7óra7

Árnyékból a rivaldába - Színházi Műhelybeszélgetések III.

Árnyékból a rivaldába - Színházi Műhelybeszélgetések III.

2014. 12. 03. | 7óra7

A téma teoretikus oldalát Darida Veronika és Székely Örs vezette fel: Gilles Deluze és Gayatri Chakravorty Spivak munkásságának ütköztetése során felmerült, hogy a kisebbség szerezhet-e érvényt az adott művészeti ágban úgy is, ha nem a többség kifejezési formáit használja. Ugyanitt elhangzott, hogy nem mentesíthető a politikai jellegétől és kollektív jelentőségétől az alávetettek művészi tevékenysége, gondoljunk csak egy kisebbségi színház létrejöttére vagy támogatásának megvonására.

Lefitymálva - Nagy Mari, Bánki Gergely, Schmied Zoltán, Lukáts Andor

Herczog Noémi más szempontból megközelítve a kérdéskört arról beszélt, hogy amíg a fekete kisebbség szerepeit az Egyesült Államokban nem játszhatja, csak fekete színész, addig Magyarországon ritka, hogy cigány szerepet cigány színész jelenítene meg. Sőt, mint a Káva Kulturális Műhely Bizalomjáték című előadásának kapcsán kiderült, a nézők, ha nem fehér színészt látnak színpadon, hajlamosak többletjelentést tulajdonítani a szereposztásnak.

Petra von Kant - Pálmai Anna és Pelsőczy Réka Herczog ugyanitt megkülönböztette a kisebbséget sztereotipikusan ábrázoló előadásokat azoktól, amelyek pont, hogy rávilágítanak e sztereotípiákra. A puszta közhelyesség ugyanis csak eltávolítja a nézőket, habár, mint néhány külföldi példából kiderült, sok, magát kisebbségi csoporthoz tartózónak valló személy éppen a saját csoportja általánosító bemutatásához vonzódik. Ezen kívül szintén érdekes előadások születhetnek akkor, ha a kisebbség alávetettségét a nézők párhuzamba állíthatják a saját életük jelenségeivel.

Borgula András, a Gólem Színház alapítója ehhez kapcsolódva elmondta, hogy ugyan a zsidó színháznak sokféle modellje van a világban, az ő számára ez elsősorban általános problémák színrevitelét jelenti egy zsidó szemszögéből közelítve. A célja, hogy a néző az előadás végére elfelejtse, hogy milyen színházban van.

Székely Kriszta a melegség ábrázolásáról beszélt: mivel ez sok tekintetben szexszel kapcsolatos kérdés, ezért (akárcsak a halált) a színház nyelvén problematikus ábrázolni. Ezek után vizsgaelőadásának, a Petra von Kantnak a készítési körülményeiről beszélt. Mivel a leszbikus témát feldolgozó alapanyag ma már kevésbé hat forradalminak, ezért egy coming out történetté alakította, komoly hangsúlyt helyezve a szereplők lelki motivációira.

174/B - Az igazság szolgái - Ördög Tamás, Szamosi Zsófia, Urbanovits Krisztina

Végezetül Lengyel Anna rendező beszélt a PanoDráma munkájáról. Az úgynevezett verbatim színház, amely többek között az alkotók által elkészített interjúk anyagából építkezik, gyakran felveti a kérdést, hogy miért nem azt a személyt állítják a színpadra, aki az interjúkat adta és miért a színészt. Lengyel ezt a módszert két dologgal indokolta: egyrészt a „valódi” személy esetében a néző akaratlanul is voyeur pozícióba kerülne, másrészt egy kisebbségi, például egy cigány története sokkal figyelemfelkeltőbb lehet a többség számára, ha egy fehér meséli el.

A következő beszélgetésre december 9-én kerül sor, a tervek szerint a Krétakörről lesz szó. A korábbi beszélgetésről pedig itt olvashat összefoglalót.

(2014. november 19.)

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr577993977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.