7óra7

Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög: A Bulgakov-fokmérő

Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög: A Bulgakov-fokmérő

2013. 12. 20. | 7óra7

Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög Rohanunk a mába, mármint a jubileumi előadássorozatban vészesen közeledünk a legfrissebb Pintér-előadásokhoz, de mielőtt célba érnénk, még van itt néhány olyan produkció, ami valahogy kevésbé volt és van az előtérben, mint a legendává izmosodott opuszok. Tipikusan ilyennek gondolom a hosszúcímű Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördögöt aminek jobb címe lett volna a Szürke Galamb evangéliuma, ismeri el Pintér Béla az előadást követő Kritikus Óra közepe tájt Kovács Bálint kritikusnak.

Aki azzal kezdi az estét, hogy ajánl néhány, a darab kapcsán felmerülhető témát Pintérnek: szóba kerül a Biblia, Bulgakov, de még Jeanne d’Arc és a feminizmus is. Jól mutatja ez, milyen nagy merítéssel dolgozott ezúttal a szerző-rendező, aki meg is nyugtatja a szerteágazó megfigyelései helytálló mivoltában enyhén kétkedő kritikust: „Nem marhaság, amit mondtál.” Tényleg nem az, a rögtönzött keletkezéstörténeti áttekintés igazolja az előadásból is leszűrhető következtetést: ez a mű a bonyolult történetszövésű, számtalan témát pedzegető, sok szereplőt mozgató drámák sorából való.

Hogy mi végre ez az egész, mármint Isten lányának (!) váratlan eljövetele a komor budapesti éjszakában, meghurcoltatása és alapos kínzás utáni kivégzése, azt megvilágítja Pintér hasonlata: Pieter Brueghel 1566-os, A betlehemi népszámlálás című képén havas németalföldi tájban bolyong a Szent Család. Ő is arra volt kíváncsi, mit kezdünk ma a csodával, mit teszünk, ha megjelenik közöttünk a megnevezhetetlen? Ehhez persze át kellett igazítani ezt-azt, így lett Jézus Krisztusból Máté Edina szegedi teológushallgató, Pilátusból elmeorvos, Máriából béranya, a vesztőhelyből bolondokháza, a tanítványokból meg – hát róluk jobb semmit sem mondani.

Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög

A fenti felsorolás alapján is úgy tűnik, Kovács Bálint joggal firtatja, hogy vajon megbántott-e valakit Pintér a vallási fanatizmust (is) célkeresztbe állító művével. Nem volt ilyen reakció, de ami ennél fontosabb: efféle szándéka sem volt az alkotóknak. Az esetleges nézői értetlenség oka inkább az, ha nem ismerik eléggé A Mester és Margarita című regényt és/vagy a négy evangéliumot, melyekkel folyamatosan dialogizál Pintér szövege. A szokásos módon: a ráismerés élményét, a felfedezés örömét biztosítja azoknak, akik otthonosan mozognak ezekben az írásokban, a többiek pedig – és nagyon örülök, hogy Pintér ezt készséggel elismeri – olykor nehezen követhetőnek találják a történéseket.

Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög

Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög Ez a pintéri Bulgakov-fokmérő: legkésőbb a hajszálról és annak felfüggesztőjéről szóló példázat újramondásánál a nézői reakciókból pontosan lemérik a színpadon lévők, hogy az aznapi közönség mennyire van képben a XX. század egyik, ha nem legfontosabb regényét illetően. Talán ez az oka, hogy bár 2007-es bemutatóról beszélünk, ez a mostani „csak” az ötvenedik előadás volt, vagyis az „Őrült orvos”, ahogy Pintér emlegeti, nem futott be akkora karriert, mint más előadásaik. Igaz, jártak vele sokfelé külföldön, ahol értették, élvezték is az emberek, de elfogadja, ha valaki azt mondja, hogy a darabnak vannak hiányosságai.

Vissza 2007-hez: a Szkéné falára kihelyezett idővonal ezúttal is a beszélgető-társak segítségére van: a Korcsula és az Árva csillag után vagyunk, de a Pintér által is kudarcként meghatározott Párhuzamos óra előtt, jókora távolságra még a – számomra biztosan – új korszakot nyitó Szutyoktól Nem, ekkor még nem érezni krízist, mondja Kovács kérdésére, de tény, hogy voltak változások: régi tagok mentek el, újak érkeztek épp ekkor – Roszik Hella, Friedenthal Zoltán itt léptek be a Pintér művek kapuján.

A mellettem ülő, bevallottan Pintér-rajongó és -ismerő úr szemléletes hasonlattal helyezi el a darabot a Pintér összesben: Az Őrült… inkább egy arckép, míg az újak, A 42. hét vagy a Titkaink tájképre emlékezteti. Koncentráltabb, feszesebb, letisztultabb, a részletekben kevéssé elvesző művek ez utóbbiak.

Szóba kerül még a súlyos és a könnyed előadások váltakozása a pályán – ez belülről, a születés pillanatában természetesen nem érzékelhető, mondja Pintér, de utólag kétségkívül kivehető egy ilyen mintázat. Ami döntő minden darabnál, az a fő motívum vagy téma, ami mágnesként vonzza magához az író-rendező figyelmét, s ahonnan elindulva fel tud épülni egy teljes struktúra. Ha ez a kiinduló pont megvan, és kellő ideig, a megfelelő elmélyültséggel tud rajta dolgozni, akkor jelentős mű születik. Ezt pedig mi, Pintér Béla rajongói pontosan tudjuk.

_(2013. december 17.)_

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr977996813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.