A darab színlapján ez áll : “André mindig is akkurátus ember volt, aki fejből meg tudta mondani, mennyi a pontos idő. De most, mintha „egy apró lyuk volna az agyában” – a dolgok nem állnak össze. A lakása nem a lakása, a lánya nem a lánya, amire holnap számít, azt állítólag csak álmodta, ami pedig tegnap volt, úgy tűnik, meg sem történt. Fenyegetve érzi magát, és egyre inkább elveszíti a kapcsolatát a valósággal. Minden elfelejt. Még azt is, hogy mindent elfelejt.
Anne, a lánya tanácstalan. Fáradhatatlanul keresi apja számára a megfelelő gondozónőt, de amint megkönnyebbül, hogy talált valakit kiderül, André máris végérvényesen összeveszett vele. Apja váltig azt hajtogatja, neki nincsen szüksége senkire. Anne pedig szégyen és bűntudat, tehetetlenség és harag közt vergődve próbálja megoldani a megoldhatatlant.”
Florian Zeller, a fiatal francia író empátiával ábrázolja az Alzheimer-kórban szenvedő, idős André küzdelmét a betegséggel. A színdarab 2014-ben Moliére-díjat nyert. Benne a világot a beteg férfi szemszögéből látjuk, együtt élhetjük át vele a talajvesztettség érzését, ahogyan az idős ember önmaga után nyomoz.
Florian Zeller bohózata, amit Mikó Csaba és Gáspár Ildikó fordított magyarra, humorral ábrázolja a folyamatot, ahogyan egy ember alulmarad az elmúlás ellen folytatott harcban, és eljut a gyermeki öntudatlanság állapotába. A dráma a párizsi ősbemutatót követően Európa számos országában színre került.
Kapcsolódó:
>>> Hámori Gabriella és Vajda Milán főszerepet játszik