7óra7

Akiket 2014-ben gyászolt a magyar színház

Akiket 2014-ben gyászolt a magyar színház

2015. 01. 11. | 7óra7

2014. január 3. Életének 66. évében meghalt Helyey László Jászai-díjas színművész.

Helyey László Helyey László 1948. május 21-én született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1975-ben szerzett diplomát, majd a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött, 1978-tól a Nemzeti, 1982-től a Katona József Színház alapító tagja volt. 1984-től ismét Kaposváron szerepelt, később Pécsett és Szolnokon játszott, 1992 és 1996 között a Budapesti Kamaraszínházban dolgozott. Halálakor az Újszínház társulatának tagja volt.

Karakterszínészként komikus és komoly hangvételű színművekben egyaránt játszott, szerepei között van Pozzo (Beckett: Godot-ra várva), Cyrano de Bergerac (Rostand), Lvov doktor (Csehov: Ivanov).

Helyey László mintegy félszáz filmben és csaknem száz színdarabban játszott, emellett kedvelt szinkronhang: az ő hangján szólal meg rendszeresen Gérard Depardieu és Donald Sutherland, emellett maradandót alkotott Morgan Freeman hangjaként a Hetedik című filmben, valamint Michael Gambon magyar hangját is adta A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című Peter Greenaway-filmben.

2012-ben a Gyulai Várszínház Havasi István-díjban részesítette a színművészt.

2014. január. 4. 95 éves korában elhunyt Magyarics Györgyi művészeti titkár.

Lengyel György rendező így emlékezett az egykori művészeti titkárra:

„Elment a magyar színháztörténet egy kivételes és nagyon szeretett személyisége, mondhatnánk a művészeti titkárok doyenje: Magyarics Györgyi. Fiatal lány volt, amikor Károlyi István gróf és Pünkösti Andor, a kiváló rendező, az 1941-ben, az akkor alakuló Madách Színházhoz (a mai Örkény Színház helyén) szerződtette őt, titkárnak. Az üldöztetések idején is Pünkösti mentette a fiatal lányt a színház egy emeleti szobájában, s a színház valamennyi tagja egyként segített a bújtatásban.

Pünkösti Andor kivételesen értékes és bátor színházát a nyilas hatalomátvételkor azonnal betiltották. Helyén alakult meg az első nyilas színház.

A kép jobb szélén áll Magyarics Györgyi

1945 után Pünkösti színházának volt vezető színésze, Várkonyi Zoltán szerződtette Magyarics Györgyit a Művész Színházhoz.

Ekkor ment feleségül Magyarics Lászlóhoz, aki a színház fiatal gazdasági igazgatója volt.

Amikor ezt a kiváló színházat a fordulat évében 1949-ben feloszlatták, Györgyi a Horvai István vezetésével újjáalakult Madách Színházban tevékenykedett, itt több korszak megbecsült munkatársa volt, s innen ment nyugdíjba, majd’ 30 év után.

1988-ban kollégái titkos szavazata alapján kitüntették a színházi titkárok és dramaturgok Bálint Lajos-vándorgyűrűjével.

2005-ben az Új Színház több pályatársa mellett őt is örökös taggá fogadta, emlékezve a színház épületében egykor működő Művész Színház társulatának tagjaira.”

2014. január 5. Életének 100. évében elhunyt Senkálszky Endre, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja.

Senkálszky Endre Senkálszky Endre 1914. október 2-án született Kolozsvárott. Színpadi pályafutását amatőr színjátszóként kezdte, az 1930-as években vándorszínészkedett, majd 1939-ben a kolozsvári társulathoz szerződött. 1949-1954 között a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet tanára, 1964-1969 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója volt. 1977-ben vonult nyugdíjba, de 96 éves koráig megszakítás nélkül tovább játszott a kolozsvári színház produkcióiban. Hosszú ideig Európa egyik legidősebb aktív színésze volt.

Pályafutása során eljátszotta Ádám szerepét Madách Az ember tragédiájában, és megformálta Bánk bán alakját is Katona József drámájában. Színészi munkája mellett rendezőként is dolgozott: 1978-tól három éven át 14 görög tragédiából álló ciklust rendezett.

Munkásságát számos kitüntetéssel, köztük a Színházi Kritikusok Céhe életműdíjával ismerték el. Az életműdíj 2012-es átadásakor Tompa Gábor, a kolozsvári színház igazgató-főrendezője hangsúlyozta, hogy Senkálszky Endre mellett nem kevesebb, mint hét színészgeneráció nőtt fel, és ő mind a hét generációt örökifjú szívvel és mentalitással figyelte, segítette. Tompa Gábor szerint nagy mértékben köszönhető Senkálszky Endrének, hogy a kolozsvári magyar színház ma erős, sikeres társulatot tudhat magáénak.

2014. január 11. 46 éves korában elhunyt Zborovszky Andrea színésznő.

Zborovszky Andrea Zborovszky Andrea 1967. szeptember 22-én született Kaposváron. 1987-ben Gór Nagy Mária színitanodájának elvégzése után a Népszínházhoz szerződött. 1988-tól a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt, majd szabadúszóként játszott, többek között Tatabányán, Debrecenben, Egerben, Szolnokon, Sepsiszentgyörgyön, illetve budapesti kőszínházi és független produkciókban.

Részt vett több alternatív színházi kezdeményezésben is. A Thália Tanodában színészmesterséget tanított, vizsgaelőadások mellett kisebb színházi produkciókat rendezett. A nagyközönség leginkább a hangjáról ismerheti: rendszeresen szinkronizált, népszerű sorozatok és filmek színészeinek is kölcsönözte hangját.

2014. január. 23. Életének 84. évében elhunyt Ferrari Violetta, az ötvenes évek egyik legnépszerűbb hazai színésznője.

Ferrari Violetta 1930. április 25-én Hódmezővásárhelyen született, a fővárosban nevelkedett. Óvodásként Harsányi Gizinél játszott a rádió gyermek-színtársulatában, fellépett Siliga bácsi gyermekszínházában, részt vett a Corvin Áruház gyermekruha-bemutatóin, Sennyei Vera partnere volt a Vígszínházban.

Ferrari Violetta Útja egyenes volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol már növendékként kitűnt a gyakorló színház előadásain. Még nem is végzett, máris ő volt az „ügyeletes” szerelmes fiatal színésznő, diplomájának megszerzése után, 1949-ben a Nemzeti Színház szerződtette. Az ország első társulatában klasszikus és kortárs drámák vezető szerepeinek egész sorát kapta.

1956-ban elhagyta az országot, az NSZK-ban telepedett le, ahol másodszor is színészi egzisztenciát teremtett. Német nyelvterületen zenés komédiákban szerepelt, gyakran filmezett is. Megvalósult legnagyobb szerepálma: a színpadon eljátszhatta a Caesar és Kleopátra női főszerepét. Ferrari Violetta az egyetlen magyar színésznő, aki az elmúlt évtizedekben külföldön igazi karriert futott be. Ausztriában és Olaszországban is élt.

A rendszerváltás után többször hazalátogatott, 1997-ben végleg hazaköltözött Magyarországra. Színpadon már nem volt látható, pánikbetegsége miatt az orvos eltiltotta a fellépéstől. Művészetét 1955-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, a szakmától 1953-ban Farkas-Ratkó-díjat kapott.

2014. január 31. 93 éves korában elhunyt Jancsó Miklós az egyik legismertebb magyar filmrendező.

Jancsó Miklós Vácott született, a székesfehérvári cisztercita gimnáziumban tanult. Jogi tanulmányokat Pécsett és Kolozsváron folytatott, 1944-ben szerzett diplomát. 1945 tavaszán szovjet hadifogságba került, ahonnan rövid idő múlva hazaengedték.

Az eredetileg jogász végzettségű Jancsó 1946-ban költözött Budapestre, beiratkozott a Filmművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben rendező szakos diplomát szerzett.

A Szegénylegények című filmje volt az első, amire felfigyeltek a külföldi kritikusok. Cannes-ban is bemutatták. 1959-ben Nemeskürty István közreműködésével megismerkedett Hernádi Gyula íróval, aki attól az évtől állandó alkotótársa lett egészen az író 2005-ben bekövetkezett haláláig.

Egy olasz újságírónővel szövődött szerelem miatt a hetvenes évek végéig Olaszországban élt és alkotott. Itt készítette el a La Pacifistát, valamint a hatalom és a szexuális perverziók összefonódásáról szóló Magánbűnök, közerkölcsök című alkotását.

Jancsó Miklós

Színházi rendezései is emlékezetesek, így a Várszínházban játszott Hasfelmetsző Jack, az alkalmi színpadokon bemutatott Mata Hari, Drakula, a Csárdáskirálynő és a Szép magyar tragédia vidéki előadásai. A rendezések mellett aktív közéleti és társadalmi szerepet is vállal, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Filmművészek Szövetsége elnöke, több ízben az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje is volt.

Jancsó Miklós művészetét több rangos díjjal is jutalmazták, a többi között kétszer kapott Kossuth-díjat (1973, 2006), 1966-ban elnyerte a Balázs Béla-díjat, 1970-ben érdemes, 1980-ban kiváló művész lett, több rangos fesztivál – Cannes, Velence, Split – életműdíjasa, Budapest díszpolgára és elnyerte a Magyar Mozgókép Mestere címet is. 2012-ben Jubileumi Prima Primissima Díjat vehetett át.

Jancsó Miklós 2013. novemberében megkapta a Magyar-Orosz Művelődési és Baráti Társaság Szent-Györgyi érmét.

2014. február 19. Elhunyt Borbély Szilárd József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész, egyetemi oktató, az irodalomtudományok kandidátusa.

Borbély Szilárd Borbély Szilárd Fehérgyarmaton született 1963 novemberében, 1989-ben kapott diplomát a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, később itt kezdett tanítani, a szerdai napig a Debreceni Egyetem oktatója, egyetemi docense volt. Húsznál több kötete jelent meg, Nincstelenek című 2013-as regénye szinte minden irodalmi toplistán az élen végzett. Több művét láthatta színpadon a közönség, ezek közül a legismertebb a Halotti pompa című előadás.

Munkásságáért számtalan elismerésben részesült: megkapta többek között a Déry Tibor-díjat, az Alföld-díjat, a Vilmos-díjat, a Szép Ernő-jutalmat, a Csokonai Vitéz Mihály-díjat, A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjat, a Füst Milán-díjat, a József Attila-díjat, legutóbb a Mészöly Miklós-díjat vehette át.

2014. február. 20. 86 éves korában elhunyt Berényi Gábor rendező, érdemes művész.

Berényi Gábor Berényi Gábor 1927. december 8-án született Budapesten. 1945 és 1949 között végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakát. 1949-től 1953-ig a leningrádi Állami Színházi Intézet aspiránsa volt. Ezt követően a Magyar Néphadsereg Színházának (a mai Vígszínház) rendezője volt. 1955-ben a debreceni Csokonai Színház főrendezőjének nevezték ki. 1959 és 1971 között a szolnoki Szigligeti Színház igazgató-főrendezője volt. 1971-től 1982-ig a József Attila Színház főrendezőjeként dolgozott. 1982-től, nyugdíjba vonulásáig, 1992-ig a Játékszín igazgatója volt. Nyugdíjas korában is aktív maradt, folytatta a rendezői pályát.

1957-ben a Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1977-ben kapta meg az Érdemes művész elismerést.

2014. február 22. 80 éves korában elhunyt Csala Zsuzsa Érdemes művész, a Vidám Színpad egykori és jelenlegi társulatának tagja.

Csala Zsuzsa Csala Zsuzsa 1933. július 9-én született Budapesten. Tehetségére 16 évesen egy gimnáziumi színjátszócsoport előadásán figyelt fel Pártos Géza rendező, az ő tanácsára jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. A főiskolára ugyan felvették, de harmadévesen eltanácsolták.

Diplomát nem szerzett, ám 1954-ben az Állami Déryné Színházhoz szerződött, 1955 és 1960 között az egri Gárdonyi Géza Színházban játszott. A Vidám Színpad társulatának 1960-tól nyugdíjazásáig volt tagja. Sok filmszerepben és tévéfilmben volt látható, rendszeres szereplője volt a Magyar Televízió kabaréműsorainak. Legutóbb csatlakozott az újjáalakult Vidám Színpad társulatához.

1974-ben Jászai Mari-díjat kapott, Érdemes művész elismerésben 1986-ban részesült. 2007-ben neki ítélték a Marton Frigyes-díjat.

2014. február 22. Életének 71. évében elhunyt Nagy Iván balettművész, a Magyar Nemzeti Balett főtanácsadója.

Nagy Iván 1943-ban született Debrecenben. 1951-től tanult az Állami Balett Intézetben, ahol Bartos Irén és Olga Lepesinszkaja voltak mesterei.

1960-ban a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. 1965-ben harmadik lett a Várnai Nemzetközi Balettversenyen, amelynek köszönhetően meghívták a Washingtoni Nemzeti Baletthez. Három év múlva már a New York City Balettben táncolt Balanchine vezetésével, majd az Amerikai Balettszínház (ABT) tagja és vezető szólistája lett.

Nagy Iván tiszta technikájú, jó játékkészségű művészként vonult be a balettirodalomba, nemzetközi karrierje során a világ legnevesebb balerinái – Margot Fonteyn, Carla Fracci, Natalja Makarova, Cynthia Gregory, Gelsey Kirkland – partnereként is sikereket aratott.

Táncpedagógusi és együttesvezetői területen is jelentős sikereket ért el, miközben számos nemzetközi szakmai verseny zsűritagjaként kísérhette figyelemmel az utánpótlás fejlődését.

A Magyar Állami Operaházban 2012. szeptemberétől töltötte be a művészeti főtanácsadói pozíciót.

2014. március 4. Életének 83. évében elhunyt Hacser Józsa színművész, aki évtizedekig a Thália Színház tagja volt.

Hacser Józsa Kispesten született 1931. április 4-én, eredeti keresztneve Jozefin Mária volt, de a Józsa jobban tetszett neki. Kollégái csak Józsinak hívták, ami ellen csak egyszer tiltakozott, amikor 1950-ben Hacser Józsefként sorozásra hívták.

Hacser Józsa a Pettyes című darabban Másodszori próbálkozásra, 17 évesen vették fel 1948-ban a Színház és Filmművészeti Főiskolára. Gellért Endre legendás osztályába járt többek között Soós Imrével, Váradi Hédivel, Horváth Terivel, Psota Irénnel, Szemes Marival és Berek Katival. A főiskolai évek alatt a Belvárosi Színházban statisztált. A diploma megszerzése után, 1952-ben Miskolcra került, négy évet az ottani színházban játszott. Budapesten 1956-1993 között a Jókai Színház, majd a Thália és az Arizona Színház tagja volt, 1994-ben pedig a soproni Petőfi Színházhoz szerződött.

Drámai színésznőként kezdte, sikeresen alakította a Hamletben Ophéliát, az Antigonéban Ismenét, de eljátszotta Tündét és Nyilas Misit is. A későbbiekben inkább groteszk, humoros figurákat formált meg, ilyen szerepekben nyújtotta a közönség számára is a legemlékezetesebb alakításait.

Hacser Józsát két alkalommal is Jászai Mari-díjjal tüntették ki (1963, 1977). 1989-ben megkapta az Aase-díjat, 1995-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét. 1997-ben Kabos Gyula díjjal, 2000-ben Hekuba-díjjal jutalmazták munkásságát.

2014. március 5. Életének 87. évében elhunyt Gosztonyi János drámaíró, rendező, színművész, az egykori Színház- és Filmművészeti Főiskola volt tanára.

Gosztonyi János 1949-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után színészként a Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1960-ban a Déryné Színház dramaturgja, 1962-ben pedig a Thália Színház rendezője, 1976 és 1989 között a Radnóti Színpad főrendezője volt. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1950-től tanított.

Művészetét, munkásságát 1972-ben Jászai Mari-díjjal, 2005-ben Aase-díjjal, 2011-ben Paulay Ede-díjjal ismerték el, 1989-ben érdemes művész lett.

2014. március 10. Életének 85. évében váratlanul elhunyt Déry Gabriella, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze.

Déry Gabriella Budafokon született 1933. október 12-én. Énekelni előbb magánúton László Gézától, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában Hoór-Tempis Erzsébettől tanult.

Déry Gabriella Az Operaházban Erkel Hunyadi Lászlójában, Szilágyi Erzsébet szerepében debütált 1958-ban. Pályája kezdetén főként koloratúrszerepeket énekelt, de hamarosan áttért a drámai szoprán szerepkörre, és Takács Paula örökébe lépve az Operaház vezető drámai szopránja lett.

Déry Gabriella hosszú pályája során kilenc Verdi-főszerep – Abigél (Nabucco), Violetta (Traviata), Leonora (A trubadúr, A végzet hatalma), Amelia (Amelia), Aida, Erzsébet királyné (Don Carlos), Desdemona (Otello), Alice (Falstaff) – mellett elénekelte a Tosca és a Turandot címszerepét is. Richard Strauss hősnői éppúgy elfértek repertoárján, mint Händel Rodelindája.

Déry Gabriella számos elismerésben részesült: 1967-ben Liszt-díjat, 1971-ben Érdemes Művész címet, 1980-ben Kiváló Művész címet, 2005-ben a Magyar Állami Operaház Mesterművésze díjat és Kossuth-díjat kapott. 1990-ben az Operaház örökös tagja lett.

2014. március 20. 72 éves korában elhunyt Szakács Eszter színésznő.

Szakács Eszter Érsekújváron született 1942. január 14–én. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1966-ban végzett, majd számos vidéki színház tagja volt. Életében sorsdöntő jelentőségű volt Ruszt Józseffel való találkozása Kecskeméten 1973-ban, ezek után több vidéki városban, Szegeden, Zalaegerszegen és Budapesten is dolgozott a rendezővel.

Egy szerelem három éjszakája - Szakács Eszter, Fülöp Zsigmond Jellegzetes vörös hajzuhataga, mély zengő hangja, királynői termete a tragikus sorsú szerepekre predesztinálta. Emlékezetes a Hamletben Gertrudként, a Don Carlos Eboli hercegnőjeként, mint Nasztaszja Filippovna A félkegyelműben vagy Brecht Kurázsi mama című darabjának címszerepében.

A Magyar Színházművészeti Lexikon szerint első szerződését a debreceni Csokonai Színháztól kapta, ahol három évadot töltött. 1970-ben a veszprémi Petőfi, 1972-ben a Szegedi Nemzeti, 1973-ban a kecskeméti Katona József Színház, 1977-ben a Mafilm, 1980-ban a Népszínház, 1985-ben a zalaegerszegi Hevesi Sándor, 1988-ban a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1989-től szabadfoglalkozású színésznő. Szerepelt filmen és több tévéjátékban is. 1975-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el munkáját.

A színésznő 1989-ben visszavonult, utána csak néhány kisebb szerepben lehetett látni a Budapesti Kamaraszínházban, többek között Lorca Bernarda Alba háza című drámájában Maria Josefaként. A színésznőt a szélesebb közönség is megismerhette: emlékezetes marad a Vámos László rendezte Bánk bán című opera tévéváltozatában nyújtott Melinda-alakítása, valamint játszott a Hahó, Öcsi! című, Palásthy György rendezte filmben is.

2014. április 4. Életének 84. évében elhunyt Szabó Gyula Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, a Nemzet Színésze.

Szabó Gyula 1930. július 15-én született Kunszentmártonban. Tervei között nem szerepelt a színi pálya: papnak készült. A család azonban nagy szegénységben élt, nem tanulhatott, dolgoznia kellett. Fiatal munkásként nagy lelkesedéssel vett részt az üzemi színjátszó csoport munkájában, innen jelentkezett néhány társával együtt a Színművészeti Főiskolára, ahová első nekifutásra felvették.

A színművész 1954-től a Petőfi és a Jókai Színház tagja, majd évtizedekig a Thália Színház vezető színészeként emlékezetes, óriási sikerű produkciók részese volt. A Thália megszűnése után tagja lett a rövid életű Arizona Színháznak, majd az ugyancsak pár évig működő Művész Színháznak is, később a székesfehérvári Vörösmarty Színháznál dolgozott. 1979-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított.

Szabó Gyula Alkata, jellegzetes orgánuma népi hősök megformálására tette leginkább alkalmassá, de más szerepkörökben is kiváló alakítást nyújtott. Pályája során játszott többek közt Molnár Ferenc, Shakespeare, Bulgakov, Stendhal és Katona József színműveiben. Legemlékezetesebb Hábetler Jánosként volt Fejes Endre Rozsdatemető című regényének drámaváltozatában és Tiborcként Katona Bánk bánjában.

Filmen is sokat foglalkoztatták (Egy pikoló világos, Vasvirág, Kölyök, A tizedes meg a többiek, Kinek a törvénye). Számos sikeres tévéjátékban szerepelt: ő volt a Tenkes kapitánya Buga Jakabja, a Princ, a katona Csontos őrnagya, a Robog az úthenger Józsija. Kezdettől fogva az ő hangján szólalt meg magyarul Columbo hadnagy, a magyar rajzfilmsorozatokban dr. Bubónak (Kérem a következőt), a Pumukli kalandjai című mesében Éder Mesternek és Frakknak, a macskák rémének is ő kölcsönözte a hangját.

Mesemondása legendás volt: a hetvenes évek elejétől a Magyar népmesék sorozatban ízesen, telve szeretettel és humorral mesélt. Ő maga azt mondta erről, hogy a több, mint harminc év alatt ez a mesesorozat élete részévé vált, mindegyik darabját egyformán szerette. Egy másik nyilatkozatban úgy vélte, nagy színész csak az lehet, aki járt a pokolban, az önismeret poklában.

Szinte minden művészeti elismerést megkapott. Kétszer – 1959-ben és 1962-ben – tüntették ki Jászai Mari-díjjal, emellett érdemes és kiváló művész címet is kapott. 1975-ben elnyerte filmkritikusok díját, 1996-ban a Budapestért Díjat adományozták neki.

Sokoldalú művészi pályája elismeréseként, emlékezetes színházi- és filmszerep-formálásaiért 2000-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 2006-ban a Nemzet Színészévé választották. Az Aphelandra alapítvány díjával 2003-ban tüntették ki, amelyet kimagasló alakításai mellett humánumával érdemelt ki. A Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon 2005-ben életműdíjat kapott a Magyar népmesék rajzfilmsorozatban végzett munkájáért. 2006-ban A nagy mesemondó című lemeze az év legjobb hazai gyermeklemeze lett.

2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, és abban az évben ő is elhelyezte kéznyomát a Magyar Csillagok Falán az Uránia Filmszínházban. 1998-től szülővárosának díszpolgára volt.

2014. április 5. 72 éves korában elhunyt Nikolényi István, a Szegedi Szabadtéri Játékok egykori igazgatója.

Nikolényi István 1987 és 1999 között, több mint tíz évig irányította a Szegedi Szabadtéri Játékokat, 1996-1999 között pedig a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója is volt.

Újságíróként hosszú ideig vezette a Délmagyarország kulturális rovatát, főszerkesztőként irányította a Csongrád Megyei Hírlapot, a Délvilágot, majd a Páholy című folyóiratot.

Nikolényi István neve elválaszthatatlan Szeged színházi világának történetétől. Az utókor számára különös jelentőséggel bír az is, hogy a fesztivál életében ő volt az első igazgató, aki annak történetét és működését színháztörténeti jelentőségű kötetben foglalta össze. Nevéhez fűződik a Szegedi Szabadtéri Játékok infrastrukturális és műsorpolitikai megújítása, modernizálása is.

2011-ben Szeged Kultúrájáért díjat kapott.

2014. április 22. Életének 81. évében elhunyt Komlóssy Erzsébet Kossuth-díjas operaénekesnő, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze.

Komlóssy Erzsébet Salgótarjánban született 1933-ban. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végzett zenei tanulmányok után az Operettszínház kórusában debütált énekesként, ez az intézmény lett első munkahelye is. Színpadra először Szegeden lépett Kodály Zoltán Székelyfonó című daljátékának Háziasszonyaként.

Huszonhárom évesen beugróként debütált a budapesti Operaházban, Verdi Az álarcosbál című operájában. Ezt követte az Anyegin Csajkovszkij-féle operaváltozatának Olga-szerepe, majd hamarosan szerződést ajánlottak neki az intézménynél.

Komlóssy Erzsébet az Aida Amneriseként A Magyar Állami Operaház magánénekeseként elénekelte szinte az összes jelentős mezzoszoprán szerepet. A 60-as, 70-es években vált igazán „sztárrá”, hangját külföldön is csodálták, fellépett többek között Berlinben, Rómában és Londonban. 1969-ben Rómában Az álarcosbál felvételén Montserrat Cabballé volt a partnere, Verdi művét Bruno Bartoletti dirigálta. A hetvenes években a nagy olasz tenorral, Mario Del Monacóval énekelt együtt Budapesten Saint-Saens Sámson és Delila című operájában.

Komlóssy Erzsébet kiváló hangi adottságaihoz színészi képesség is párosult. Karrierje során megmutathatta énekesi sokoldalúságát, hatalmas hanganyagát, hangjának páratlan drámaiságát, hiteles és életszerű, ugyanakkor szenvedélyes előadásmódját. Emlékezetes alakítást nyújtott Bizet népszerű operája, a Carmen főszerepében, Kodály Háry Jánosának Örzséjeként, A trubadúrban Azucena szerepében, énekelt Szokolay Sándor Vérnász és Hamlet című operáinak ősbemutatóján. Többször fellépett oratóriuménekesként, számos lemezfelvételt rögzítettek vele, 1968-ban önálló portrélemeze készült.

Sok fiatalt tanított az éneklés mesterségére, köztük az azóta világhírűvé vált Miklósa Erikát – aki bevallása szerint azt is Komlóssy Erzsébettől tanulta meg, hogyan kell a színpadon viselkedni-, vagy a könnyedebb műfajból Király Lindát.

Komlóssy Erzsébet 1988-tól volt az Operaház énekmestere, 1991-től örökös tagja. 1964-ben kapta meg a Liszt Ferenc-díjat, három évvel később a Székely Mihály-emlékplakettet. 1975-ben Kossuth-díjat vehetett át, 1982-ben érdemes művész lett, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. 2003-ban a Magyar Állami Operaház mesterművésze díjban részesült, 2007-ben a közönség szavazatai alapján a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett.

2014. április 28. Elhunyt Bokor Péter rendező, író, egyetemi tanár, a határon túli magyar színjátszás egyik meghatározó alakja.

Bokor Péter rendező, író, egyetemi tanár 1940-ben született Kolozsváron. 1970-ben végezte a bukaresti Színház- és Filmművészeti Akadémia filmrendező szakát. 1970-1977 közt a román televízió közreműködésével több produkciót is jegyzett: George Călinescu: XIX. Lajos, D.R. Popescu: A kerti törpe, Deák Tamás: Hilarius, Cervantes: A búsképű lovag.

Bokor Péter 1978-tól a kanadai Edmontonba költözött, ahol tíz évig az edmontoni Francia Színház művészeti igazgatójaként, valamint egyetemi tanárként és vendégrendezőként tevékenykedett. 1989-től két évig az ausztráliai Canberrában élt, ahol több előadást rendezett, valamint színházelméletet tanított az Ausztráliai Nemzeti Egyetemen.

Négy kontinensen, több nyelven több, mint százötven előadást rendezett, számos szövegkönyvet írt. 1991 óta gyakran rendezett Romániában is, főként Bukarestben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Craiován és Brassóban. Emlékezetes hazai előadásai: Milan Kundera Jacques és a gazdája, bukaresti Kis Színház, Steve Gooch: Női szállítmány, bukaresti Komédia Színház, Robert David Mac Donald: Éva és Klára: Két híres nő, Borgesson-Long- Singer: S.Ö.R. (Shakespeare összes röviden) Tolsztoj: Háború és béke – a bukaresti Nottara Színházban, Graham Greene: Utazások a nagynénémmel, James Goldman: Az oroszlán télen – a Bukaresti Nemzeti Színházban.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatával három alkalommal dolgozott együtt, 2000-ben Timberlake Wertenbaker Kinek kell a színház? című darabját, 2006-ban a Botrány az operában című nagysikerű előadást, 2008-ban pedig Michael Frayn Még egyszer hátulról című komédiáját rendezte.

2014. május 16. Életének 75. évében elhunyt Andor Éva Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja.

Andor Éva 1939. december 15-én született Prácser Éva néven. Művésznevét Andor Ilona karvezetőtől és zenepedagógustól „kölcsönözte”, aki tanára volt. Tagja volt Andor Ilona gyermekkórusának, sokat szerepelt a rádió különféle gyermekműsoraiban. A Zeneművészeti Főiskolán tanult 1958-tól 1964-ig, majd 1965-től 1972-ig Berlinben képezte tovább énektudását.

Diplomája megszerzése után, 1964-ben azonnal szerződtette a Magyar Állami Operaház, amelynek 1997-ig volt a tagja. Széles repertoárján elfért a teljes zenetörténet, Monteverditől Gershwinig énekelt koloratúrszerepeket.

Főbb alakításai között volt Mimi (Bohémélet), a Manon Lescaut címszerepe, Pamina (A varázsfuvola), Nedda (Bajazzók), Micaela (Carmen), Margit (Faust), Pillangókisasszony, Susanne (Figaro házassága), Sophie (A rózsalovag), Marcellina (Fidelio), Woglinde (A Rajna kincse?). Egyik leghitelesebb megszólaltatója volt a Székely fonó leányának és Kodály dalainak.

A Zeneművészeti Főiskola ének tanszékének tanára volt 1986-tól, majd 2000-től öt éven át tanszékvezetője, visszavonulásáig pedig egyetemi docens. Művészi munkáját 1969-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1976-ban érdemes művész címmel ismerték el.

2014. május 17. 92 éves korában elhunyt Pándy Lajos, a Vígszínház Jászai Mari-díjas színésze.

Pándy Lajos Pándy Lajos igazi művészember volt, színházi szerepeinek sora végeláthatatlan, több tucat filmben és tévéjátékban szerepelt, de írt két könyvet és színdarabot is állított színpadra.

Pándy Lajos 1922. március 31-én a ma Szlovákiában található Perbetén született. 1948-ban végzett az Országos Színészegyesület Színiiskolájában, majd a Belvárosi Színházban játszott. 1951-ben alapító tagja volt az újranyíló Vígszínháznak, akkori nevén a Néphadsereg Színházának, ahol fontos része lett a teátrum életében és gazdag repertoárjában. Ruttkai Évával, Feleki Kamillal és Csákányi Lászlóval játszott együtt. Csak a Vígszínházban mintegy 80 szerepe volt. Művészete elismeréseként 1967-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki.

Pándy Lajos filmes repertoárja is igen gazdag volt, több tucat filmben és tévéjátékban szerepelt, és műfordítóként is jelentős életművet hagyott hátra. A cseh irodalom nagy ismerője és tolmácsolója volt, Capek valamennyi darabját ő fordította, összesen pedig ötven színdarabot és 120 hangjátékot ültetett magyarra.

2013-ban a színházi világnap alkalmából megkapta a Gobbi Hilda-életműdíjat.

2014. május 30. Életének 52. évében elhunyt Józsa Mihály újságíró, előadóművész, a Magyar Teátrum című újság felelős szerkesztője.

Józsa Mihály Józsa Mihály a Békés megyei Nagyszénáson született 1962. december 4-én. Stúdiós-segédszínészi szerződést 1983-ban kapott a Békés Megyei Jókai Színházban. Hét évet töltött a társulatban és ez idő alatt előadóművészi, majd színészi működési engedélyt szerzett. Több darabnak volt segédrendezője, dramaturgja. Szerkesztett és rendezett különböző versműsorokat, pódium-előadásokat.

Az egykori Népszínház operatársulatához 1989-ben Budapestre szerződött mint rendezőasszisztens. A Népszínház megszűnte után visszatért Orosházára, ahol az Orosházi Napló munkatársa, majd 1993-tól főszerkesztője volt és alapítója, szerkesztője a város első rádiójának.

1996-tól a Békés Megyei Nap című napilap szerkesztője öt éven át, közben egy évig a Tessedik Sámuel Főiskola Körös Főiskolai Karának sajtóreferense, majd a Heti Délkelet című lap szerkesztője. Szerkesztésében jelent meg kötet a Békés Megyei Jókai Színház 50. évfordulójára 2004-ben.

Szervezője, műsorvezetője, előadója volt a nyolc éve indult békéscsabai Irodalmi Esteknek, munkásságát 2014. februárjában életmű-díjjal ismerték el.

2014. július 15. 77 éves korában elhunyt Győry Emil, Jászai Mari-díjas, érdemes művész.

Győry Emil Pélmonostoron (akkor Jugoszlávia) született, 1937. augusztus 10-én, de gyermekkorától Pécsett élt. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után rövid időre Békéscsabára, majd Szolnokra szerződött, aztán 1964-ben visszatért Pécsre, ahol 1988-ig a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1988-tól ismét a Szolnoki Szigligeti Színház, majd 1993-tól a Művész Színház tagja volt.

A színházi adattár 163 szerepét rögzítette, de játszott több filmben is, például a Szarvassá vált fiúkban vagy az Anyám könnyű álmot ígérben. Sokáig volt a Magyar Rádió szerb-horvát tagozatának munkatársa.

Győry Emilt a Pécsi Nemzeti Színház saját halottjának tekinti.

2014. augusztus 6. Hosszan tartó betegség után, 57 éves korában elhunyt Bajor Imre színész, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettje.

Bajor Imre Bajor Imre 1957. március 9-én született Budapesten. Pályáját az Állami Déryné Színházban kezdte, játszott vidéken, majd 1989-től a Játékszín színésze, majd szabadúszó lett.

Főbb színpadi szerepei: Beck (Zsolt Béla: Erzsébetváros), Bill (Maugham: Örökké téged), dr. Spórum (Molnár: A jó tündér), Miska, a lovászfiú (Szirmai: Mágnás Miska).

Szerette a filmezést is, ő játszotta a főszerepet a harmincas évek két nagy sikerű filmvígjátékának új változatában, a Meseautóban (2000) és az Egy szoknya, egy nadrágban (2005). Tímár Péter 2004-es Le a fejjel! című produkciójában Hernádi Judit és Gálvölgyi János partnereként bolondozott.

A művész 1999-től rendszeres vendége volt az RTL Klub Heti Hetes című humoros műsorának. Az ezredfordulóra az ország egyik legnépszerűbb komikusa lett. Művészetét díjakkal is elismerték: 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át, 1999-ben Karinthy-gyűrűt kapott, 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.

2014. augusztus 12. Elhunyt életének 74. évében Halasi Erzsébet nagyváradi színművész, a Szigligeti Színház nyugalmazott tagja.

Halasi Erzsébet Az 1940. október 5-én Szegeden született színművész édesapja, Halasi Gyula színész a nagyváradi magyar színjátszás emblematikus alakja volt.

Halasi Erzsébet a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett 1961-ben, majd a nagyváradi színház szerződtette. Lírai és karakterszerepek hosszú sorát játszotta el, főként talpraesett lányok, asszonyok és egzaltált figurák megelevenítésével aratott sikert.

2011-ben jelent meg Simon Judit színházkritikus tollából egy életrajzi mű Halasi Erzsébet – Egy színésznő élete címmel, és ugyanabban az évben ünnepelte a nagyváradi színház Halasi Erzsébet pályafutásának 50. évfordulóját a Jutalomjáték című előadással.

Halasi Erzsébet számos díjat vehetett át pályafutása során: többek között Nívódíjat 2009-ben, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Életműdíját 2010-ben, az EMKE Poór Lili-díját 2011-ben, a Szigligeti-gyűrűt pályafutásának 50. évfordulóján.

2014. szeptember 12. 79. évében, hosszú betegség után elhunyt Sztankay István Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze.

Sztankay István 1936-ban született, édesapja görög katolikus lelkész volt, ő maga is tevékenykedett segédkántorként, a papi hivatásra készült, de megfogta a színház világa, és végül úgy döntött, Thália papja lesz. Harmadszorra vették fel a színművészetire, 1957-ben. A diploma megszerzése után először Miskolcon játszott két évig, majd a Nemzeti Színházban 11, a Madách Színházban pedig 14 évig dolgozott, 1991-ben szerződött a József Attila Színházhoz, ahol 2006-ban örökös tag lett.

Sztankay István A Nemzetiben Shakespeare-től Moliere-en át Németh Lászlóig számos darabban játszott, sokfajta izgalmas karaktert formálhatott meg. Játszott Romeót, Ben Jonson Volpone című darabjában Corbacciót alakította, a Csillag a máglyán című Sütő-darabban pedig Kálvin Jánost.

Sztankay István sokszor játszott kétszereplős darabban, Karinthy Ferenc Dunakanyar című művét Ruttkai Évával és Hámori Ildikóval is eljátszotta. Az Elveszett paradicsom című Sarkadi-darabban Piros Ildikóval és Mensáros Lászlóval dolgozott együtt a Madách Színházban. A néma leventét Bánsági Ildikóval három nyáron át játszotta. A Madách Színházban mintegy 500 alkalommal játszotta a Jövőre, veled, ugyanitt című darabot Schütz Ilával, akivel számtalanszor szerepelt együtt.

Számos filmben, tévé- és rádiójátékban is szerepelt, a legnagyobb színésznők voltak partnerei. Az az alakítás, amely országosan ismertté tette, a Bors című sorozat főszerepe. Első filmjében, az Égrenyíló ablakban máris Dajka Margittal játszott együtt. Az 1963-ban készült, Keleti Márton rendezte Hattyúdal című alkotásban Páger Antallal és Bodrogi Gyulával szerepelt, velük énekelte el a film egyik híres betétdalát, A Villa Negra románcát.

„Szeretem a színházat, és drukkolok a színházaknak, hogy ne zárjanak be” – mondta. A színház tanító jellegét hangsúlyozta: a néző minden előadással kap valamilyen különleges élményt, amely hat rá, amelyet később átgondolhat. „A színház egy tanfolyam. Szórakoztató dolog, amely az agyat táplálja, az ember szélesebb látókörű lesz általa. Ha a színházakat megszüntetik, akkor már mindent megszüntethetnek” – vallotta nem sokkal 76. születésnapja előtt a Nemzet Színésze.

2014. szeptember 13. Életének 84. évében hosszú betegség után elhunyt Avar István Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze.

Avar István a Heves megyei Egercsehiben született 1931-ben. Tizennégy éves korában bányamunkásként már családfenntartó volt, hadifogságba esett apja helyett. A papi hivatás vonzotta, és csak miután apja 1948-ban hazatért a fogságból, színjátszó köri társainak biztatására felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Elsőre felvették és 1954-ben szerzett diplomát a főiskolán.

Avar István Először a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1960-tól a Madách, 1966-tól a Nemzeti Színház társulatának tagja volt, 1985-től nyugdíjazásáig pedig újra a Madách Színházban játszott, aztán a Pesti Magyar Színház előadásain lépett fel.

Erőteljes, szép orgánuma, természetes, egyéni játékstílusa szakmai és közönségsikert hozott Avar Istvánnak, pályafutása alatt a drámairodalom legnagyobb szerepeit játszhatta el, nagysikerű előadások résztvevője volt.

Színpadi alakításai közül kiemelkedik Stanley (Tennesse Williams: A vágy villamosa), illetve Madách Mózesében, valamint Szigligeti Liliomfijában a főszereplő megformálása.

Színpadi szerepei mellett számos magyar film és tévéjáték főszereplője volt (Szegénylegények, Oldás és kötés, Vasvirág, Két emelet boldogság, Párbeszéd, A fekete város, Mocorgó, Égi bárány, Álmatlan évek, Hamis a baba). A Színház- és Filmművészeti Főiskolán színpadi beszédet tanított, 1973 és 1990 között – pártonkívüliként – országgyűlési képviselő volt, emellett tagja a parlament kulturális bizottságának.

Művészi munkáját 1963-ban és 1969-ben Jászai Mari-díjjal, 1975-ben Kossuth-díjjal ismerték el. A kiváló művész címet 1980-ban nyerte el, 2001-ben, Sinkovits Imre halála után a Nemzet Színészévé választották. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal 2007-ben kapta meg.

2014. október 7. Életének 59. évében váratlanul elhunyt Császár Gyöngyi, a szolnoki Szigligeti Színház társulatának örökös tagja.

Császár Gyöngyi Császár Gyöngyi 1978-tól van a pályán, sok neves rendezővel, például Csiszár Imrével, Csizmadia Tiborral, Iglódi Istvánnal és Zsótér Sándorral dolgozott. A színi-pályát Budapesten kezdte a 25. Színházban, majd Ruszt József hívására játszott Szegeden és alapító tagja volt a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színháznak. Az ott eltöltött négy évad után a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, 1986 óta volt tagja a társulatnak.

Számos szerepet eljátszott Szolnokon, a társulat megbecsüléseként elnyerte a Bodex gyűrűt, amelyet minden évben titkos szavazással ítélnek oda. 2009-ben megkapta a Gobbi Hilda által alapított Aase-díjat is, amelyet szakmai zsűri ítél oda a karakterszínészeknek.

Alakításai között szerepel Péreli-Aldobolyi-G. Dénes Roncsderby című mono-musicalje, E. Oneill Utazás az éjszakába című drámájának női főszerepe. A Mágnás Miska című darabban 1988-ban Marcsát alakította, 1999-ben, Anasztázia szobalányt, 2014-ben pedig Lotti-Tanti szerepét játszotta.

„Császár Gyöngyit fanyar humora, különleges mozgáskultúrája, gazdag érzelmi skálája, nagy formátumú személyisége a magyar színésztársadalom egyik főszereplőjévé tette. Egyaránt kimagasló volt tragikai és komikai szerepekben" – írta halálakor a szolnoki teátrum a színésznőről.

2014. október 10. Életének 80. évében elhunyt Fülöp Zsigmond színművész, a Magyar Színház tagja, a Nemzeti Színház örökös tagja, érdemes művész.

Fülöp Zsigmond a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Pécsi Nemzeti Színház, majd a Nemzeti Színház tagja lett. 1971-től a József Attila Színházban, később a Várszínházban játszott. 1984-ben újra a Nemzeti Színházhoz szerződött, 2000-től haláláig a Magyar Színház aktív művésze volt.

Holecskó Orsolyával a Háromszögek című előadásban

Karrierje során eljátszott számos színpadi és filmszerepet, főszerepeket alakított televíziós és rádiójátékokban, de szinkronszínészként is rengeteg karakternek kölcsönözte a hangját.

2014. október 11. 59 éves korában meghalt Dobay Dezső, az RS9 Színház alapítója és igazgatója.

Dobay Dezső 1955. április 25-én született Budapesten. 1979-ben orvosi diplomát szerzett a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. A Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetében tevékenykedett 1979 és 1984 között, 1983 és 1988 között rendezőként, dramaturgként, műfordítóként dolgozott a Szkéné Színházban.

Dobay Dezső Szkéné Színház-beli rendezései között volt Karl Kraus Végnapok című darabja, a Dosztojevszkij három novellája alapján készült Egérlyuk, a Strindberg művéből készült Egy álomjáték és a Dolce Vita Nuova című előadás.

Dobay Dezső a VII. kerületi Rumbach Sebestyén utca 9. szám alatti pincében az egyik első független színházi társulatként alapította meg 1990-ban – Lábán Katalinnal közösen – az RS9 Színházat. Gombrowicz Operetka című darabjával kezdték a munkát, Lábán Katalinnal közös rendezése százas szériát ért meg a budapesti színházban és fesztiválokon is sikerrel szerepelt. Az előadás többek között elnyerte a Lengyel Színpadi Művek Szemléjén a legjobb rendezés díját és az edinburghi fesztiválon a kritikusok díját.

Számos Beckett-művet rendezett, színre vitte Nádas Péter Temetés, Gombrowicz Esküvő és Esterházy-Darvas Daisy című művét. Olyan előadások fűződnek még a nevéhez, mint Ödön von Horváth-tól a Kasimir és Karoline, Dosztojevszkijtől az Egy nevetséges ember álma, valamint a Hamvas Béla, Petri György, Pilinszky János, Rilke és Beckett művei alapján készült A Bolond dala.

Legutóbbi munkái között volt két Podmaniczky Szilárd-darab, a Beckettre várva (2008) és az Albert Einstein Paprikáskrumpli (2010).

2014. október 17. 75 évesen elhunyt Flórián Antal, a Szegedi Nemzeti Színház tagja.

Flórián Antal Flórián Antal Szamosújváron született, 1939. október 24-én. 1965-ben végezte el a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetet, ezt követően a kolozsvári Állami Magyar Színház tagja lett. 1971-ben Magyarországra költözött. Előbb a Békés Megyei Jókai Színházban, majd a kaposvári Csiky Gergely Színházban és a Katona József Színházban játszott.

1983-tól haláláig a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. Legutóbb Az öreg hölgy látogatásában az Othellóban és az Ágacskában szerepelt.

2014. október 21. 71 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegségben elhunyt Bretus Mária mesternő, a Magyar Táncművészeti Főiskola professor emeritája.

Bretus Mária a klasszikus balett művészdiplomájának megszerzését követően gazdag és sikeres éveket töltött el a Pécsi Balett társulatában, mint alapító-művész. Az együttes első generációjának tagjaként, aktív táncosi minőségben, 1985-ben az egyik legmagasabb kitüntetés, a Kiváló Művész birtokosa lett.

Bretus Mária Művészi pályájának befejeztével, 1988 és 1992 között elvégezte a főiskola klasszikus balett-pedagógus szakát, majd 1990-ben tanársegédi státuszban kezdte meg oktatói pályáját,
amelyen gyorsan haladt felfelé. 2000-ben főiskolai tanár, majd hetvenedik életévét követően professor emerita lett. Több cikluson keresztül volt a klasszikus balett tanszék vezetője, az országos tananyag egyik kidolgozója. Zórándi Máriával, a főiskola egykori rektorával együtt megírta az alapgyakorlatok Vaganova-rendszeren alapuló metodikájának egyik legismertebb hazai jegyzetét: A balett technika alapjait. Táncpedagógiai munkássága elsősorban a néptánc szakirány klasszikus balett képzésére irányult.

Gazdag alkotói és pedagógiai munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: Liszt- és Lőrinc-díjas, Érdemes, és Kiváló Művész, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének birtokosa.

2014. október 25. Elhunyt Nagy András László rendező, újságíró, az amatőr színházak ügyének elhivatott képviselője.

1946-ban született, a Színművészeti Főiskolát 1973-ban végezte el, de már 1971-től vendégrendező volt a debreceni Csokonai Színházban. A diploma megszerzése után a Nemzeti Színházhoz került, majd dolgozott a Békés Megyei Jókai Színházban és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban is.

Nagy András László Később a hivatásos színjátszás felől az amatőr színházak ügye felé fordult az érdeklődése. Legyen szó diák- vagy felnőtt színjátszókról, tanításról, szervezésről, zsűrizésről – e terület meghatározó személyisége lett. Betöltötte a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöki tisztét, és szerkesztette a Játékos című internetes folyóiratot.

Egy lapunknak írt fesztiválbeszámolóban így fogalmazta meg az öntevékeny színjátszás jelentőségét: "Hiszünk abban, hogy az öntevékeny színjátszás része a magyar színházi- és szellemi életnek. Ismét bebizonyosodott, hogy kiemelkedő előadásai szűkebb pátriájukon túl is érdemesek a közönség és a szakma figyelmére - noha az alkotók, a játszók nem hivatásszerűen végzik művészi tevékenységüket."

2014. november 4. Margitai Ági Kossuth- és Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész rövid, súlyos betegség után 77 éves korában elhunyt.

A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után tagja volt a Pécsi Nemzeti Színháznak, a kecskeméti Katona József Színháznak, majd évekig dolgozott a Petőfi Színházban, a Miskolci Nemzeti Színházban, a Mikroszkóp Színpadon, a Szegedi Nemzeti Színházban. 1972-től a József Attila Színház, 1978-tól a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. Később ismét a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett, ami után, 1999-től a Győri Nemzeti Színházban játszott. Az utóbbi években szabadúszóként dolgozott.

Energikus, magával ragadó színpadi lényével, különleges hangjával olyan alakoknak adott életet, mint G.B. Show Elizája a Pygmalionban, Anna Frank, Shakespeare Júliája, Gertrúdja és Makrancos Katája, Füst Milán Máli nénije, Brecht Kurázsi mamája, Seneca Phaedrája, Kamondi Zoltán Médeiája a Médeia-variációkból, vagy éppen Dolly a Hello Dolly!-ból.

Előttem az élet - Margitai Ági, Csomós Mari

Sokat dolgozott Pál István, Fehér György, Sándor Pál és Novák Eszter rendezővel. Legnagyobb filmszerepét a Radványi Géza rendezte Circus Maximusban (1980) játszotta. Filmjei között van a Sándor Pál rendezte Herkulesfürdői emlék (1977), a Szabadíts meg a gonosztól (1979), a Ripacsok (1981), a Szerencsés Dániel (1983) és a Gazdag Gyula rendezte Elveszett illúziók (1983).

Margitai Ági szerette az alternatív, kísérletező színházcsinálást, de bárhol otthon tudott lenni, akár nagy múltú kőszínházról, akár alkalmilag összeverbuvált csapatról van szó. Mindig nyitott tudott maradni, azt vallotta: „Ez egy olyan pálya, ahol mindig figyelni kell, mert minden változik. És ha nem figyelsz, lemaradsz.”

Margitai Ágit 1962-ben Jászai Mari-díjjal jutalmazták. 1981-ben lett érdemes művész, 1989-ben kiváló művész, 1995-ben pedig Déryné-díjat kapott. 2006-ban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett. 2010-ben több mint negyvenéves, sokoldalú művészi pályája elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki.

Legutóbbi két színházi alakítása majd egy teljes emberöltőt fogott át: Emil Ajar Előttem az élet című darabjában egy tizenéves kamaszfiút, Anat Gov Happy Endingjében egy súlyos beteg, de mégis életvidám, energikus, magát a betegségnek meg nem adó karaktert formált meg.

2014. november 7. Életének 92. évében elhunyt Gera Zoltán, a Nemzet Színésze.

Gera Zoltán 1923. augusztus 19-én született Szegeden, édesapja színész, édesanyja porcelángyári munkásnő volt. Fényképészinasnak tanult, de már tizenhat évesen a színészi pályára lépett. 1939-ben a budapesti Belvárosi Színházban kezdte, ahol édesapja, Hosszú Zoltán – a Nemzeti Színház örökös tagja – a rendezője is volt.

1940-től Inke Rezső vándortársulatával járta az országot, majd 1942-44-ben Magyarország első bábszínházában, a Nemzeti Bábjátékban lépett fel. 1944-ben Szegeden játszott az Ifjúsági Színház társulatával, a városban élte át az ostromot, majd a Városi Színház szerződtette epizodistának.

Gera Zoltán Háromszori próbálkozás után vették fel a Színművészeti Főiskolára. 1950-ben végzett és a Magyar Néphadsereg Színházához (később újra Vígszínházhoz) került, de szerepekkel nem kényeztették el. Az ötvenes évek végén Drezdában Frau Palucca Európa-hírű táncintézményében pantomimet is tanult, és „beszédes” színházi szerepek híján ebben a műfajban aratott sikereket Budapesten az Irodalmi, majd az Egyetemi Színpadon. Testbeszédes tudását kiválóan kamatoztatta későbbi emlékezetes szerepeiben.

Államellenes izgatás miatt kilenc hónap börtönt kapott. Szabadulása után Szolnokra szerződött, majd 1967-ben csatlakozott a Mikroszkóp Színpad alakuló társulatához. 1980-tól a Mafilm, 1987-től a Radnóti Miklós Színház tagja volt. 1992-től szabadfoglalkozású színészként többek között a Budapesti Kamaraszínház (Tivoli) és a Vidám Színpad deszkáin lépett fel.

Gera Zoltán pályafutása során kiváló karakterszínészként a legtöbbször epizódszerepeket alakított, mindig úgy összpontosítva feladatára, mintha főszerepet játszana. Egy méltatója szerint: „Amint szí­nre lép: elhelyezkedik idegen jellembőrökben. Nagy emberi tudással életet teremt maga körül. Zokszó nélkül szolgálja hivatását. Titokzatos prófétája a magyar szí­nészetnek. Titkok tudója. Emberi talányok szí­nes szí­npadra fogalmazója.”

A színházi szerepek mellett az 1950-es évek közepétől több mint száz játék- és tévéfilmben tűnt fel. Olyan népszerű és méltán híressé vált filmekben játszott, mint a Bakaruhában (1957), a Külvárosi legenda (1957), a Fűre lépni szabad (1960), a Két félidő a pokolban (1961), a Meztelen diplomata (1963), Bástyasétány hetvennégy (1974), A napfény íze (1999) vagy a Prima Primavera (2009), s olyan „legendás” tévésorozatokban, mint a A Tenkes kapitánya (1963), a Bors (1968), a Mint oldott kéve (1983) vagy a Kisváros (1994). Külföldi filmekbe is meghívták, amit nyelvtudásának köszönhetett, hiszen az angol mellett németül és franciául is beszélt.

Gera Zoltán 1985-ben lett érdemes művész, 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. 2002-ben a 33. Magyar Filmszemlén Életmű-díjjal ismerték el munkásságát, 2004-ben elnyerte a kiváló művész címet. 2012-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje csillaggal, 2013 márciusában pedig Kossuth-díjjal tüntették ki színházi és filmszerepek magával ragadó, emlékezetes, kifinomult művel

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr997993723

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.