, a Színes Kavalkád 2012 - SZínTér Tematikus Roma Fesztivál irodalmi estjére. Mentségemre szolgáljon, hogy a Színes Gyöngyök Egyesület által idén már negyedszerre megrendezett fesztivál több rendezvénye (koncertek, táncház, gyerekprogramok) szabadtéren zajlik. A Caflischban Standovár Ágota beszélgetett Jónás Tamás és Molnár Ákos költőkkel, de felolvasták a jelen nem lévő Bari Károly és Tesch Gábor Ferenc verseit is. Az, amit Jónás Tamás elmondott cigányságról, költészetről, és arról, hogy miért tartja elfogadhatatlannak a cigány költő besorolást, önmagában is szuggesztív és tűpontos volt. De ahogy felolvasta a Kisírt szemek Atlantisza című versét, az – a hallgatók oldaláról – „a szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik” kategória. Számomra eddig ez volt a POSZT legszebb pillanata. De holnaptól vissza a színházhoz, hátha az is tartogat még ilyet.

Pécs_

>>> POSZT-blog, 1. nap: Köz-társaság >>> POSZT-blog, 2. nap: Angolok és angyalok >>> POSZT-blog, 3. nap: Nincs bocsánat

>>> Pécsi programajánló a POSZT idejére

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr328000463

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.