7óra7

Eljátszani Molnár Ferencet
7óra7: (4/10)
Közösség: (6/10)

Eljátszani Molnár Ferencet

2013. 12. 30. | TörökÁkos

Az ördög

Biztosan ismerős, amikor egy társaságban valaki olyan nagy formában van, hogy mellette minden más megszólalás csak leviszi a hangsúlyt, ezért egy idő után rajta kívül senki más nem szólal meg, így akaratlanul is stand up comedy-vé válik a társalgás. Az ördögben Balikó Tamás címszereplése borítja fel némiképpen a színt: mint egy izgalmasan idegen test a színpadon, aki egy jó pudnyit hoz a hétköznapi természetességből a színjátszó színészek közé. Kígyószerűen fondorlatos, egyszerre pórian lecsúszott és a legmagasabb társaságokban is hibátlan, alázatoskodni kész, mégis megfellebbezhetetlenül akaratos figurája mellett azonban a többi szereplő mintha sem a vele való viszonyt, sem a saját terét nem találná. Mintha az előadás igazán csak akkor kezdődne el, amikor ő mágikus váratlansággal felbukkan a festő lakásán, és gyakran mintha abban az arányban működne, amennyire az adott jelenetben jelen van.

Pedig akkor már javában épül a cselekmény: az aktmodelljére rá-rálobbanó, éppen házasulás előtt álló Jánoshoz, a festőhöz egy gazdag barátja érkezik, aki szeretné feleségét egy portrénál ledérebb festményben megörökíteni. Hamar kiderül az is, hogy az ara és a művész között évekkel ezelőtt fellángolt a szerelem, amit a nő házasságakor gyújtólángra fojtottak magukban. Míg Jolán és János elnyomni igyekeznek ezt a bizonyos lángot, a valahonnani, ördögi ismerős éppen azért jön, hogy felélessze.

Az ördög - Balikó Tamás

Gubás Gabi – megidézve egy egykor volt, békebeli világ társasági asszonyát - hangban és mozdulatokban is tisztességesen jeleníti meg az érzelmei és az erkölcse között vívódó feleség színpadi mását. A figurán (elsősorban kifelé) végzett munka és Jolánjának egészen a páholyokig érő szexepilje ellenére, Szabó P. Szilveszter Jánosának a szenvedély helyett a hisztériát eltaláló, hol visszafogottságában, hol vehemensen teátrális érzelmi pózai mellett sem a magukra maradt szerelmesek közötti vonzás nem érzékelhető, sem a kényes helyzetbe kódolt erotika atmoszférája nem jön létre. Balázs Andrea az előadás egyik legjobban kidolgozott, leginkább egyenletes színészi alakításaként hozza a cselédlányosan közvetlen, nőiesen befogadó, reménytelen helyzetében meghasonló modell, Cinka figuráját, aki a festő iránti szerelmét kénytelen szerető státuszra váltani. Jánosnak a hozzá való viszonya is csak tudható, de nem érthető, és ezt a szerencsétlen helyzetet Szabó P. Szilveszter néhány, bohózatban is kétes értékű, partnernője válla feletti kikacsintása a nézők felé csak tovább élezi. Schlanger András - a rá kimért néhány jelenetben - a hopp felé tartó férj nagypolgárian visszafogott féltékenységét is hiánytalanul mutatja meg, és a kopp pillanatának hétköznapi tragikumából is képes kóstolót adni. A második felvonásban Balázsovits Edit a festőnek kiszemelt feleség szerepében mind az eredendően szemtelen fruskát, mind az érintetlenség játékával csábító naivát meglehetősen hozza, de mivel a valós és a megjátszott szerep között nincsen se átmenet, se áthallás, egy szórakoztató kettős képmásnál több nem születik. Az első jelenetsorban érezhető leginkább, de később is jellemző az előadásra, hogy mintha a drámaszöveg - és nem a kidolgozott helyzetek és a lélekmélyi vonzások-taszítások - miatt történnének benne a dolgok. Ebbe a – kevés kivétellel - egyenként jól felépített, viszonyaikban elnagyolt társaságba lép be Balikó Tamás pokolfajzata.

Az ördög

Ez az Ördög nem tolakszik, noha szinte mindenütt ott van, ahol valami történik, és minden úgy történik, ahogy ő akarja: eléri, hogy akik szeretik egymást, egymáshoz találjanak, akiket pedig nem szeretnek, képesek legyenek lemondani. Nem pusztán Balikó gesztusaiban, de abban is van valami kígyószerű, ahogyan az alig érzékelhető jelenlétig visszavonja magát a történésekből, majd a kellő pillanatban ismét előlép, és hol meggyőző magyarázattal, hol fellobbanó indulattal, de minden esetben a szellem megfellebbezhetetlen igazságával lök egyet a történéseken a szerelmes vágy beteljesülésének irányába. Noha a figura mágikus delejességét csupán csak jelezni tudja, Balikó Tamás (aki egyben rendezője is az előadásnak) Ördögének – főként csendesebb regisztereiben – valódi ereje van a színpadon.

Anélkül azonban, hogy a szerelmesek közötti vonzás érzékelhető volna, a férj mellett maradás pedig valós alternatíva lenne, sem az nem érthető, hogy miért akarja egymást a két ember, sem az, hogy miért ne kaphatná meg. Az Ördög vágyteljesítő küldetése így értelmezhetetlenné válik, minden bravúros ügyeskedése üresben forog, minden sikere csupán mutatvány.

Az ördög

A hol művész miliőt imitáló, hol elegánsan törtfehér, cirádás szalont jelző díszletek között izzadtságát folyamatosan törölgetve egy agyafúrt, húsvér ember terelget színpadi figurákat és rendezgeti révbe a szerelmet játszó főhősöket. Ez az emberi manipulálhatóságtól a vágyak természetrajzán keresztül a rendezői színházig sok mindenre utalhat, de következetesen végigvitt, a nézőtérig elérő, érvényes olvasata Molnár Ferenc színművének nem jön létre. El van játszva, de nem derül ki, hogy mi.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr988001639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.