"A bűvös vadász alapmű, de Magyarországon sajnos nagyon sokáig méltatlanul mellőzték. Klasszikus alkotás, de ahogy Zsótér Sándor hozzányúl, abban az ínyencek is megtalálhatják az örömüket. Az Erkelben tűztük először műsorra, hogy megmutassuk: itt akár újítani is lehet" – mondta Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója az év utolsó premierjét felvezető csütörtöki budapesti sajtótájékoztatón.

Az opera vasárnaptól hat alkalommal látható az Erkel Színházban, majd május végén a Faust Fesztivál keretében két alkalommal az Operaház színpadán is bemutatkozik. A Halász Péter által vezényelt opera főbb szerepeiben – kettős szereposztásban – Kovácsházi István és Nyári Zoltán, Fodor Beatrix és Szabóki Tünde, Rácz Rita és Wierdl Eszter, valamint Palerdi András és Cser Krisztián látható.

Halász Péter, az Operaház főzeneigazgatója, a darab karmestere szerint Carl Maria von Weber műve az operairodalom egyik remekműve, egészen csodálatos zene, amelyhez "nem egyszerű felnőni". Kiemelte, hogy két kórus, az Operaház Erkel-kórusa és a Honvéd Férfikar is közreműködik az előadásban.

"Azt szokták mondani, hogy a későbbi német romantika ebből a műből nőtt ki. A bűvös vadász ugyanakkor önmagában alkot egy stílust, más Weber-operák sem hasonlíthatók hozzá. Hadd idézzem Wilhelm Furtwänglert, aki azt mondta, hogy a német lélek és a német erdő a két főszereplője ennek az operának" – fogalmazott Halász Péter.

Zsótér Sándor rendező hangsúlyozta, hogy eddigi munkássága főleg a prózai színházhoz kötődik, ezért is nagy kihívás volt számára az Operaház felkérése. Kiemelte, hogy örömmel működött együtt Ambrus Mária díszlettervezővel, Benedek Mari jelmeztervezővel, Ungár Júlia dramaturggal és Ladányi Andrea koreográfussal - aki szerepel is az előadásban -, valamint az énekesekkel.

"Először kicsit bárgyúnak tűnik a librettó, de ha az ember belemegy a szövegbe, akkor világossá válik, mennyire fontos és jelentőségteljes, a darab pedig mennyire komplikált. A rendezői munka egyik legfontosabb része az volt, hogy aktiváljuk a nehezen megragadható, fura passzivitást mutató alakokat" – magyarázta.

Zsótér Sándor szerint a darab arra sarkallhat, hogy "adjunk magunknak egy próbaévet", amikor megvizsgáljuk a bennünk élő árnyoldalt, a bennünk működő irgalmat és kárhozatot és azt, mit nevezhetünk jónak és rossznak.