Néha úgy tűnik, alig van olyan zsonglőr, akit nem érdekel mélységében a matematika, és annak zenei határterületei. Legyen az ipari robotkar, összevissza szerelhető fapad, vagy akár Johann Sebastian Bach, a zsonglőrökre mindig számíthatunk.

A Pan Potban a zenéé a főszerep, de a zongorista mellett játszik még egy raklapnyi fehér labda és három zsonglőr is. Pontosan számolnak az idővel, a ritmussal: ha a magas labda alatt nem áll senki, hogy elkapja, az csak azt jelenti, hogy még nem áll ott senki. A három előadó úgy mozog a labdák előre beprogramozott, fehér csíkot húzó, feszesen, pontosan, kiszámolt röppályáján, mintha a korzón sétálna.

Átírják mind a zenei, mind a grafikus érzékelést. Bevallásuk szerint legnagyobb hatással a Maguy Marinnel, a Pina Bausch-sal és a Nagy Józseffel történt találkozás volt rájuk.

A finom úriemberek elegáns fekete szmokingban végtelen önuralommal manőverezik végig a vertikális labda-balettet. Mindenhonnan előbukkannak, de leginkább onnan, ahonnan legkevésbé számítunk rá.

A Le Collectif Petit Travers 2003-ban alakult. A társulat tevékenysége a zsonglőrködésre, valamint a zsonglőrködés kulisszatitkainak szélesebb közönséggel való megismertetésére koncentrálódik. Emellett táncos performanszokat is előadnak.

A Pan-Pot - A szolidan éneklős előadás szeptember 18. és 20. között látható a Trafó Kortárs Művészetek Házában.