7óra7

Lang Györgyi: "Dózerolós előadás lesz"

Lang Györgyi: "Dózerolós előadás lesz"

2014. 12. 16. | 7óra7

Mondják, lakva ismerszik meg a másik. Miután jó egy éve”összeköltöztél” a TÁP Színházasokkal, nyilván már félszavakból értitek egymást.

*Lang Györgyi:* Mázlim van, mert hét év aktív Pécs után (Lang Györgyi 1981-1988 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt – a szerk.), volt némi bóklászás, majd beugrott még egy-két színház, de utána már csak a PA-DÖ-DŐ-vel foglalkoztam. Ugrunk egy nagyot az időben, mert aztán meg nyomi lettem. S akkor teljesen úgy nézett ki, hogyha szerencsém van, akkor a zenekar tud tovább menni, de igazából arra elég kevés esélyt láttam, hogy én valaha is visszamenjek színházba. De nem is volt bennem egy ilyen maró vágy, hogy te úristen mennyire jó lenne visszakerülni.

Lang Györgyi

Az persze nagy öröm volt, amikor Vajdai (Vajdai Vilmos – a TÁP Színház alapító igazgatója – a szerk.) felhívott, és azt mondta, hogy szeretné, ha társulati tag lennék. Nem tudtam, hogy ez mivel jár, mert ugyan ismertem a TÁP Színházat, de túlontúl behatóan azért nem foglalkoztam a munkásságukkal. Mindenesetre igent mondtam, és elkezdtünk közösen dolgozni. Mindmáig vannak olyan előadások, meg feladatok, amik meghaladják a képzelőerőmet, illetve a képességeimet, de úgy vettem észre, hogy egy hihetetlenül toleráns, mindent elfogadó társaságba csöppentem.

Avval kezdve, hogy van egy ilyen nyomi, mint én, ott van Fekete Ádám, aki ugye agykárosultan született, és ettől olyan furcsa, de szerintem meg a világ legokosabb és egyik legtehetségesebb embere! Aztán például van egy olyan fiú is – Keményffy Tamás -, aki stroke-ot kapott, és azelőtt filmrendező volt. Tehát úgy is mondhatjuk, hogy elég nagy befogadóképessége van ennek a csapatnak (nagyot nevet), és hát itt mindenkit embernek néznek. Viszont azt nagyon fontosnak tartja Vili (Vajdai Vilmos), hogy ne ahhoz képest legyen egy előadás elfogadható, hogy milyen emberekkel dolgozik együtt, hanem abszolút értékben legyen jó. Ebbe ő is beleteszi minden tehetségét, és el is várja mindenkitől, hogy a teljesítőképessége legjavát nyújtsa. Én legalábbis így tapasztaltam az elmúlt egy évben.

Akiket személyesen ismerek a TÁP Színházasok közül, azokról az jut eszembe, hogy akár taníthatnák is, hogyan lehet meghallani a másik embert. Nem csak úgy tenni, mintha...

Ez egyébként az egész társulatra igaz. Most nem akarok senkit kiemelni, de nyilván nekem is vannak kedvenceim. Na jó, egyet azért lehet, nem? Merthogy szerintem Székely Rozi a csúcs! Amúgy meg valóban így van, hogy olyan szinten figyelnek a másikra, hogy néhány nagyon magas színvonalú színházban (is) elkélne ezekből az emberekből. Azt nem tudom, hogy a nagyipar ront-e ezen a helyzeten, ezt még nem tudtam eldönteni.

Egészen biztos, hogy ront.

Ugye? Mert rohanni kell szinkronba, egy másik fellépésre, meg jön az, hogy a külvárosban lakunk, és így tovább. Amúgy, a pécsi évek alatt ahhoz voltam hozzászokva, hogy előadás után nem kell hazafutni, nyugodtan lehet még lazulni, beszélgetni. Ez a TÁP Színháznál is így működik, mert összetartanak, meg együtt bulizás van, miközben nem lehet azt mondani, hogy csúcsfizetések lennének, de itt nem a pénz dominál. Ja, és féltékenységet sem veszek észre. Tehát nem azt látom, hogy egymásra mutogatnának, hogy miért az kapott ilyen szerepet, meg amolyant. Ehhez pedig kell az, hogy Vili megmondja őszintén, hogy akkor ezt oldjuk meg úgy, hogy valami még legyen, és ez rendre így is történik.

Amikor fél évvel ezelőtt olvastam a Lúd Zsolt fázisbemutatójáról, nagyon vadnak, túlzónak gondoltam ezt a parafrázist. Most meg olyan érzésem van, hogy időközben helyet cserélt a színpad és a valóság, mert ami durvának tűnt…

...az egyszer csak így lett. Igen. A mostani bemutató előtt is vannak kis változtatások. De ez azért szükséges, mert egyszerűen annyira eldurvult a helyzet, hogy kiabál azután, hogy jelenjen meg a színpadon. Szóval, az írók (Fekete Ádám és Laboda Kornél) meg a rendező (Vajdai Vilmos) nagyon naprakészek, meg persze mi a létrehozók is nyakig benne vagyunk abban, hogy ez a darab kielégítse az ember feszülését.

Kinek az ötlete volt, hogy az anyuka, hivatásos kötélmosó legyen, mert elsőre azt hittem, rosszul látok!

A MACIVA (Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft) az én ötletem volt, de azt az írók találták ki, hogy a légtornászok kötelét mossa ez az asszony, ami egy abszolút képtelenség! De hát igen, közmunkában mit lehet csinálni, parlagfüvet irtani, és hányásos köteleket mosni. Szóval ez a kötélmosó anyuka, a szerzők agyából pattant ki. Képzeld, a megcsökött agyammal én sem gondoltam volna soha az életben arra, hogy valakinek lehet ez a foglalkozása, hogy kötélmosó. Ez egy dolog, de az, hogy egy színdarabban szerepeljen, az már egy totális nonszensz (hatalmasat nevet), de mégiscsak így lett.

És még ráadásul ott van neki ez a lúzer gyereke…

Lúzer gyerek, és hát egy erősen lúzer anyuka, mert azért az én szerepem sem egy csillogó, pozitív életkarrier, főleg ezért, mert egyre lejjebb csúszik. Arról nem is beszélve, hogy csöppet süket, aztán meg még kicsit vak is lesz, ráadásul tolókocsiban is ül, tehát halmozottan problémás anyuka. Nem akarok csúnya szavakat használni, de anya és fia, élik a mai magyar valóság, középosztálynál kicsit lejjebb, de még nem a mélyszegénységben lévők rettenetes életét, és próbálnak valamit. Elárulom, nem sikerül.

Lang Györgyi

A sokszoros csavarok, a vélt és valós igazságok, a ki kicsoda és micsoda, mivé válik, és a többi, mennyire lesz átitatva a TÁP Színházasoktól megszokott fanyar iróniájával?

Minden mindennel át lesz itatva. Tehát lesz benne egy kis cinizmus, önirónia, közirónia, vagyis bármi - ahogy tetszik. Kérdés, hogy ezt ki mennyire tudja megvalósítani. Az előbemutatón Bánki Gergő, aki Lúd Zsoltot alakítja, valami elképesztően jó volt, valamint Márton András (Döbrögi megformálója), és ki ne felejtsem a kutyát (Végh Zsolt), tehát ők hárman eléggé kiemelkednek. Ugye mondanom sem kell, hogy Székely Rozi (Döbrögi szeretője) is csodálatos(!) Mivel azonban mindenki dolgozik más színházban is, itt nem az van, hogy lenyomunk egy hathetes felhőtlen próbaidőszakot egy kész mű kapcsán. Ahogy már beszéltünk is róla, a darab is változott közben, hogy még keményebb legyen, no meg az élet is íródik napról napra, úgyhogy remélem, ez mind át fog jönni. Nekem mindenesetre átjön.

Ha hátradőlnél, és páholyból néznéd a darabot, akkor a fejedben kompakt csomagként, hogy állna össze?

Nagyon erős. Nagyon erős és ütős, mert annyira intenzíven itt és most. S hogyha még belekerül a jelenlegi balhékból is egy-két dolog, akkor szerintem dózerolós előadás lesz. Az már egy probléma, ha valaki a Lúdas Matyit akarja látni. De ha egy kicsit engedi, hogy az agyába belehatoljon, akkor ez a darab igencsak el tudja gondolkodtatni.

S akkor azt fogja mondani, hogy: hinnye!

Így van. (mosolyog) S akkor azt fogja mondani: hinnye!

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr647993775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.