A Willy Brandt - az első száz év (Willy Brandt - Die ersten 100 Jahre) című darab epizódokat villant fel a száz éve született Nobel-békedíjas kancellár életéből. Bár gyakran komor államférfinak állítottak be, kedvelte a humort és a nőket is. Történészek szerint ez utóbbi is közrejátszhatott abban, hogy lemondott a kormányfői tisztségről 1974-ben, amikor kiderült, hogy egyik közvetlen munkatársa, magánéletének alapos ismerője az NDK kémje volt.

A darab cselekménye röviddel a lemondás előtt kezdődik, és a berlini fal 1989-es leomlásával ér véget. Közben többször visszaugrik az időben, hogy bemutasson egy-egy jellemző pillanatot Brandt gyermekkorából, norvégiai emigrációjából, nyugat-berlini kormányzó polgármesteri és kancellári éveiből. Az író-rendező, Michael Wallner több időszakot revüszerű, énekes-táncos jelenetekkel ábrázol. Brandt legnagyobb szabású politikai vállalkozását, az NSZK-NDK, illetve a Nyugat-Németország és a szocialista tömb viszonyának rendezését célzó új keleti politikát pedig a kancellár és Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár szumóbirkózásként mutatta be. A lübecki városi színház közönsége mindezt jól fogadta, a pénteki ősbemutató után sokáig állva tapsoltak - írták német lapok.

Willy Brandt 1913. december 1-jén született Herbert Ernst Karl Frahm néven. Anyja bolti eladóként dolgozott, apját nem ismerte. A szociáldemokrata párthoz (SPD) 16 évesen csatlakozott, és még húsz sem volt, amikor 1933-ban a nácik elől Norvégiába menekült. Onnan szervezte a németországi ellenállást, és titokban többször járt hazájában. 1940-ben norvég állampolgár lett, Norvégia német megszállása után Svédországba emigrált.

A világháború után norvég lapokat tudósított egyebek mellett a nürnbergi perről, majd a berlini norvég katonai misszió sajtóattaséja lett. 1947-ben Willy Brandt néven ismét felvette a német állampolgárságot, és bekapcsolódott a politikai életbe. Az NSZK 1949-es megalakulása után bekerült a Bundestagba, a parlament alsóházába. 1957 és 1966 között Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere volt. Az SPD elnökségét 1964-ben nyerte el, a kancellári tisztséget pedig 1969-ben.

Vezetésével az NSZK rendezte kapcsolatait a kelet-európai országokkal. A kelet-nyugati enyhülésben szerzett érdemeiért 1971-ben megkapta a Nobel-békedíjat. 1989-ben az elsők között állt ki a német újraegyesítés mellett. Gyakran idézett kijelentése volt az 1990. október 3-án megvalósult német egyesítéssel kapcsolatban, hogy "összenő, ami összetartozik". Willy Brandt 1992-ben halt meg.