Utazás időn és tengeren át egy ősi univerzumba, egy apró, elhagyatott szigetre, ahol észt nők élik mindennapjaikat. Dalolnak és egyszerűen: léteznek. Az idő megállt, sehol egy férfi, még áram sincs. A 2006-ban bemutatott darabban Peeter Jalakas rendező a régi típusú észt népdalnak, Veljo Tormis 20. századi zeneszerzőnek és az újrahasznosított dizájnnak ad találkozót.

Már a helyszín is egyedi. A Balti-tengeren járunk, a főváros, Tallinn partjaitól 8 kilométerre fekvő Naissaar-szigetén, egy több mint 100 éves pajtában. Távol a főváros zajától, az előadás során gyertyák, petróleum- és zseblámpák fényében pereg le szemünk előtt az emberi élet, a születéstől a halálig. Kint szúnyogok hada, a természet által visszahódított, düledező szovjet katonai létesítmények. Bent teltház, nősors: a régi észt runoénekeken alapuló librettó őszintén, szépítés és szégyenkezés nélkül járja végig a nők életének állomásait.

„Az Észt Balladákhoz képest az Észt nők dalai sokkal bensőségesebb. A darab jórészt az emberi hangra támaszkodik, a dalok a capella szólalnak meg. A puszta ének olyan varázslatos légkört teremt, amelytől az egész előadás kecses és légies benyomást kelt” - mondja Tõnu Kaljuste, az előadás zenei vezetője.

Az előadás egyben Reet Aus divattervező alternatív divatbemutatója is volt, aki színház és a kórusművészet ezen együttállásának apropóján mutathatta meg a közönségnek újrahasznosított és organikus anyagokkal készült kollekcióját.

A vetítés különleges aktualitása, hogy december 8-ig tekinthető meg az Iparművészeti Múzeumban az Énekelt szavak című könyvművészeti kiállítás, amelynek résztvevői Veljo Tormis zeneszerző előtt tisztelegnek.

Az előadást eredeti nyelven vetítik. A dalok szövegének angol fordítását a helyszínen rendelkezésre bocsátják.