7óra7

Jön mintha menne
7óra7: (5/10)
Közösség: (0/10)

Jön mintha menne

2013. 08. 13. | 7óra7

Hát nem is megy tovább, itt marad, és Masnival múlatja az időt, miközben hangoztatja a Portugáliát, és mi tagadás, Masni helyében nekünk is megfordulna a fejünkben, hogy lehet, hogy mennénk mi is a Portugáliába, ami egész biztosan sokkal jobb, mint Sátánnak kimérni a harmadik fröccsöt reggel hétkor, és ahogy közelítünk a Portugáliába indulás amúgy bizonytalanul távoli idejéhez, annál élénkebb ez a kép Masni fejében, és egész addig tart, amíg meg nem érkezik a fiú felesége, hogy visszavigye csélcsapul művészkedő és önkereső ifjú férjét a vállalkozásba.

Innen picit megbicsaklik a Portugál szombathelyi előadása, mert ha egyszer a fiúnak felesége van, és erről minden szereplő értesül, a végén a tetőpont, Masni és a fiú kvázi eljegyzése elég valószínűtlennek tűnik (legalább egy olyan típusú kérdés elkelne, hogy mi lesz a feleségeddel, komám), e problémán az előadás túlugrik, ahogyan a menni vagy maradni kérdés sem válik a produkció alapvetésévé, pedig ez egy jelen idejű, fontos, sőt szorító kérdés, és mivel ez a Portugál ma játszódik (erre van gesztus az előadás kezdetén), nem kerülhető meg. Bár nem kerülődik meg teljesen, Kovács Gergely belejátssza a Bece becenevet szerző fiúba, sőt ő, azt hiszem, kicsit igazán Bece, legalábbis elhiteti: kívülálló, utat kereső, szelíd és értetlen egyszerre. Ez a kicsit tétova, fürkésző alapállás nagyon jót tesz az amúgy meglehetősen biztos panelekből építkező színészi technikai repertoárnak, amelyben Orosz Róbert (Csipesz) mások kárára poénkodással, Endrődy Krisztián (Retek) pedig a butarendőr-klisé üzemszerű eljátszásával mérsékelt szellemességgel vesznek részt, noha Szabó Tibor (Kocsmáros) kisembere az érzelemmentesség álarca mögött is képes viszonylag sokszínű lenni, de Horváth Ákos is jelenséggé tudja tenni a meglehetősen statikus Sátán alkohol iránti mély elkötelezettségét, Németh Judit pedig konkrét akrobatamutatványokkal fűszerezi és mértékletesen kezeli Jucika szüntelen – ám Sátánénál sokkal virulensebb eredményű – delíriumát.

Portugál - Alberti Zsófia, Kovács Gergely

Kelemen Zoltán papja leginkább a két világ (mármint az egyházi és világi világ) határán méltósággal szomorkodik. Alberti Zsófia Masnija inkább sodródik az eseményekkel, mint alakítja azokat, megfelelni próbálva mindenkinek, kár, hogy azt a kézenfekvő megoldást választja Szerémi Zoltán rendező, hogy Masni egyértelműen a férfiszerepek alá sorolva jelenik meg a produkcióban. Az pedig kérdés számomra, hogy Fekete Linda (Bece felesége) színrelépésével miért változik át az addig jellemzően picit elrajzolt kisreálban fogalmazott előadás stílusregisztere vásári komédiává: a színésznő hallatlanul elméretezett metakommunikációjával és hanghordozásával finom paródiaalak helyett vastag ecsettel felskiccelt urbánus suttyó fiatalasszony-vázlatot rittyent a kocsma közepébe, amivel érzékelhetően egy másik előadás kontúrjait úsztatja be (amit a gesztusokat illetően semmiképp nem a Márkus Emília teremre, hanem egy több ezer fős amfiteátrumra terveztek).

Portugál - Fekete Linda

Az előadásról a színészeknél többet nemigen lehet elmondani: Szerémi Zoltán vélhetően a darab üzembiztos levezénylését tekintette célnak, ez tisztességgel megvalósul. A rendező nem mélyíti el a felvetett kérdéseket, problémákat, különösebben nem is látszik gondolni róla sokat, pedig a 3 óra 5 perc hosszú előadásba bőven beleférne (Csík György kinyitható-összezárható dobozdíszletébe is). Nincs is mindig mivel kitölteni az időt, hosszas dialógusok csak azért vannak a színpadon, mert bele voltak írva a szövegkönyvbe, de elszenderedni nincs lehetőség, az áttűnések alatt alkalmazott mulatószene (Szerémi Zoltán sajnálatosan autentikus szerzeményei) dübörgő basszusa mindenkit ébren tart.

Portugál - Kelemen Zoltán, Szabó Tibor, Horváth Ákos

Szórakoztató előadás, sokan jól is szórakoznak. Ereje nem hat Portugáliáig, sőt talán éppen csak a nézőtérig. Bece hazatér, megadja magát, Masni meg magára marad, nem adja magát. Retek börtönbe került. Sátán kijózanodott. Aztán mi is elmentünk, haza.

_(2013. május 22.)_

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr478001753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása