7óra7

Kórház-Bakony: Tizenöt évvel később

Kórház-Bakony: Tizenöt évvel később

2013. 12. 11. | 7óra7

Kórház-Bakony A nyitóelőadás a Kórház-Bakony A fesztivál során időrendben fogunk haladni, tehát ez a legrégebbi darab a társulat repertoárján. Kelemen Orsolya kritikus ennek megfelelően múltidézéssel kezdi az előadás utáni beszélgetést, és Pintér Bélát a kezdetekről kérdezi. Pintér fölidézi a gyökereket: az Arvisurát, Goda Gábort, Gaál Erzsit és a Picaro Műhelyt. Akkoriban sok színész megpróbálkozott a rendezéssel – mondja, – így hát gondolta, ő is összehoz egy produkciót. Ez volt a Népi rablét 1998-ban, majd ennek folytatásaként, egy évvel később született meg a Kórház-Bakony. Az előadás azt a pillanatot tágítja ki, amikor egy hozzátartozó bemegy a kórházba átvenni elhunyt szerettének csomagját. A saját édesapja elvesztésének élményéből született előadás témájával kapcsolatban Pintér egyik kedvenc szerzőét, Hamvas Bélát idézi: „Életében legalább egyszer az angyallal minden ember találkozik.”

14 év alatt nem változott semmi. Mármint a magyar egészségügyben – konstatálja a kritikus és Pintér. Az előadás ma is kétségtelenül aktuális, és csak néhány helyen kellett apróságokat változtatni benne. Fax helyett e-mail, Andrej Gromiko helyett Putyin került a szövegkönyvbe, a színészek elektromos cigit szívnak, és a Csak a jók mennek el című búcsúslágert Alex Tamás helyett ma Fásy Ádám énekli. Ami örök és ma is érthető, az Fidel Castro effektszerű megjelenése, illetve a szülők elvesztésének fájdalmas témája.

Kelemen Orsolya hangsúlyozza, hogy a Kórház-Bakony egy egész sorozat kezdete. Felhívja a közönség figyelmét bizonyos motívumokra, melyek rendszeresen visszaköszönnek Pintér Béla munkáiban. Az előadásokban sokszor találkozhatunk a népi kultúra különböző motívumaival (népzene, néptánc, dialektusok) illetve többször használt dramaturgiai elem az álom. Pintér célja kezdetben az volt, hogy az autentikus és a giccs találkozzon a színpadon, majd elmondja, hogy nagyon szereti az álom keltette hatást is. Azt is megtudjuk, hogy a Kórház-Bakonyhoz köthető Pintér Béla írói működésének kezdete is. A próbákon a színészek eleinte improvizáltak a különböző helyzetekre, majd amikor Pintér látta, hogy ha ez így megy tovább, az nagyon jó, de előadás nem lesz belőle, akkor hazament és egy éjszaka alatt megírta az első jelenetet.

Kórház-Bakony

A Szkéné kávézójának falán egy nagy idővonal sorakoztatja fel az elmúlt 15 év előadásait. Pintér Béla ahogy végignéz rajta, megállapítja, hogy míg a kezdetekkor jobban törekedett valamiféle totális színházi hatásra, ma már inkább szövegcentrikusak az előadásai. Míg régebben a zene, a tánc, a képi világ is erős kiindulópontként szolgált, az utóbbi években a dráma megírása áll az alkotófolyamat középpontjában. Szerinte ilyen hosszú távon nyilvánvalóan letisztul egy alkotó munkássága, ami formai egyszerűsödést is von maga után.

A Kritikus Órán természetesen nézők is kérdezhettek – és kérdeztek is. Valaki arra volt kíváncsi, hogy miért nem játsszák mind a tizenkilenc előadást. Pintér elmondta, hogy szerinte a Népi rablét felett elmúlt az idő, az Öl, butít kevésbé sikerült, a Párhuzamos órát pedig azért nem veszik már elő, mert sem ők, sem a nézők nem szerették. Hogy melyik a kedvenc előadása, arra nagyon diplomatikusan azt feleli: mindig a „legfiatalabb”. A külföldi vendégjátékokról az meséli, hogy mindenhol jól fogadták őket, de például a Parasztoperán érthető okokból többet nevetnek Pilsenben vagy Ljubjanában mint Stuttgartban.

Kórház-Bakony

Pintér Béla színházról való gondolkodása állítása szerint nem változott. Állandóan az új darab feladata lebeg a szeme előtt. Nézői kérdésre kiderül: már alakul az új téma. Pintér megosztja a közönséggel a fejében lévő darabkezdeményt: egy köztiszteletben álló idősödő férfi problematikájával szeretne foglalkozni. Talán egy politikusról lesz szó, és az ő konfliktusoktól terhelt kapcsolatairól az anyjával, a fiával és fiatal szeretőjével. Bemutató persze majd csak jövő ősszel.

A kérdésre, hogy mit csinálna ma másképp, Pintér Béla nem tud válaszolni. „Nem kell mindig változtatni – mondja. – Szóval, jó ez így szerintem.” A közönség szerint is – tapsolják.

_(2013. december 7.)_

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr347996935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.