7óra7

Piszkos meló: ellentétes könnyek és mosolyok Pinter alapján

Piszkos meló: ellentétes könnyek és mosolyok Pinter alapján

2013. 10. 02. | 7óra7

Az előadás alapjául szolgáló egyfelvonásos Pinter-darab, az Étellift (The Dumb Waiter) 1957-ben jelent meg, és három évvel később, 1960. január 21-én mutatták be először, a londoni Hampstead Theatre-ben. A Nobel-díjas, angol származású Harold Pinter a második világháborút követő drámaíró-nemzedék egyik legsikeresebb, nemzetközileg is elismert alakja, aki nem csak drámaíróként, de költőként, forgatókönyvíróként és színészként is ismert (az egyetem elvégzése után David Baron álnév alatt évekig játszott különböző londoni színházaknál).

Drámaíróként a dühös fiatalokkal (Angry Young Man: angol színházi mozgalom az ötvenes években) egyidőben futott be, ám kortársaival ellentétben nem történelmi témákat feldolgozó, sok apró jelenetre bontott drámákat írt, amelyek az Erzsébet-kori színházi hagyományt idézték, hanem műveiben az abszurd színház becketti vonalát követve teremtette meg az angol színházi abszurd egy sajátos válfaját.

Az Étellift, amely egyes értelmezések szerint a korban népszerű gengszterfilmek színpadi paródiája, két bérgyilkos utolsó küldetésének története. Ezt a történetet gondolta tovább Gyulay Eszter dramaturg, a Piszkos meló című előadás rendezője. Míg Pinter darabjában a két főhős kafkai tehetetlensége a kívülről jövő utasítások és a szereplők valódi pszichológiai mélységének hiányából fakad, addig az előadás alkotói a pinteri helyzetekből kiindulva a figurák (Ben és Gus) emberi oldaláról próbálják kibontani a paradox bűn és bűnhődés-történetet. A két bérgyilkos története igazi emberi történetté alakul, amely a szélsőséges élethelyzetek, a döntés és következményvállalás, az őszinteség és a barátság kérdéseit veti fel, egy olyan helyzetben, amelyben nem lehet nem dönteni.

– A félelem, a bizalmatlanság, a sebezhetőség és az agresszivitás összekuporodva ülnek a lélek polcain, de nem látszik ki semmi sem. Hiába kapargatjuk a mázat, a felszín mögé ritkán látunk. Piszkos kirakatok. Félreérthető gesztusok. Maszatos kommunikáció. Ellentétes parancsok. Egyszerre. Ellentétes könnyekhez és mosolyokhoz való alkalmazkodás. Ellentétes meggyőződésekbe történő kapaszkodás. Vajon tudunk-e még tisztán egymás szemébe nézni? Miért, hogy a gondolatok lesütött szemmel ácsorogjanak a fejünkben? – teszi fel a kérdést Gyulay Eszter rendező, aki végzettségét tekintve színháztörténész és dramaturg, jelenleg a budapesti Nézőművészeti Kft. független társulat munkatársa, Mucsi Zoltán és Scherer Péter mellett.

A kisrealista rendezést helyenként megtörő zenés-mozgásos etűdök Katona Gábor magyarországi táncos, koreográfus munkáját dicsérik, aki a Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc tagozatának elvégzése után több, nemzetközileg is elismert rendező és koreográfus mellett dolgozott.

A két főszereplő, Aszalos Géza (Ben) és Kocsárdi Levente (Gus) mellett – akik saját bevallásuk szerint először dolgoznak együtt ilyen felállásban – az előadásban játszik Baczó Tünde, a társulat koreográfusa is. A játéktér kialakításáért Albert Alpár díszlettervező felel. A Piszkos meló bemutatójára október 4-én, pénteken este 7 órától kerül sor a színház stúdiótermében.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr437997525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása