► A művészvilágban gyakran merítenek egymásból az alkotók. Számotokra hogyan jött az ötlet, hogy egy Pasolini-estet készítsetek?
Pier Paolo Pasolini, vagy ahogy a világ leginkább ismeri: P.P.P. világhírű rendező, író, költő, nyelvész, teoretikus; egyike a 20. század legjelentősebb és legsokoldalúbb művészeinek, aki mind magánéletével, mind pedig művészeti tevékenységével örökös viták és támadások kereszttüzében állt. Filmjei megosztóak, felzaklatóak - kíméletlen őszinteséggel, tabukat nem ismerve ábrázolta a világot, amelyet ő látott. Ötvenhárom évesen, az 1975. november elsejéről másodikára virradó éjszakán gyilkolták meg a Róma melletti Ostia településen, a mai napig tisztázatlan körülmények között. Az előadás ennek az éjszakának az emlékére készült.
Az est rendezője, Szemán Béla életében művészi értelemben Pasolini erőteljes hatást gyakorolt, többször dolgozott a témával, legutóbb egy hétnapos fesztivállal emlékezett rá. Jövőre lesz 40 éve, hogy meggyilkolták Pasolinit, így már feszítette a téma. Beszélgettünk egyszer, és felvetette, hogy ezt együtt is megcsinálhatnánk. Innen indult a P.P.Pasoliniproject.
► Hogyan állt össze az előadás stábja?
Pasolini nyitott szellemiségű ember volt, és ezt az ideát szerettük volna képviselni, és nem csupán az előadással, hanem azzal is, ahogyan létrehozzuk azt. Összegyűjtöttük az ötleteket, és így került sor arra, hogy együttdolgozzunk a miskolci, az egri és a pécsi balettel, illetve, hogy a Nemzeti Táncszínházzal közösen hozzuk létre az estet. Bár az egyeztetések bonyolulttá teszik a helyzetünket, nagyon jó élmény volt számomra megélni azt a fajta összefogást, amely e projekt kapcsán összehozta a vidéki balett társulatokat. Az időpont egyeztetések során mindenkitől megkaptuk a támogatást, ami nyilván annak is szól, hogy nem egy szokványos csapat állt össze.
Szerintem ez a hozzáállás Pasoliniből is fakad, abból a gondolatiságból, amelyet ő képvisel. Amikor azon gondolkoztunk, hogy ki tudná ezt a szellemiséget hitelesen visszaadni, akkor merült fel Szakály György neve. Majd létrejött az első találkozó vele, és az öröm, hogy tényleg elvállalta. Hihetetlen, ahogy összeállt ez a téma, és pont ezekkel az emberekkel. Zarnóczai Giza is elvállalta a felkérésünket. Fantasztikus színpadi emberek ők, akik - néha azt éreztem – bármit csinálhatnának a színpadon, mert a legapróbb mozdulataik is tánccá válnak.
► Mivel találkozik majd az, aki jegyet vált?
A néző Pasolini halálának estéjét látja majd. Az utolsó pillanatot, amikor az élete filmként lepereg, és ennek az életnek a fontosabb személyei, képei, eseményei jelennek meg. Kényes és aktuális ez a téma, mivel Pasolinit meggyilkolták, és az ügy még mindig tisztázatlan. Aki a gyilkosságáért ült, nemrég szabadult, és kiderült, hogy ő csak azért vállalta magára a gyilkosságot, mert megfenyegették a családját. Mivel már nem él senkije, most megpróbálta a nyilvánosság elé tárni az igazságot. Azonban ahogy ezt megtette, másnap drogot találtak nála, és visszazárták a börtönbe. Tizenhét éves volt a gyilkosság idején, húsz évet ült, egy napot volt kint, és most megint börtönben van. Szeretnénk ezeket a Pasolinitől elválaszthatatlan mellékszálakat is jelezni, fókuszba helyezni.
Ami viszont Pasolinitől elválaszthatatlan, hogy tabukat döngessen, hiszen mindennek nekitámadt. Az általa képviselt értékek példaértékűek, olyanok, amelyeket mi is szeretnénk megvalósítani. Nehéz ezeket megmutatni, mert mindenféle bélyegeket nyomtak rá, miközben ő maga éppen a bélyegek ellen harcolt. Az előadásban törekszünk arra, hogy legyen benne humor, és átsüssön az az életszeretet, amely nagyon fontos volt számára, és mindennek ellenére megvolt benne. Úgy gondolom az élet szépségeiről beszélt, még akkor is, amikor ezzel tabukat döngetett. Nagyon gazdag az anyag, amelyet megpróbáltunk feldolgozni.
<
► Koreográfusként milyen táncokban gondolkodsz?
A naturális szépséget keresem, ami a természetből és a testből fakad. Szeretek játszani a mozdulatokkal, hagyom, hogy hasson rám a téma, és meglátjuk, mit ad ki mindez a mozdulat nyelvén. Azt próbálom megtalálni, hogy Pasolini művészetének dinamikáját hogyan lehet a tánc eszközeivel visszaadni, ami inkább formális dolog. Miközben azt is keresem, hogyan lehet ezt mégis megragadni. A jelenetek fogják eldönteni, hogy mennyire lesz naturális vagy éppen formális a kifejezés. Hagyom, hogy működjön. Másrészt arra is használom ezt a helyzetet, hogy bennem is megnyisson dolgokat, hogy átvágja a kliséimet és a saját bélyegeimet. Hogy valami nem tetszik, az rendben van. De mi van akkor, ha nem tetszik?! Ezért is izgalmas számomra rendezővel dolgozni.
► Hogyan működik a stáb dinamikája? Érződik köztetek valamilyen hierarchia?
Tisztelet van. Azzal az alázattal, amivel például Szakály György egy készülő mű felé viszonyulni tud, példaértékű. Rengeteget tanulunk a vele együtt eltöltött pillanatokból. A fiatalok számára is meghatározó lehet ezt látni, és biztos, hogy hat is rájuk. És ez nagyon fontos számomra.
Kapcsolódó
