7óra7

POSZT-háttér 5.: Mi is ez a fesztivál?

POSZT-háttér 5.: Mi is ez a fesztivál?

2013. 07. 07. | 7óra7

A találkozónak kimondottan nem a POSZT bírálata volt a célja, ahogy siránkozni se siránkoztak a megjelentek azon, hogy a függetleneket kihagyták a versenyprogramból – természetesen szóba került ez a mindeddig egyedülálló eset. Úgy tűnik, sokkal inkább ajánlatot akartak tenni, illetve az ajánlattevés első lépcsőjére szándékoztak lépni azáltal, hogy feltárták a színházi találkozók jellegét, lehetőséget adva, hogy a hazai találkozók definiálják magukat – és ezzel mintegy kilépjenek „az én miért nem vagyok ott” és az „ezt meg ezt miért nem válogatták be” kezdetű sirámok népszerű és öngerjesztő mezejéről.

Csináljuk a fesztivált! - Csáki Judit, Schilling Árpád

„Nem a látogatószámra gyúrtunk, mert akkor a Şerban-előadást hívtuk volna ide” – nyitotta meg Csáki Judit a konferenciát, a Hedda Gabler című előadás népszerűségére utalva, majd hozzátette: nagy munkába szándékoznak belevágni. A kiindulási feltevésük az volt, hogy mi lenne, ha pénzre és állami berendezkedésre való tekintet nélkül megpróbálnák összeszedni, hogy milyen fesztiválok léteznek a világon és Magyarországon. Ezt egy munkafolyamat első lépéseként definiálta, hozzátéve: a cél az volt, hogy a felszólalók bizonyos szempontrendszerek alapján, átfogóan beszéljenek fesztiválokról – a szempontok felsorolása után megemlítette, hogy a fesztiválok sokféleségére tekintettel ez nehéz feladat volt; rendszerint nem is sikerült mindig válaszolni a kérdésekre.

Csáki felolvasta Nánay István magyarországi fesztiválok összefoglalásáról szóló írását. Elhangzott, hogy se külföldön, se idehaza nincs definíciója a színházi fesztiválnak, illetve hogy itthon 50 és 100 közé tehető a fesztiválok száma – a szám azonban csökken. Közös a hazai és nemzetközi fesztiválokban, hogy rendszerint eseménnyé teszik kínálatukat és szimbolizálják az adott ország kulturális állapotát. A honi fesztiválok széles palettán mozognak, jelentős részük amatőr előadásokat vonultat fel. Nánay feltette a kérdést: mit tekintünk magyar fesztiválnak? Kérdés ugyanis, hogy ez terület vagy nyelv alapján történő szelektálást jelent-e, és hangsúlyozta azt is, hogy fontos meghatározni, egy adott találkozó kiket reprezentál.

Lőrinc Katalin hozzáfűzte a Színház című folyóiratban már közzétett problémáit, majd ajánlatot tett arra, hogy „legyenek itt a legjobb előadások”. – Csomó kérdést tettem fel magamnak, hogyan lehetne másképp újraválogatni – szabadkozott Lőrinc a versenyprogramra vonatkozólag. Szabadkozás ide vagy oda: érdemes megjegyezni, hogy a válogatók közül egyedül ő vette a fáradságot, hogy megjelenjen a konferencián.

Schilling Árpád a szakmai öndefiniálást hangsúlyozta: egy fesztivál azért is fontos, hogy megérthessük mit csinálunk. A műfaji határok átjárhatóak – mondta annak kapcsán, hogy érdemes lenne újrafogalmazni a színház meghatározását is. A Krétakör művészeti vezetője azt is elmondta, hogy bár sok fesztiválon megfordult, ezek közül kevés az, ahol versenyeznek a produkciók, a közönségről pedig rendszerint annyiban szólnak, hogy a nézők láthatják ezeket az előadásokat. Majd beszélt a POSZT-ról is: „mindenképpen jónak tartanám, hogy ez egy, a színházat minél színesebben bemutató terület legyen”. Schilling szerint hagyni kellene, hogy legyen helyspecifikus előadás, és nem szabadna, hogy probléma legyen az, hogy hányan nézhetik meg. Majd arra tett javaslatot, hogy meg kellene szüntetni a válogató szerepkörét és a színházi szervezeteknek kellene felrajzolniuk azt a felhozatalt, amiből létrejön a program. Lehet, hogy ez vad gondolat és kritizálható – véleményezte önmagát Schilling –, de meg kellene fontolni, hogy kialakuljon valamiféle szempontrendszer. Majd diákszínjátszó fesztiválokról és 20-30 éve, hivatásosan diákokkal foglalkozó rendezőkről beszélt, annak kapcsán, hogy őket is el kellene fogadnia a szakmának. Túlzottan hierarchikus rendszerben él a szakma – tette hozzá, majd rávilágított arra az ellentétre, hogy a szakmai _mainstream_ úgy nem fogadja el a diákokkal foglalkozó csoportokat, hogy közben folyamatosan hasznosítja az onnan szerzett tapasztalatokat.

Csáki ehhez még hozzáfűzte, hogy sok fesztiválon maga a meghívás a díj. Schilling felvetéseihez kapcsolódva azt mondta: az elhangzottakhoz szükséges az a fajta _tabula rasa_, amit a kritikus szekció szándékozik előkészíteni.

Recept nélkül címmel Jászay Tamás arról beszélt, hogy a magyar fesztiválok nem fogalmazzák meg magukat, és nem is vesznek tudomást egymásról. Hozzátette: a politika nyugaton sem veszi komolyan a fesztiválokat. Jászay beszámolt sokszínű repertoárt felvonultató fesztiválokról, megvizsgálta, hogy általában kik vezetnek fesztivált (vagy egy jelentős alkotó, menedzser, vagy pedig egy művészeti tanács). Kiemelte, hogy a nagy külföldi fesztiválok nem hagyják magukra a nézőt, nem feledkeznek meg a városról, ami befogadja őket, és hangsúlyozta, hogy milyen fontos egy fesztiválon nemzetközi produkció létrehozása, hiszen azt jobban támogatja a politika is.

Ezen a ponton még a technika ördöge nem szólt közbe, így Lengyel Anna skype-on németországi fesztiválok működéséről számolt be – később azért nevezett ördög tanúbizonyságot tett jelenlétéről. Mindazonáltal megtudhattuk, hogy a német fesztiválokon fontos a nemzetköziség, nagy hangsúlyt fektetnek a kísérőprogramokra, és nagy figyelmet szentelnek az utánpótlásra is. A beszámolóban szó esett arról, hogy Németországban is érzékelhető a pénzelvonás. Szóba került a Nagel Iván által alapított Thealter der Welt (Világszínházi Fesztivál) is, amit minden évben máshol rendeznek meg, és célkitűzései között szerepel, hogy ne csak az európai, hanem más (pl.: afrikai, kínai) színházak irányában is nyisson. Lengyel már-már félelmetesen alapos és részletes beszámolót tartott a német fesztiválok működéséről: jellemző rájuk a függetlenség, az önmeghatározás rugalmassága, hogy nem szelektálnak műfaj alapján, és fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a mentegetőzés nem képezi a program részét – utalt vélhetően Lőrinc magyarázkodására. Hozzátette, hogy ami Németországban konzervatív, az nálunk hihetetlenül progresszívnak tűnne, és kiemelte azt a határozott politikai akaratot, ami a sokféleségre törekszik.

Csáki, felvezetve Büki Dóra előadását, hozzátette: érdekes, hogy azok a rendezők, akiket itthon az alternatív szcéna művelőinek gondolunk, e fesztiváloknak jelentős és rendszeres vendégei.

Büki az önmagát nemzetközi fesztiválok által fenntartó Proton Színház működéséről számolt be. Kifejtette, hogy a Frankenstein-tervvel kezdődően hogyan futtatta fel magát és vált fesztiválok állandó vendégévé a társulatát produkciók mentén szervező színház. Megtudhattuk, hogy későbbi előadásaik létrehozásában (Nehéz istennek lenni Szégyen már megjelentek a fesztiválok, mint koprodukciós partnerek. A Proton a vendégszereplésekből tartja fent magát, ezáltal fél évvel tudnak előre kalkulálni. Ez a koprodukciós szemlélet hiányzik – fűzte hozzá Schilling –, egyedül a THEALTER Fesztivál működik hasonlóan.

Euróezrekben mérhető súlyokkal jelenhetünk meg ezeken a külföldi fesztiválokon, amikor pedig hazajövünk, visszasüllyednek a másodvonalba, ami most már fárasztó – fűzte hozzá Schilling arra vonatkozólag, hogy Mundruczó Kornél, Pintér Béla, Bodó Viktor és ő maga is, mint külföldön elismert rendezők, mennyire semmibe vannak véve itthon. Ez a strukturális helyzetből adódik – fűzte hozzá –, politikától függetlenül. Ezek a koprodukciók biztosítják, hogy rendezhetünk. - tette hozzá Schilling, eszünkbe juttatva, hogy a Krétakör is javarészt a nemzetközi produkciókból tarja fent önmagát, hogy aztán itthon teljesíteni tudja társadalmi, ösztönző vállalásait.

Ez a rendezőgarnitúra a magyar színház jelenlétét biztosítja külföldön – tette hozzá a pikáns gondolatot a rendező, Csáki Judit pedig megemlítette, hogy külföldön rájuk _mainstream_-ként tekintenek.

Tompa Andrea – akinek gondolatait is Csáki olvasta fel – a _showcase_ – amely kifejezésnek nincs magyar fordítása –, mint fesztiválszerű műfaj működését járta körbe. A _showcase_ sokkal praktikusabb, célirányosabb, mint a találkozó, és sokkal nagyobb közvetlenségre is törekszik, aminek szervezését itthon az állam magánál tartja, míg külföldön külön, széles spektrummal rendelkező válogatója van. A jó _showcase_-nek kontextusa van – írja Tompa, majd hozzáteszi, hogy Magyarországon csak a függetleneknek, illetve három kőszínháznak volt _showcase_-e.

Szabó György a DunaPart – Kortárs Előadóművészeti Platformról számolt be, annak autonómiájáról és sokféle működéséről beszélt. A platform célja, hogy külföldön is láthassák, hogy milyen előadások vannak itthon, a DunaPart esetében több kísérlet volt arra vonatkozólag, hogy „kicsomagoljuk magunkat” nemzetközileg – mondta Szabó. A platform rövid, koncentrált, menedzsmentszemléletű esemény, amely egyensúlyozik, hogy minél szélesebb képet tudjon létrehozni. Közvetlen eredményei vannak – teszi hozzá, és felsorolja az ebből következő fesztiválmeghívásokat. A Trafó alapítója kitért még a menedzserszemlélet, valamint a többoldalúság szükségességére.

A tekintélyes méretű és tartalmú, részletes beszámolókat végül Csáki nagy hirtelenséggel zárta le. Konklúzió nem volt, de mint említette: mindez egy hosszú munka első lépcsője. Egy biztos, a FESZ megtette azt, amit az átalakulásban lévő, magát eddig Magyarország legkiemelkedőbb előadásait felvonultató fesztiválként meghatározó POSZT nem tett meg: ajánlatot tett a definícióra és hozzá lehetőségeket kínált. Az elhangzott információkkal valószínűleg a résztvevők tovább fognak dolgozni, közben persze a POSZT részéről is kérdés, hogy komolyan veszi-e magát annyira – és ez most hasonlóan, támadó gesztus nélkül értendő, ahogy zajlott a konferencia is –, hogy vállaltan meghatározza önmagát.

Pécs_

_Kapcsolódó:_

>>> Itt vannak a POSZT-győztesek: Bányavirág, Szentivánéji, Kováts Adél, Kuna Károly

_Háttér:_

>>> 1.: Barátság, szakma, béke, POSZT >>> 2.: Fesztiválok innen-onnan >>> 3.: Félrenevelést nevelve – Konferencia a FESZTávon >>> 4.: Válogatós >>> Nyolc előadás, amely a POSZT-válogatásból kimaradt

_FESZTáv-nézőpont:_

>>> 1.: Lokális és független >>> 2.: Akadálytáv >>> 3.: Csumi néni, Leonárdó és az Uranman >>> FESZtáv – a Független Előadó-művészeti Szövetség a POSZT-on

_POSZT-blog 2012:_

>>> 1. nap: Köz-társaság >>> 2. nap: Angolok és angyalok >>> 3. nap: Nincs bocsánat >>> 4. nap: Utcára nyílik? >>> 5. nap: Szövegelések >>> 6. nap: Veri az ördög a feleségét >>> 7. nap: A hetedik törpe >>> 8. nap: Időkép >>> 9. nap: Szerelmesek, ha találkoznak >>> 10. nap: Sátorbontás

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr408000421

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.