7óra7

A bőr alá mennek – Beszélgetés a Budaörsi Latinovits Színház új vezetőivel

A bőr alá mennek – Beszélgetés a Budaörsi Latinovits Színház új vezetőivel

2013. 10. 09. | 7óra7

► Kezdjük a színházigazgatói pályázattal...

*Frigyesi András (FA):* Sok helyre pályáztam, nemrég például Székesfehérvárra, ott a második körben is benne voltam. Van egy-két színház, amelyikre azért pályáztam szívesen, mert úgy gondolom, olyan a környezete, hogy lehet ott valamit csinálni, amelyeknél úgy éreztem, az adottságok nekem valóak. Alapvetően kulturális hídépítő munkásnak tartom magam: a kultúrák közötti kapcsolatteremtés izgat. A német nyelvterülethez van kötődésem, ott a magyar dolgokat próbáltam ismertté tenni: Schleswig-Holsteinben rendeztem például egy Bánk bán operaelőadást, fél évvel a levétele után a közönség kikövetelte, hogy koncertszerűen újra műsorra tűzzük, annyira szerették. Itthon nagyon sok mindent csináltam német nyelven, többek között Budaörsön a Passiókat, játszottam itthon németül a Jedermannt, ami soha nem volt hazai színpadon, és Szekszárdon, amikor felavatták az új épületet, az általam rendezett Bölcs Náthán volt a nyitóelőadás.

Frigyesi András, a Budaörsi Latinovits Színház igazgatója

► Mi motivált arra, hogy pályázz a budaörsi színház igazgatói posztjára?

*FA:* A Passió kapcsán sokakat megismertem itt. Azokban az előadásokban a képviselőtől a gazdáig mindenki részt vett, tíz-tizenöt profi színész mellett. Ezeken keresztül tapasztaltam meg, hogy komoly igény van fontos dolgok kimondására Budaörsön. Úgy éreztem, hogy ennek most terepe, hitele van, szükség van rá. Egyébként nem csak Budaörsön, a mai Magyarországon, de Európában is, ebben az értékrend-válsággal küzdő világunkban nagy szükség van olyan makacs kis műhelyekre, amik minőséget teremtenek. A minőség soha sem aktuálpolitikai kérdés, hanem az, amikor ülsz a színházban és érzed, hogy libabőrös lesz a hátad.

► A minőség nem egynemű.

*FA:* Így igaz. Amikor Berzsenyi Bellaagh Ádámmal, akit művészeti vezetőnek szerettem volna felkérni, leültünk beszélgetni, találtunk olyan előadásokat, amik mindkettőnk számára mércét jelentenek. Ilyenek leginkább a minimál-dizájn mögött okos és érzelmes, minőségi tartalmú, megfogalmazású előadások. Mi is hasonló színházat szeretnénk csinálni. De soha sem valami ellen, hanem mindig valamiért. Olyan előadásokat szeretnénk bemutatni, amelyek... van erre egy szép német szólás: bőr alá mennek.

► A vidéki és pesti tömegszínházaknál gyakran hangsúlyozzák, hogy az elsődleges a nézőtér megtöltése – teremmérettől függően mondják az igazgatók, hogy mennyi embert kell leültetniük. A közönség igényeinek kiszolgálását burkolják ebbe. Budaörsön kifejezetten szórakoztató jellegű színház volt. Ismerted?

*FA:* Sokat jártam ide, persze, ismertem a repertoárt. Ők egyébként a Liliommal kezdték az első évadot, később fordult át a csak szórakoztató irányba.

► Azt hiszem, a sikeres igazgatásnak az egyik fokmérője, hogy hogyan tud egyensúlyozni az ember a közönség igénye és a saját közlésvágya között. Szerinted hogy lehet ezt a kettőt egybecsomagolni anélkül, hogy rossz hatással lennének egymásra?

*FA:* Azt gondolom – erre tapasztalataim vannak –, hogy van egy egész széles közönségréteg, akik sok színházban nem kapják meg, amire vágynak. Például ezért tervezzük, hogy indítunk egy szellemidéző sorozatot, ahol színházművészetünk régi nagyjaival foglalkozunk, olyan alkotókkal, akikre a fiatalok már nem emlékeznek, ami – azt gondolom – katasztrófa. Egy nemzet, amelynek nincs múltja, mert nem ismeri, vagy nem becsüli meg, annak nincs jövője sem. Az már szakmai kérdés, hogy lehet ezt érdekessé tenni. A lényeg, hogy a mostani közönség ne múzeumszerűen szembesüljön ezzel a múlttal, hanem korszerű formában. Ezért vagyok rendező, és ezért hívtam Ádámot is, aki ehhez szintén ért,ezért hívunk olyan fiatal rendezőket, akik vágynak arra, hogy ehhez jól értsenek, és hívunk neves kollégákat is, aki tudják ezt.

Egy évadban öt-hét bemutatót tud tartani a színház – rövid az élet, az évad és a költségvetés is ahhoz, hogy silány dolgokkal álljunk elő. 61 éves vagyok, ilyenkor már elgondolkodik az ember azon, mi minden van még, amit jó volna elolvasni, megfogalmazni, vagy az általa tapasztaltakból a fiataloknak továbbadni. Nem szabad elfecsérelni az időnket, ahogyan a közönségét sem. A közönség jegyvásárlása egyébként is bizalmi kérdés: cserébe valamit kapnia kell.

Frigyesi András a Passió-kiállításon a Budaörsi Városházán, 2009-ben

► Tegyük fel, egy budaörsi néző vagyok, jártam a Játékszínben, láttam, amit láttam. Most is be fogok menni, meg lehet engem szólítani?

*FA:* Én hiszek a közönségben. A társadalmakat rombolja az uniformizált közízlés. Sokfelé tanítottam, azt láttam, hogy ha értékkel szembesíted az embereket a megfelelő formában, ha alternatívát adsz, akkor az érték mellett fognak dönteni. Nem szabad a közönséget lenézni. A színháztörténetben is két irányba indult a színház: voltak a római cirkuszi mutatványok, nagy sikerrel és voltak a görögök, akik tudták, hogy a színház alkalmas arra, hogy a közízlést előre mozdítsa, formálja. Kérdéseket tettek fel, a nézők pedig választ adtak. Megette a fene azt a színházat, ami válaszokat akar előre szájbarágni, amiket majd a nézőnek kell visszakérődzenie – az nem működik. Nekünk gondolkodásra késztetve alternatívákat kell felmutatnunk, ahol a néző megérzi, hogy ha így dönt, annak ez a következménye, ha másképp dönt, annak meg az a következménye.

► Kit takar a nekünk?

*FA:* Három produkció próbál most párhuzamosan, októberben három hét alatt három premiert tartunk. Némi büszkeséggel mondom: tessék utánunk csinálni. Még nem mutattuk be az előadásokat, de úgy látom, mindegyik el fog készülni. Sok gondunk van, olyan helyzetet örököltem, hogy nincs mit továbbvinni a régi repertoárból. Nem azért, mert ne akartam volna tovább játszani előadásokat, hanem mert ilyen helyzetet teremtettek. De van ennek előnye is. Rizikós ugyan, mert nyilván ragaszkodni kell bizonyos formalizált elemek teljesítéséhez – úgy érzem, az Előadó-művészeti Iroda is egyre jobban megérti, hogy nem feltétlenül és kizárólag csak az előadásszám, a nézőszám, ezek a formai kellékek határozzák meg egy színház életét –, de bízom benne, képesek leszünk olyan színházat csinálni, hogy nem azon fog múlni a dolog, hogy sikerült-e elég előadást "lenyomnunk". Remélem, nem tévedek.

► Ezek szerint a kezdetektől volt szándék arra, hogy ne törés legyen a budaörsi színház életében, hanem folyamatában történjen a változás. Min bukott el a törekvés?

*FA:* Azon, hogy az előző igazgató a régi produkciókkal – azokkal is, amelyekkel megállapodtunk –, szerződést bontott. Újraszerződni azért nem volt érdemes, mert ilyenkor az egyeztetési rangsorban hátra kerülsz, ami miatt reménytelen kitűzni az előadást, ráadásul sokszor az a szándék is húzódott emögött, hogy több pénzért játsszák tovább ugyanazt az előadást. Méltatlan helyzet, nem is foglalkozunk vele. Emellett sajnálom az elszalasztott lehetőséget. De minden színház magán viseli az igazgatójának az ízlésvilágát, az értékrendjét.

► Újrafogalmazás: ha egy színház nevet változtat, vagy mint ez esetben, nevet vesz fel, jelentős esemény. Milyen szándék vezérelt benneteket, hogy a Budaörsi Latinovits Színház nevet kapja az intézmény?

*FA:* Én a Budaörsi Színház nevet javasoltam a közgyűlésnek. A "játékszín" név magában hordoz egyfajta marginális helyzetet. Van a körúton is egy Játékszín, és a kettő nem jó: vagy legyek az egyetlen, vagy tartozzak a sokhoz. Budaörshöz nem kötődik ismertebb színházi név, emiatt többen felmerültek: Sinkovits Imre, Darvas Iván, de a polgármester úrral végül Latinovits mellett kötöttünk ki. Latinovits neve az én színházi elképzeléseimmel egybevág: a minőség és a minőségre való törekvés vitathatatlan a munkásságában. Egyedülálló hatása van a magyar színházművészetre, emiatt indokolt és megtisztelő az ő nyomdokaiba lépni. Frenreisz Károllyal többször dolgoztam együtt, az átnevezéshez szükséges határozathozatal előtt sokat beszélgettünk – a családnak hozzá kellett járulnia a névhasználathoz –, és ő azt fogalmazta meg, ahogy ezt később felolvastam az évadnyitón is, hogy ne engedjünk az igényességből. Ezért Latinovits Színház. Szükség van olyan műhelyekre, amiknek a zászlajára ez van írva – nem biztos, hogy sikerül nekik megvalósítani, de törekednek rá.

► Vannak romok és innen kell felépíteni nem is egy színházat, hanem egy struktúrát, egy szervezetet, aminek a művészeti vezető fontos eleme. Mi a feladatod ebben?

Berzsenyi Bellaagh Ádám *Berzsenyi Bellaagh Ádám (BBÁ):* Amikor András megkeresett engem, az sokkszerűen ért. Hatalmas feladatnak tűnt. Nem olyan régen élek Magyarországon, fiatal rendező vagyok. Nyilván van elképzelésem arról, milyen az a színház, amiben dolgozni szeretnék. Nem csak mint rendező, hanem, hogy mi az a közeg, amit meg szeretnék teremteni, kik azok a kollégák, akikkel el tudnám képzelni a közös munkát, akiknek az ízlésvilágára, a gondolkodására kíváncsi vagyok. Nekem kell elsődlegesen kíváncsinak lennem, nekem kell első körben feltennem a kérdéseket, és elkezdenem kutatni ahhoz, hogy aztán a nézők is kíváncsiak lehessenek. Ebben a helyzetben fantasztikusan nagy lehetőséget láttam. András nyitottsága miatt, amivel hozzááll ehhez a dologhoz, mondtam igent. Minőségi, kulturális intézményként gondol a színházra, nem közszórakoztatóként – ez nekem rendkívül szimpatikus volt, túl azon, hogy ízlésvilágunkban is sok közös referenciapont van a nyugat-európai színházi megközelítés miatt. Szerintem, ha egy színház képes arra, hogy nyitott és kíváncsi legyen, és ha mindezt alkotói tűzzel kreatív közeggé tudja formálni, akkor ott nagy lehetőségek vannak, még akkor is, ha az anyagi feltételek, az infrastruktúra csak részben adott. Kihívást jelent, de a kihívások jók, örülni kell nekik, mert azok által tudunk gyarapodni és jókat csinálni. A legnagyobb színházi műhelyek mindig nehéz helyzetből indultak, de mindig volt egy közös cél és alkotói tűz, akarat, hogy létrejöjjön. Ezt látom most itt is.

► A te feladatod, hogy megkeresd azokat az alkotókat, akikben ez a tűz benne van? Cél egy csapat létrehozása?

*BBÁ:* Abszolút. Az első dolog, amiben mélyen egyetértettünk, hogy legyen a színháznak saját csapata, például saját dramaturgja – rögtön ajánlottam is Balassa Esztert, akivel együtt szoktam dolgozni. Nem úgy álltunk az évadhoz, hogy darabokhoz kerestünk rendezőket, hanem rendezőket kerestünk. Végigvettem a kollégákat – remélem, ezzel nem fogok senkit megbántani, hiszen nagyon széles a kör és szeretném tágítani is –, akikkel el tudnám képzelni az első évadot. Közben persze az ember tudja, hogy nem lehet egyik napról a másikra radikális változást csinálni, igyekeztünk tematikailag kapcsolódni az előző évadokhoz, hidat teremteni. Ezért olyan alkotókat kerestem meg, akik szerintem érdekes, korszerű, picit más szemszögből tudják tárgyalni ezeket a témákat. Így indult el a beszélgetés, hogy ők milyen darabokat képzelnének el azon a kereten belül, amit megszabtunk. Nagyon nyitott dialógus zajlott a rendezők és köztünk.

► Tehát nem a jól bevett gyakorlatot követtétek, hogy vannak címek és ahhoz hozzávarrtatok embereket...

*FA:* Nem, de ez is része a munkának. Vannak olyan darabok, amiket a pályázatban megneveztem és folyamatában be is fogunk mutatni. Nem szeretnénk azt a közönséget elveszíteni, aki eddig odajárt, de közben szeretnénk újakat is megnyerni. De minden igazgatóváltás után van egy hullámvölgy, ennek tudatában vagyunk. Azt gondolom, hogy a Budaörsi Színházi Napok – ami egy szeptemberi rendezvénysorozat, ahová kész előadásokat hívtunk, felkínálva a budaörsi közönségnek egyfajta étlapot – is mutatja a nyitottságot. Irányt mutat, de nem akarunk senkihez hasonulni. Mindenképpen közös célunk és igényünk, hogy lehetőség szerint mindenkit megszólítsunk. Budaörs elérte azt az életminőséget, hogy sokféle kulturális esemény történik, ehhez mi úgy tudunk hozzájárulni, hogy minél több embert igyekszünk megszólítani. De Budapestről is jöhet néző, ha olyasmit csinálunk, amit ott éppen nem lát.

*BBÁ:* Egy repertoár összeállításánál fontos a mit, de a hogyan kérdés legalább ennyire fontos. Az első bemutatónk A kaktusz virága lesz, amit Európa-szerte ismernek, szeretnek, itthon is sok helyen mutatnak be. Lehetne azt gondolni, hogy ez közhely, de egy fiatal nő, a Színművészetin most végzett Bereczki Csilla rendezi. Nagyon meg akarta csinálni és nagyon örült, amikor mondtuk, hogy vágjunk bele. Faragó Zsuzsával átdolgozták a szöveget, egy teljesen új verziót láthatnak majd a nézők. Hihetetlenül izgalmas, hogyan tud ebből a darabból valami más születni, hogyan tudnak olyan kreatív ötletek a felszínre jönni, amikkel korábban nem találkozhattunk. És ehhez kapcsolódóan a vesszőparipám: nagyon izgalmasnak tartom, hogy ezt egy fiatal nő perspektívájából láthatjuk. Bízom benne, hogy a jövő évadokban még jobban el tudjuk mélyíteni ezt a számomra fontos problematikát.

*FA:* Nem mellékes, hogy Csilla bolondja az operának. Budaörsön nem játszottak még operát. Az évadnyitón forszíroztam, hogy elhangozzon egy opera-ária, a Bogáncs című gyerekoperát pedig játszani fogjuk a színházi napok keretében. Fekete István Bogáncs című regénye fiatalkorból mindenkinek ismerős, Ambrus Ákos operaénekes zseniális zenét írt hozzá, Baranyi Ferenc pedig remek librettót készített. Az a tűz, amiről beszéltem, ebben a produkcióban megvan, tényleg a gyerekeknek készült, rendkívül nagy szeretettel.

► Hogyan lesz több a színház annál, mint hogy este héttől tízig heti három-négy előadás van?

*BBÁ:* Hogy bekapcsolódik a helyi közegbe. Alapvető feladata, hogy előadásokat játsszon, de olyan programokon és egyéb fórumokon teremt platformot, ahol a néző azt érezheti, hogy napi szinten részese tud lenni a színháznak. Ilyenek a közönségtalálkozók, az ifjúsági programok és drámapedagógiai foglalkozások. Részt kell vennünk a város eseményein is.

*FA:* Fontos, hogy az iskolákkal is kialakuljon valami kapcsolat. Budaörsön van egy Latinovits színjátszó kör, akikkel természetesen szeretnénk együttműködni, ahogyan régióban található iskolákkal és művelődési házakkal is.

Széllel szembe - Jordán Tamás *BBÁ:* A Budaörsi Színházi Napok első előadása Jordán Tamás önálló estje, a Széllel szembe című előadás az Ádler Kávéházban lesz, az Ady/Petőfi című előadás pedig az Ifjúsági Házban – tehát már három helyszínünk van. Kimozdulunk a saját helyünkről, lehetőséget teremtve arra, hogy a közönség máshol is találkozzon velünk. Kis szerencsével ebből hagyományt tudunk teremteni.

*FA:* A logónk egyébként ezt is jelenti: egy zárt térben két reflektor mutat egy pontra, egy harmadik reflektor pedig kintről világít ugyanoda – és ez fordítva is igaz, ami ebben a zárt térben történik, az kifelé is sugároz. Szeretnénk, hogy természetes legyen a városban, hogy van színház, hogy az az életünk része, nem egy különleges, egzotikus kultúrsziget.

► A Budaörsi Játékszín korábbi előadásai nem voltak speciálisan budaörsiek, olyan értelemben, hogy bárhol máshol is létrejöhettek volna.

*FA:* Egy színháznak muszáj, hogy legyen önálló arculata. Az évadnyitón Erkel eredeti Himnuszát játszottuk, ahogy azt ő megírta. 169 éve ebben az országban ez így nem hangzott el – rengeteg minden nincs benne, ami mára belekerült. Ez egy zenei állásfoglalás, Erkel derűt és hitet adott a magyarságnak, mi 169 év alatt csináltunk belőle egy búskomor valamit. Arról szeretne szólni a mi színházunk: térjünk vissza a forrásunkhoz, próbáljuk őket megérteni, közvetítsük az aktuális tartalmakat. Azért klasszikusok, mert hozzánk is szólnak. Latinovits sorsa ezzel szorosan összefügg: mi, mint magyarok, képtelenek vagyunk megtartani a zsenijeinket, vagy elpusztítjuk őket fizikálisan, vagy meghamisítjuk őket. 2005-ben, amikor a Bánk bánt rendeztem, nem akartam hinni annak a ténynek, hogy a magyar nemzeti operának nincs nyomtatott partitúrája. Elképesztő.

*BBÁ:* Célunk, hogy kialakítsunk egy olyan kört, hosszabb távon egy társulatot, színészekből és más alkotókból, akikkel együtt dolgozunk és gondolkodunk. Ez fog kijelölni egy arcot, egy vonalat a színháznak. Az számít, ami az adott műhelyben zajlik, hogy akik ott dolgoznak, azok valamit képviselnek, és ettől amit létrehoznak, karakteres lesz. Nyilván ebben van egy nagy adag kérdőjel, rizikó és kaland. De nem azok a fajta színházcsinálók szeretnénk lenni, akik úgy gondolják, hogy ez a mi színházunk és nekünk kell rendeznünk és a mi koncepciónknak kell egyedül meghatároznia.

*FA:* Nagy a felelősségünk abban, hogy kit választunk ki. De aki hozzánk szegődik, annak önmagával szemben van felelőssége a munkáját illetően. Olyan széles a köre azoknak, akiket megszólítunk, hogy nem érhet minket az egyoldalúság vádja. Szeretnénk, ha a színházunknak lenne egy világos, jól körülhatárolható profilja, amiért érdemes lesz Budapestről is kijönni a színházig.

*BBÁ:* Ez egy dialógust jelent köztünk is. Én teszek javaslatokat arra, hogy kiket tudnék elképzelni, kik dolgozzanak itt, milyen repertoárban gondolkodom. Majd amikor megkeresünk embereket, velük is elindul egy dialógus anélkül, hogy bárkinek megszabnánk bármit, hiszen nem lehet művészként úgy dolgozni, hogy valaki felülről megmondja, mit kell tenned. Egyébként szerintem a budaörsiek járjanak nyugodtan a Katonába, a Radnótiba vagy az újjáformálódó Nemzetibe, de nézzenek meg minket is. Szerintem a színházak nem konkurálnak egymással, a színházak egymást építik, és mi szeretnénk ebbe bekapcsolódni. Szeretnénk, ha lenne Budaörsön egy olyan színház, ami csalogatja azt a nézőt, aki gondolkodásra és szórakozásra vágyik, de nem azon az áron, hogy leszoktassuk őket arról, hogy bejárjanak a fővárosba is színházat nézni.

*FA:* Budaörs pontosan ezt értette meg gazdasági értelemben, és ha gazdaságilag tudták produkálni a nyitottságot és a mobilitást, akkor a színháznál is meg lehet ezt csinálni. Benne van a pályázatomban, hogy szeretnénk létrehozni egy színházi gazdasági klubot és egy szenátust – előbbi nyilván a pénzről fog szólni, utóbbi pedig az elvekről. Ilyen módon is szeretne gyökeret ereszteni a színház a városban.

► Kiket láthatunk a Budaörsi Színházi Napokon és miért?

*FA:* Vannak előadások, amiket szerettünk volna hívni, amiket vagy egyeztetési vagy egyéb okok miatt nem sikerült, de egyáltalán nem biztos, hogy évad közben nem találunk helyet nekik. A kívánt választék bővebb volt, mint amit most meg tudunk valósítani, de amit meg tudunk valósítani, az is eléggé reprezentatív.

*BBÁ:* Azt nem tudjuk, hogy Budaörsről hányan nézték meg ezeket az előadásokat, de azt tudom, hogy bátrak vagyunk, mert olyat mutatunk, amivel nem találkozhatott ott a közönség, ami valahol összefogja azt, merrefelé szeretnénk menni. Ez nem azt jelenti, hogy ilyen előadásokat fogunk csinálni, de az irányt erősen jelöli. Azt fogja mutatni a fesztivál, hogy létezik a szórakoztató színház – a szórakoztatás kulcsfogalom. Ez egy vidám, csalogató valami, amire a néző azt mondhatja, ez izgalmas, nem kell elmennem, hogy máshol nézzem meg. Közben találkozik ismert és kevésbé ismert színházi alkotókkal, ami valahol megelőlegezi a mi szándékainkat, ugyanakkor felmutat egy széles spektrumot. Fontos, amit András említett, hogy ez a kör tágabb és hiányolok előadásokat a felhozatalból. Szeretném bővíteni a függetlenekkel való együttműködést a jövőben. Fontosnak tartom, hogy felismerjük azokat a kapcsolódási pontokat, ahol egy kőszínház és egy független színház együtt tud működni. Fontos a Nézőművészeti Kft. két ifjúsági előadása, az Ady/Petőfi és A gyáva Utóbbi egy nagyon konkrét témával foglalkozó előadás, ráadásul bónuszként – aminek különösen örülünk – tartozik hozzá egy drámafoglalkozás. Azt gondolom, ez erősen összhangban van azzal, amit mi gondolunk és szeretnénk csinálni. Például bővíteni az ifjúsági színházat. Tervezzük, hogy felújítjuk a Budaörsön már bemutatott, Kárpáti István által rendezett A Pál utcai fiúk előadást.

Ady / Petőfi - Kovács Krisztián, Katona László

*FA:* Vannak olyan előadások, például a Főnix Színház ötvenhatos előadása, amelyek a saját történelmünkkel való szembenézés miatt, elsősorban szellemileg fontos, hogy megjelenjenek. Ezek együtt adják ki, amit szeretnénk. Ezek közül sok előadás nagyon kis kört ért el és szeretném, hogy ne így legyen, hogy lehetőséget adjunk nekik arra, hogy itt is megjelenjenek. A magyar dráma napja szeptember 21-én van – ez éppen egybe esik Sinkovits Imre 85. születésnapjával, amelyen a fia fog önálló estet tartani Haza a magasban címmel. Ez egyfajta jelzése annak, hogy nem úgy szeretnénk a régi nagyjainkat reprezentálni, mint egy múzeumban, hanem élő, ma is ható erőként.

► Nincs ennek olyan veszélye, hogy ha valaki egymás mellett megnéz két teljesen különböző előadást – márpedig a felsoroltak között akad néhány –, akkor nem fogja majd érteni, mi van itt?

*FA:* Abban hiszek, hogy a minőség, még ha a produkció maga tartalmilag, vagy formailag esetleg az én filozófiámmal nem is egyezik, az hat. Erre érdemes feltennie egy színháznak az életét, így esélye van egy széles réteg megszólítására.

*BBÁ:* Azért mész színházba, mert kíváncsi vagy. Ha a Budaörsi Színházi Napokon beülsz megnézni egy előadást, vagy megnézed az összes produkciót, akkor rád van bízva, hogy a párhuzamokat, az ellentéteket elemezd, hogy vajon miért így rakták össze. Ha a néző eljut oda, hogy ezek a gondolatok elkezdik foglalkoztatni, akkor már félig nyertünk! Hiszen akkor sikerült elindítani egy beszélgetést.

*FA:* Ádám fiatalos lendülettel mondta, hogy akkor már nyertünk. De mi nem nyerni akarunk. Adni szeretnénk. Közhely, de adni öröm. Nekünk nem az az öröm, hogy nyertünk, ők nyerjenek, és ezért fogunk dolgozni.

► Olyan furcsa érzésem van, mintha egy normális országban élnénk és egy normális közegben léteznénk. Színházról beszélve egyre ritkább az ilyen.

*FA:* A mi színházunk a tisztességnek és a szolgálatnak a nyomán szeretne működni. Meggyőződésem, hogy a színház is egyfajta szolgáltatás, de ehhez az is hozzátartozik, hogy meg kell fizetni. Emberjobbító intézmény, amit azért finanszíroznak közpénzből, mert a köznek szüksége van rá, pont.

► Az a mi vesszőparipánk, hogy a tömegszórakoztatást nem szabad közpénzből finanszírozni, hiszen az képes eltartani magát, ha jól csinálják. A közpénz arra van, hogy azon túlmutató dolgokat csináljanak. Ez ugyanaz a tévedés, hogy a színházba ünneplőben kell menni, mert azzal tiszteli meg az ember... aztán, ha az öltönyében alszik az előadáson, az már nem is számít...

*FA:* Én is azt gondolom, belül tessék nyitottnak lenni, a lelkedet öltöztesd át. Abban én is hiszek, hogy nem biztos, hogy abban a farmerben kell menni, amiben egész nap voltál, de nem a külsőségen múlik. Azon a fél órán igenis múlik, amikor elintézed magadban, hogy színházba mész. Karácsonykor várja az ember az ajándékot, aminek már előre örül. Hát akkor a színházban miért nem örömmel várja, hogy mit fog kapni?

► Mi lesz az első három bemutató?

*BBÁ:* A kaktusz virágával kezdünk, Gazdag Tibor, Fazakas Júlia és Szakács Zsuzsa látható a főbb szerepekben, valamint benne lesz még Horváth Illés, Urmai Gábor, Stubnya Béla – utóbbi kettő számos alkalommal játszott már Budaörsön. Oláh Tímea tervezi a díszletet. Utána következik az R&L avagy a mágusok birodalma című családi előadás. Almási-Tóth Andrással akartunk dolgozni mindenképpen, nagyon jártas az operarendezésben. Amikor a Színműre jártam, mint vendéghallgató, egy nagyon kreatív embert ismertem meg benne. Azt mondta, vegyük elő Puskinnak a Ruszlán és Ludmilla történetét, amihez Glinka írt zenét, amit ő átdolgoz modernre, és áthelyezi a mai virtuális valóságra, ami a kamaszok számára egy különösen ismert közeg, ebben a valóság és a virtuális valóság viszonyrendszerét próbálja feltárni. Ez egy kvázi operaelemekkel átszőtt prózai előadás lesz. Különlegessége, hogy Ludmilla szerepében Imai Ayane japán szoprán lesz látható, a Zeneakadémián végzős énekes, azt hiszem, ez lesz az első professzionális fellépése. A fiatalok mellett Mertz Tibor is szerepel, Lisztopád Krisztina lesz a díszlettervező.

Berzsenyi Bellaagh Ádám

*FA:* Minden színházképző iskolával, így a Zeneakadémiával is együtt szeretnénk működni. Színházvezetőként az is felelősségünk, hogy lehetőséget adjunk a fiataloknak, és hogy a közönségnek friss szellemiséget tudjunk közvetíteni.

*BBÁ:* Aztán az én rendezésemben lesz látható a Játék az életrajzzal ami Max Frisch darabja...

*FA:* Több évtizede szeretném megcsinálni ezt a művet, de örömmel adtam oda Ádámnak a feladatot, mert nagyon érdekelt, hogy mit hoz ki belőle. Ádám elolvasta és hamar, örömmel rábólintott. Azt írtam a pályázatomban, hogy a színháznak tudatában kell lennie annak, hogy nem képes a világot megváltoztatni, de képes a világot mint megváltoztathatót megmutatni. Emiatt is fontos nekem ez a produkció: szeretném konfrontáltatni a nézőket azzal a gondolattal, hogy vagyunk-e elég bátrak változtatni a saját életünkön.

*BBÁ:* Olyannyira megtetszett a darab, hogy amikor olvastam, azt éreztem, hogy pont ilyet kerestem. Egy középkorú férfi szembenéz a hibáival. A változásra és a változtatásra való képtelenséggel. Én nem vagyok középkorú, de ez az a kérdés, amit minden rendezőnek fel kell tennie magában: hogy jövök én ahhoz, hogy megrendezzek valamit, amit nem éltem át – nem vagyok túl egy hétéves házasságon. Hogy tudom ezt megtenni? Itt jön be a fantázia. Nem az a feladatunk művészként, hogy megtaláljuk saját magunkban az univerzális kapcsolódási pontokat, ami minden ember életében megtörténik? Ez egy rendkívül jól megírt, izgalmas darab, amit itthon alig játszanak, a szerző helyzetekben, színpadi eseményekben gondolkodik, nem ideák megbeszéléséről szól, illetve az egész egy nagy idea, de vannak konkrét jelenetek, amikben szinte el sem hangzik szöveg. Azzal a csapattal dolgozom rajta, akikkel mostanában elég sokat: Zöldy Z. Gergely tervezi a díszletet, Monori András írja a zenét, Balassa Eszter pedig a dramaturg. Ilyés Róbertet kiadta a Bárka, aminek nagyon örülünk – izgalmas és nagy küzdelem mindkettőnk számára ez a darab. A főbb szerepekben még Szalay Mariannát és Marton Róbertet láthatják.

A novemberi bemutatóval kezdődik egy projekt, ami azon dolgozik, hogy hogyan tud a színház több lenni a héttől tízig tartó előadásnál. Erre próbálkozás Turek Miklós versszínházi előadása – József Attila, Radnóti Miklós és Faludy György verseiből. Januárban Frigyesi András rendezésében lesz látható az Erich Kästner verseiből dramatizált Szerelem nélkül élni? című előadás, terveink szerint Varró Dániel fordítja majd le a műveket. Tavasszal mutatjuk be Novák Eszter rendezésében A képzelt beteget – látom, hogy Eszter erős csapatot tud építeni, ez az egyetemi osztályaiból is kitűnik. Ha sikerül olyan embereket bevonni az ő produkciójába, akikkel tovább szeretnénk dolgozni, akkor ennek erős összekovácsoló ereje lehet. Az évad végén pedig Laboda Kornél Szép Ernő Fiú, leány című darabját fogja rendezni – igazi hollywoodi, romantikus vígjáték szépernősen, amit egészben talán még soha nem játszottak Magyarországon. Faragó Zsuzsával fognak rajta dolgozni, május elején mutatjuk be.

Ezen kívül alkalmi műsorok lesznek és a szellemidézések, amiket úgy kell majd elképzelni, mint a Hogy volt?!-ot a tévében: olyan fajta beszélgetős műsor, ahol egy adott személy kapcsán járunk körbe témákat. Olyan alkotókat szeretnénk meghívni, akik egy kérdező segítségével, filmbejátszások kíséretében felidézik a régi munkákat. A kérdés csak az, hogy sikerül-e megszólítani a nézőket, hiszen mindez annyira más, mint amit eddig láttak, kaptak.

*FA:* De kötelező megpróbálni. Jelenleg az a bajunk, hogy az átnevezésből adódó adminisztráció miatt még nem tudtunk kiadni jegyet, pedig rengetegen jöttek már, hogy vennének. Egész biztos, hogy van egy megszólítatlan réteg Budaörsön. Abban is hiszek, hogy az a réteg, amelyik eddig eljött a színházba, A kaktusz virágára be fog jönni, meg fogja nézni és attól, hogy picit mást kap, mint amit megszokott, hátha érdekelni fogja a többi is. El kell érnünk, hogy úgy gondolja, értelme volt megvenni a jegyet.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr397997581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.