Szeptember 23-án tartották az olvasópróbát, amelyen a regény szerzője is részt vett. "A Hoppárézimi! ma már egy közel 30 éves történet. A könyv tulajdonképpen az 1986-os évem naplója. 16 éves voltam akkor. 16 évesen éltem át azt, hogy a jövőbe vetett álmaimnak egy szemvillantás alatt vége. Külső szemmel egy szánni való rokkant lettem, de belülről ugyanaz maradtam és ugyanazzal a szenvedéllyel próbáltam a sorstól visszakövetelni a jussomat, amit az addig eltelt években – még egészségesként – kiérdemeltem. A Hoppárézimi! monodráma nekem azért fontos, mert ez az első színpadi megformálása a saját 16 éves gondolataimnak, kamasz érzéseim szavakba öntésének. Az 1990-től két évadon át nagy sikerrel játszott és a televízió által többször is sugárzott színdarabot (a többszereplős színdarab-változatot a Madách Kamara játszotta Budapesten – a szerk.) azért volt könnyű külső szemmel néznem, mert a szövegkönyvet nem én írtam, bár a mű kétségkívül az én történetemet dolgozta föl. Most valószínűleg újra fogom élni az egész akkori érzésvilágomat, melyet olvasni is veszedelmes, előadva, a nézőtérről nézve viszont egyenesen horrorisztikus lesz számomra. Legalábbis megvan rá az esély. Ezért én izgulok a legjobban, hogy megnyíljon az időkapu és visszazuhanjak 1986-ba. Mert akkor jó eséllyel a nézők sem fognak úgy felállni a székükből, ahogy az elején beleültek. Ezt tehát nem újra műsorra tűzik, hanem ez lesz a virágpremier!" – nyilatkozta az író.

A Hoppárézimi! monodrámában ZZ egyszemélyes tolókocsis táncszínházát Madarász Máté, a színház tehetséges fiatal színésze valósítja meg, a zenei világot pedig Zemlényi kamaszkori zenekarának számai alkotják.

Az előadás dramaturgja Forgács Miklós, a mozgást Kántor Kata, a látványt és a jelmezt Péter Krisztina tervezi. Az előadás rendezője Márkus Judit.