► A darabot a Katona József Színházban mutattátok be a tavalyi évadban. Miért került át a Sufniból a Tháliába?
*Kocsis Gergely*: Mi, akik csináltuk, tovább szerettük volna játszani, hiába ért véget az évad. Ez a Katona és a Manna közös produkciója, Erdeős Anna vizsgarendezése. A részleteket Gáspár Anna producer tudná elmondani a helyszínváltásról.
► Az ősszel felújítottátok vagy alakítottatok még rajta?
*Kocsis Gergely*: Felújító próbák voltak, lényegében egy az egyben került a Thália Új Stúdiójába, ahol havonta egyet tud is menni.
► Az előadás két szingli Bob és Helena találkozásának története. A szingliséggel sok mű foglalkozik. Egyre többen egyedülállók?
*Kocsis Gergely*: Életkoromból adódóan nem tudom, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években többen voltak-e vagy kevesebben. Akkor erősebb volt a társadalmi nyomás, hogy az ember találjon párt, legyen családja, gyereke. Ma ez már nincs így. Azt látom, hogy akik egyedül vannak, azoknak fontos a szabadságuk, szabadok maradtak. Közben meg egy párkapcsolatban is, valamilyen módon az ember szabad tud maradni. Nem gondolom, hogy a szinglik rosszabbak lennének. Sem a szingli, sem a családos ember nem jobb eredendően a másiknál.
► A szabadság élményt használtad a próbák során?
*Kocsis Gergely*: Persze, emlékszem, milyen volt, amikor még nem voltam családos ember. Azt gondolom, lehetne sorolni azokat a filmeket, könyveket, színdarabokat, amik ezzel a kérdéssel foglalkoznak. Maga a Szentivánéj, mint kifordult, átfordult éjszaka is sok nagy szerzőt is megihletett. Bob, akit én játszom és Helena, akit Pelsőczy Réka, mindketten tipikus szingli figurák. Sok helyen találkozhatunk hasonló alakokkal. Megvannak az elveik, az értékrendjük, amiben a szabadság nagyon fontos. Nem szeretnék feladni, talán kicsit félnek is, hogy mi történne utána. Azt jó megnézni, hogy két ilyen karakter hogyan működik, mi mozgatja őket. Ragaszkodnak a szabadsághoz, közben persze társra is vágynak. Az előadásban nyitva van hagyva a kérdés, hogy ezután az éjszaka után együtt, vagy külön folytatják.
► Bob kicsit alvilági figura, a darabban egy este alatt elszór egy csomó pénzt. Veled történt már hasonló?
*Kocsis Gergely*: Sajnos nem. (nevet) Lehet, hogy kellett volna. Van egy kortárs angol krimi szerző, az ő alakjaira emlékeztet. Van egy kicsi film noiros karcossága. Meg a svéd filmekben látni még ilyesféle alakokat.
► Izgalmas az előadás képi világa, a díszlet a Vidor-fesztiválon díjat is nyert.
*Kocsis Gergely*: Igen, ezt a rendező és főleg Taksás Mihály díszlettervező jól kitalálta. Képregényes. Vagy inkább postcardos. Kartonból van, karakteres képeket lehet vele csinálni. Maga a szöveg is ilyen. Színészileg is ez volt az izgalmas, hogy egyik pillanatban játszani a figurát, aztán pedig kívülről narrálni. Érdekes ez a kint-bent játék. Ezekért a váltásokért a közönség is mindig hálás.
► Hasonló a bábozáshoz?
*Kocsis Gergely*: Részben. Vannak bábozós részek is az előadásban. Az érdekes, hogy benne vagy a figurában, majd hirtelen egy másik perspektívából kell láttatnod. Ez filmes is, animációs is. Mi a színház eszközeivel, amit lehet, azt ebből kihoztuk. Pelsőczy Réka pedig jó partner ehhez, megszámolni sem merem, mióta dolgozunk már együtt és egymás közelében.
