2013. január 8. Janne Teller: Semmi
*Budapest Bábszínház, Játszó-tér, Budapest, rendező: Hoffer Károly*
Van ez a mindent átható serdülő-tinédzser életérzés, amit talán nevezhetünk világnézetnek is. Ez a nihil. A totális értelmetlenség, a végtelenségig kiterjedt semmi, amihez képest minden mindegy, ami mindent felülír és annulál. (...) [S]enkit ne tévesszen meg, hogy ez egy bábelőadás a Bábszínházban, ahol általában gyerekmeséket játszanak kicsiknek. Ezt speciel a nagyobbaknak játsszák, de felnőtteknek sem rossz, hiszen mindenkiben ott lappang ez a bizonyos semmi.
*011 Alkotócsoport - Bárka Színház, Bárka Színház Cseh Tamás-terem, Budapest, rendező: Radnai Márk*
Pszichedelikus drogtripekből olyan kultfilmek születtek már, mint a Trainspotting, a Félelem és reszketés Las Vegasban vagy a Requiem egy álomért. Ezek generációs élmények, egy olyan generációé, amely vizuális és hangeffekteken nőtt fel, és amely életét minden pillanatban körülvette a hatás és a hatni akarás. Ennek a generációnak kevesen csinálnak ma színházi előadást. A 011 Alkotócsoport most erre vállalkozott. (...) [A]z Óz-történet tényleg ráhúzható a drogos közösség mindennapjaira és kálváriáira.
2013. január 25. Kerékgyártó István: Rükverc
*Katona József Színház, Kamra, Budapest, rendező: Máté Gábor*
A kőszínházak közül a társadalmi problémákkal szembeni érzékenységet illetően a Katonára lehet a legkevesebb panasz. Ám a reakció kifejezetten gyorsnak mondható, hogy ha azt vesszük, hogy a hajléktalanokat nem éppen elegáns módszerekkel akarja eltakarítani a látóteréből a regnáló elit. (...) [A] Rükverc (...) több szempontból is fontos témát feszeget, és sokáig úgy tűnik, mindeközben a közhelyeket is sikerült jól kikerülni. (...) [T]ényleg úgy tűnik, előbb visszafelé kell tekintenünk ahhoz, hogy újra elindulhassunk előre.
2013. február 2. Presser Gábor-Sztevanovity Dusán-Horváth Péter: A padlás
*Miskolci Nemzeti Színház, Miskolc, rendező: Rusznyák Gábor*
Ez A padlás elsősorban a Rádiós története. (...) A Rádiósé, aki olyat lát, amit Témüller soha nem láthat. A Rádiósé, akinek a padlása nyitva van, ahol a láthatatlan láthatóvá válik akár mások számára is, akiknek a szíve ugyanolyan romlatlan és tiszta. És ez nem a hibátlan embereket jelenti, hanem azokat, akik a földszinten burjánzó gaztól tudják magukat függetleníteni, akik a földszinten hatalmaskodó Témüllerek világát nem tekintik többnek annál, mint amennyi. A Rádiósé, aki el tudna menni, de nem megy, és nem azért, mert Túró Rudi meg karikás ostor, piros pötty meg Pick szalámi, hanem azért, mert itt van dolga és itt vannak álmai.
2013. február 4. Pintér Béla-Darvas Benedek: Parasztopera
*Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, rendező: Szikszai Rémusz*
Szikszai Rémusz rendező számára nem a történet lesz a szervezőerő, nem a poén a kifutás, hanem az egyes karakterek személyes tragédiáinak megmutatása. Az előadás pedig nem csupán világosan megmutatja, miért lehetetlen a boldogság ebben a közegben, hanem végig is vezet bennünket egyenként az úton.
2013. február 15. Agota Kristof: A nagy füzet
*Forte Társulat, Szkéné Színház, Budapest, rendező: Horváth Csaba*
Krumpli, káposzta nem igényel túl sok törődést. Két csupaszpöcsű gyerek sem. Kegyetlen, rideg mondatok. Ugyanilyen mozdulatok. Magától értetődő természetesség. Eső, szél, napsütés, izom, hagyma, paprika. Beérett.
2013. február 23. Heinrich von Kleist: Amphitryon
*Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Színpad, Budapest, rendező: Gothár Péter*
Mi az igazság és mi az, amit igazságként el akarnak hitetni velünk? (...) [H]a Amphitryonnak mondják Jupitert, sikernek a kudarcot, Márainak Ottlikot, akkor elhisszük, hogy ez úgy is van? És hol vagyunk ebben az egészben mi magunk? Most mi van? *Most* mi van?
*Kerekasztal-Szputnyik, Marczibányi Téri Művelődési Központ, Budapest, rendező: Gigor Attila*
A bő két és fél órás előadás a határhelyzetek lehetséges megoldásairól szól, jelezve, hogy a radikális cselekedetek nem oldanak meg semmit, még ha az adott pillanatban úgy is tűnik. Az előadás érzékeny pedagógiával a holtpontról való kibillenéshez ad mintát, a változtatás lehetőségét mutatva fel.
2013. március 27. William Shakespeare: Hamlet
*Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad, Budapest, rendező: Zsótér Sándor*
Attól a perctől kezdve, hogy Zsótér Sándor invitál a nézőtérre, egészen odáig, hogy lesétálunk a színpadról, színházban vagyunk, írhatnánk nagybetűvel.
2013. március 27. Hajdu Szabolcs: Békeidő
*Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, rendező: Hajdu Szabolcs*
Hétköznapi kisreálok kisszerűsége, a giccs felszakadása, a várt váratlanná tétele és viszont: ezzel a sajátos humorral operál az előadás, amely közben személyes és emberi, érzelmes és virtuóz.
2013. április 26. Marius von Mayenburg: Mártírok
*Katona József Színház, Kamra, Budapest, rendező: Dömötör András*
Mayenburg darabja jól jelzi, hogy számos kérdésre a társadalom sem adja meg a választ a fiataloknak, akik lényegében a felnőttektől elzárva alakítják ki önnön, a felnőttekétől markánsan eltérő válaszaikat. (...) Tasnádi Bence pedig Benjaminként eljátszik mindent, amit a fiú megél – a stilizált közegben gyakorlatilag ő az egyetlen, aki egészében végigéli a történetet, egyszerre zavartan és tisztán, gondolkodást hirdetve és szemtelenül manipulálva, érzelemtelenül és lobogó hittel, körmöt rágva és egyenes gerinccel, testi meztelenséggel és totális lelki beburkolózottságban, belesodródva az elvakultság gátlástalanságába, a „mindent megtehetek” talmi hatalmába ítél és vádol. Nagyon nehéz feladat a felületes megoldást, a tartalmatlan kiabálást, a szemforgatást, a váteszi mindentudás pozícióját megtölteni tartalommal, ez javarészt ragyogóan sikerül, és ez jelzi igazán a körültekintő és gondolkodó alkotói folyamat eredményét.
2013. április 27. Henrik Ibsen: A nép ellensége
*Katona József Színház, Kamra, Budapest, rendező: Zsámbéki Gábor*
A Katona József Színház társulatának és stábjának a munkája tiszta, egyenes, stílusos, az egész történet kicsinyességében a humort rendre felfedező és pontos. A nép ellenségének kikiáltott doktor házába effektíve beszivárog a csőcselék által a falra kent fekália, amit aztán a tapsrend alatt a takarítók elkezdenek felmosni, mert innen fel lehet. Sőt, arra való a színház, hogy innen fel lehessen, és arra való, hogy kintről ne kelljen. Hallható, hogy a Katona közönségét erről nem kell meggyőzni. Az pedig más kérdés, hogy ez itt és most, abban a világban, Peter világában mire elég.
*Gergye Krisztián Társulata, Átrium Film-Színház, Budapest, rendező: Gergye Krisztián*
Gergye Krisztián rendezésében (...) nem kisimulnak a Bizottság szürrealista, dadaista avantgárd szövegei, hanem velünk és egymással kommunikáló, sokrétű játékos kalandokká lesznek.
*Móricz Zsigmond Színház, Krúdy Kamaraszínház, Nyíregyháza, rendező: Koltai M. Gábor*
[T]eljesen mindegy, hogy 1130, 1846 vagy 2013: a magyar megosztottság a kelet és nyugat közötti, hol csatlakozni, hol harmadik utat keresni vágyó, magányos és harcra kényszerített (avagy a harcot magára kényszerítő) létezés átka, úgy tűnik, része az örök körforgásnak.
*Maladype Színház, Maladype Bázis, Budapest, rendező: Zsótér Sándor*
[E]gy percig se tudunk szabadulni a kérdéstől, hogy mi közünk van ehhez az egészhez, mi közünk van Don Juanhoz. Mert van Don Juanunk, a legintimebb baráti körünkben és a legnagyobb társadalmi szinten, országosan is létezik Don Juan, az akinek mindent elhiszünk, mert hinni akarunk neki, aki soha nem mond semmit, soha nem a kérdésre válaszol, mégis mindent megmagyaráz.
2013. május 10. Visky András: Pornó
*Földszint 2., Eger, rendező: Szegvári Menyhért*
Van egy színésznő, aki azért színésznő, mert annak született, és színházat csinál, mert nem tehet mást. Ez a színésznő az érdeklődő közönségnek csinál színházat, olyan színházat, amilyet a lehetőségek engednek, és annak a közönségnek, aki valóban érdeklődik iránta. Ez a színésznő nem azért játszik, mert alanyi jogon színész, és nem azért csinál színházat, mert jár neki. Ennek a színésznőnek minden pillanata tökéletesen önazonos, egy olyan világban, amelyben a hatalom csak és kizárólag gyanúval és értetlenül tudja figyelni ezt a jelenséget. (...) [A] diktatúra legalább annyira mászik bele az ember intim terébe, mint egy pornófilm. Csak még sokkal ízléstelenebb.
2013. május 10. Klaus Mann: Mephisto
*Nemzeti Színház, Budapest, rendező: Alföldi Róbert*
A gazdag portréknál is többet mond Alföldi Róbert Mephisto előadásának első jelenete, a balett, amelynek könnyednek és magától értetődőnek kellene lennie, ehelyett súlyos küzdés az egész, „ennek az embernek nem ezt kellene csinálnia” – érzi az, aki végignézi a bonyolult, vaskos mozgássort (koreográfus: Gergye Krisztián), és nem is tudja, elismeréssel adózzon-e a teljesítéskényszernek, vagyis az akarat diadalának, vagy szomorúan csóválja a fejét, megállapítva, hogy ez bizony nem megy. Mert nem finom, nem elegáns, nem szép. Nem jó nézni. Persze, a mozdulatok megvannak, Höfgen (...) végigcsinálja, csak épp az hiányzik az egészből, amiért a tánc létezik. Miféle reményt sugározhat ez? Nézőt szerezhet, minden további nélkül, az ember képes összekeverni a tartalmat és a valóságot (...), Höfgen pedig mindezt úgy oldja fel, hogy a szerep maga az ember. Így rendelődik alá a művész a közönségnek, így lesz egyívású a politikai hatalommal, így válik a hazugság, az álca, a tettetés, a technika tartalommá, lényeggé, maggá.
*Örkény István Színház, Budapest, rendező: Gothár Péter*
Gothár a tévútra ment világot mutatja be aprólékosan. A kötelezően felmondott erkölcsi leckék voltaképpen teljes értékű pótcselekvések, hangzatos szólamok, és elsősorban viszonylagosak. A város elitje természetesen meg van győződve arról, hogy a másik alkalmatlan és nála mindenképpen rosszabb, ezzel a permanens bizalmatlanság légkörét teremtik meg. Ebben a rendszerben tehát nincsenek állandó erőviszonyok sőt viszonyok sincsenek, ezek mindig változóak, ad hoc jönnek létre, alkalmi (érdek)szövetségek köttetnek, soha nem valamiért, hanem valami ellen.
*Katona József Színház, Sufni, Budapest*
A Dan Lungu regényéből készült monodrámának (...) nyilvánvalóan nem a kommunistákkal vagy a kommunizmussal van dolga, hanem azzal a demagógiával, amit a gondoskodó (valójában a szabadságot korlátozó, diktatórikus berendezkedésű) állam felkentjei hirdetnek. Ez az, ami Emilia életét megrövidítette éppen annyival, amennyi időt abban töltött. Annak tudomásul vétele, hogy az ember élete egyszerűen nem volt igaz, nem könnyű feladat.
2013. május 29. Küszöb
*Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad, Budapest, rendező: Hegymegi Máté*
Hegymegi Máté rendező a közeg nyersességét az előadás fizikai eszköztárán keresztül érzékelteti, amivel szinkronban van a nyelvezet és az erőszak nem leplezett-bújtatott, mégis stilizált megmutatása. A nyersesség még azokban a költői képekben és mozgássorokban is benne van, amelyek monológok helyett beszélnek Makszim érzéseiről, érzelmeiről és vágyairól. Azonban az előadás egy percre sem engedi feledtetni, hogy játékról és nem valóságról van szó. (kritikánk hamarosan - a szerk.)
2013. május 30. Gérecz Attila: A szökés
*Maladype Színház, Maladype Bázis, Budapest, rendező: Csuja László*
[E]bben az országban voltak, akik nem bírták az elnyomást, a megkötést, akik felálltak, amikor fel kellett, akiket nem érdekelt semmi egészen addig, míg nem érezték, hogy szabadok. Miért tűrne valaki, ha valami hajtja belülről, nem azért született, hogy másoknak megfeleljen, hanem hogy a saját életét élje. Ehhez képest minden megalkuvás.
*Horváth Mihály Gimnázium, Szentes - THEALTER Fesztivál, Szeged, rendező: Pádár Zsolt, Csapiné Matos Ibolya*
[A] végén sorbaállnak, a bőrükre írt szavak adják ki a konklúziót: „Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat” (...) és „Szeretnék maradni, maradnék szeretni.” Mi tapsolunk, nevetve, de szomorúan.
*Manna Kulturális Egyesület - Zsámbéki Színházi Bázis, Zsámbék, rendező: Tengely Gábor*
A jelenségek megmutatása (...) hiteles és valóságos, függetlenül attól, hogy a mintakereső és -követő ifjúság teljes tanácstalanságát, a tanár felelősségtől menekülését vagy a felnőttek tehetetlenségét, konfliktuskezelési csődjét tekintjük.
2013. augusztus 17. Szörényi Levente-Bródy János: István, a király
*Szegedi Szabadtéri Játékok, Szeged, rendező: Alföldi Róbert*
Az István, a király Alföldi Róbert rendezésében nem ítél, nem tör pálcát, nem mondja, hogy ezért és ezért rossz. Azt állítja, hogy mindenki a maga útján akarja vinni az országot, a népet, mert ő tudja a tutit. Pedig hát lópikulát tudja – azt tudja legfeljebb, hogy mik az ő érdekei. Ám ezzel azonosítani az országot hiba. Mit hiba: bűn. Aztán itt maradtunk ebben a bűnben. És itt vagyunk most.
Budapesti bemutató: 2013. szeptember 28. ifj. Johann Strauss-Mundruczó Kornél-Wéber Kata: Denevér (Nietoperz)
*A TR Warszawa előadása, Trafó, Budapest, rendező: Mundruczó Kornél*
Ha játszhatunk istent, amikor gyógyítunk, akkor miért nem játszhatunk, amikor eutanáziát követünk el? Hát igen, tényleg nehéz istennek lenni.
2013. szeptember 28. Pintér Béla: Titkaink
*Pintér Béla és Társulata, Szkéné Színház, Budapest, rendező: Pintér Béla*
A Titkaink az utóbbi idők leginkább politizáló előadása és legkiválóbb magyar drámája. Kivételes érzékkel szűri át a hétköznapi történelmet szereplőin, és ugyancsak kivételes tehetséggel lapolja egymásba a különböző cselekményszálakat. (...) [V]alódi tetőpontja a Pintér Béla és Társulata tizenöt esztendejének.
2013. október 4. Brestyánszki Boros Rozália: Vörös
*Szabadkai Népszínház Magyar Társulata - Katona József Színház, Szabadka - Budapest, rendező: Máté Gábor*
[A]z előadás (...) az emberi agressziót és ellenséggyáros alkatát vizsgálja, (...) ugyan nem aktualizál, de az okok és a következmények annyira élőek, hogy nem lehet elvonatkoztatni és nem a jelenünkhöz kötni.
2013. október 4. Bródy Sándor: A tanítónő
*Miskolci Nemzeti Színház, Miskolc, rendező: Rusznyák Gábor*
Rusznyák Gábor rendezése (...) nem hezitál kiemelni a drámából azt, ami ma is érdekes lehet: hogyan tiporja el a hatalom az ideológia nevében az embert, a hivatástudatot, a szakmaiságot, hogyan lesz az önzés úrrá a közösségen, miközben hangzatosan az ellenkezőjét hangsúlyozzák.
2013. október 7. Gulyás Márton: Korrupció
*Krétakör, MAFILM Filmgyár H Stúdió, Budapest, rendező: Gulyás Márton*
Bűzlik a közéletünk. Az égre bűzlik. A kibírhatatlanságig bűzlik. Megátalkodottan és végeláthatatlanul bűzlik, kétségbeejtően és őrjítően bűzlik. Ma már nem azt a kort éljük, amikor az ezzel kapcsolatos érzelmekről, véleményekről vagy éppen tényekről csak a sorok között szabadna beszélni.
*TranzDanz, MU Színház, Budapest, rendező: Kovács Gerzson Péter*
[A] DiverZity sem történet, annak éppen az ellenkezője: egy állapot, egy hely, ahol annyi esemény ellenére voltaképpen nem történik semmi. Mint egy világvég előtti valcer, ahol az emberek főként önmaguk körül keringenek: a grimasszá fagyott mosolyok, a pózba rándult gesztusok, a maszkba ragadt arcok vigalma.
2013. október 12. Anton Pavlovics Csehov: Meggyeskert
*Örkény István Színház, Budapest, rendező: Zsótér Sándor*
A Meggyeskert a szabadság önkéntes és gátlástalan feladását festi meg egy végtelenül vak, a szolidaritását csak giccses pózként viselő, szenvelgő társadalomban. Egy előadás az elmúlthúszév egymás mellett való elrohanásáról.
2013. október 18. Alan Jay Lerner-Frederick Loewe: My Fair Lady
*Miskolci Nemzeti Színház, Miskolc, rendező: Béres Attila*
[I]tt nem modoros semmi – ami a My Fair Lady lehetőségeit tekintve önmagában elismerést érdemel. (...) [Ö]sszességében ez egy roppant elegáns produkció, egyszerre Elizáé és Higginsé, a szív és az agy, a hatás és a tudás kiegyensúlyozza egymást, miközben nagyszerűen szórakozunk.
2013. október 25. Georg Büchner: Danton halála
*Vígszínház, Budapest, rendező: Alföldi Róbert*
Nem lehet sehova se menekülni. Ülhet az ember a balkonon, a karzaton, az ítélet akkor is kimondatott: ezt mi tesszük.
*Színház- és Filmművészeti Egyetem, Hevesi Sándor terem, rendező: Marton László*
Új élet, azzal biztos változás jön, és munkám is lesz. Talán majd nem kell nézni az öreget, a sarokba beültetett figurát, az apa bábuját, persze, a múltat.
*Stúdió K Színház, Budapest, rendező: Vidovszky György*
Az előadás nem egy keserves választásnak a történetét meséli el, hanem felépít egy kristálytiszta, mégis életszerű csapdahelyzetet, amelyben a főszereplő – és vele a célzottan kamasz néző – fokozatosan ébred(het) rá, hogy döntési helyzetben van.
*FÜGE (Függetlenül Egymással)-TÁP Színház-Ódry Színpad (Színház- és Filmművészeti Egyetem), Budapest, rendező: Fehér Balázs Benő*
Megérintenek és én is megérintem őket, ha arról van szó. És nincs semmi baj, nem sérül az intim szféra, mert játszunk. Azt hiszem, valami fontosat mondanak ki magukból: ahogy a világot látják. Dosztojevszkij az apropó erre, és jól kezelik: érthető és működő az egész rendszer, követhető a történet is, de nem az a lényeg, hanem a bűn, az eredendő és a világ, ami körülvesz. A bűn a kezdés pillanata előtt elkövettetett, tehát ártatlanul és bűntelenül ülünk a gyilkos szerepébe. Nem ismeretlen helyzet.
2013. december 8. Georg Büchner: Woyzeck
*Miskolci Nemzeti Színház, Játékszín, Miskolc, rendező: Béres Attila*
Ha csak a küzdés, mikor marad idő arra, amiért a küzdés? Woyzeck egyszer nézett körbe és állt meg, de akkor örökre. Lehet, hogy érdemes lett volna az utolsó utáni pillanat előtt is. Vagy lehet, hogy ezért a hajtás, hogy ne kelljen körbenézni? Vagy a felelősség frusztráló? Mindez végig ott munkál az előadásban. (kritikánk hamarosan - a szerk.)
h1. Ami tavaly kimaradt
*Igaz, a következő előadásokat, amelyekkel teljes lesz a negyvenes lista, nem 2013-ban mutatták be, de a 7óra7 csapata csak 2013-ban tudta megnézni őket, és úgy gondoltuk, hogy pusztán technikai okok miatt nem lenne szép kihagyni őket, mert minden egyéb szempontból helyük van ebben a felsorolásban.*
*Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen, rendező: Vidnyánszky Attila*
Vidnyánszky Attila rendező (...) olyan ívet húz 1972 és 2013 között, amely a visszatekintést érvényessé teszi – az, hogy ma, itt, most így, az bizony onnan való: amikor meg kellett gondolni minden kimondott, sőt kigondolt szót, amikor Vjacseszlav Tyihonov volt a főműsor a tévében, amikor személyes egzisztenciák mentek tönkre nagy-nagy (nagy)politikai okokból.
*Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen, rendező: Gemza Péter*
[A] színház igenis lehet konkurenciája az egyéb szórakoztatóipari eszközöknek, és Vitéz László is lehet trendi hős, aki semmivel sem kevesebb, mint egyéb sztárhős társai. Csak egy kicsit a miénk is.
*Örkény István Színház, Budapest, rendező: Polgár Csaba*
Tankred Dorst az Európa-gondolat diszfunkciójáról írt posztmodern revüje még ebben a rövidített és töredékesített formában (...) is képes jelezni, hogy a demokratikus átalakulás számtalan kérdést vet fel, amivel foglalkozni muszáj – lenne. Ugyanis ha ez a tudatos kezelés elmarad, a demokrácia anarchiába, majd káoszba fordul, hisz az emberi természeten változtatni legalábbis elég nehéz.
h1. 40+
*A 7óra7-et kiadó, és annak cikkeit jelentős számban jegyző Kultúrbrigád 2012 decembere óta foglalkozik színházi előadások létrehozásával is. Mivel ezek az előadások összeférhetetlenség miatt nem is kerülhetnének bele egy ilyen listába, mi viszont szubjektíve fontosnak tartjuk őket - hiszen ezért is kezdtünk el ezeken a projekteken dolgozni -, ezért lábjegyzetben álljanak itt ezek is, remélve, hogy nem lógnak ki a sorból.*
2012. december 30. Martin McDonagh: Vaknyugat
*Átrium Film-Színház-Kultúrbrigád, Budapest, rendező: Gothár Péter*
*Átrium Film-Színház-Kultúrbrigád, Budapest, rendező: Znamenák István*
