7óra7

Ha a másik megmozdul
7óra7: (9/10)
Közösség: (10/10)

Ha a másik megmozdul

2015. 01. 19. | Hajnal Márton

Idegen elemek

Az előadást alapvetően rövid zenei és bábos etűdök alkotják. Technikai szempontból izgalmas sokféleség uralkodik: pálcás báb, homok animáció, gyurma, szikszalag, fóliák és papírgalacsinok egyaránt életre kelnek. Tartalmi szempontból pedig a kapcsolatok kerülnek fókuszba. A legtöbb jelenet keserédesen zárul: az egyes szereplők képtelenek a közös életre vagy munkára, egymással és egymás nélkül sem tudnak meglenni.

Idegen elemekSpiegl Anna egyedül megjelenített és ezáltal szükségszerűen összenőtt anya és gyermek figurája például nem tud szétszakadni. Szolár Tibor már a papírgalacsinokkal létrehozott nővel sem boldogul, a valódival való bárminemű kapcsolata pedig teljesen reménytelen. A gyurma fejű, apró, a színészek kezével létrehozott lények pedig az egyiptomi fáraók és rabszolgák viszonyát juttatják eszünkbe.

Vannak ugyan kivételek, például amikor teljes összhangban játszanak többen egyazon hangszeren, és az ötletességnek, illetve a sok humornak hála inkább nevetünk, mint sírunk. Azonban az emberi kapcsolatok szempontjából az igazi, optimista ellenpólust mégiscsak a háttérben tevékenykedő színészek összehangolt munkája jelenti, amely jelzi, hogy azért mégiscsak meg tudnak élni egymás mellett emberek, és közösen még alkotni is képesek.

A témák egyetemessége szavak nélkül is érthetővé teszi a jeleneteket, egyszerűségük miatt könnyen befogadhatóak, egy kisgyerek pont olyan jól szórakozik az előadáson, mint egy felnőtt.

Kovács Márton zenéje és annak létrehozása elválaszthatatlanul beépül az előadásba. A négy színészhez négy hangszer kapcsolódik: gitár (Fehér Dániel), tangóharmonika (Spiegl Anna), dob (Szolár Tibor), hegedű (Hoffer Károly), de gyakran a szájukkal vagy a puszta kezükkel hoznak létre dallamot. A zenében fel-felboruló összhang, a váratlan szólók és a visszatérések a közös, irányított zenéléshez, szintén kapcsolódnak az etűdök témáihoz.

Idegen elemek

Érdemes még megemlíteni, hogy a különböző, gyakran hétköznapi tárgyak életre keltésének gesztusa szintén szerves része az előadásnak. Felületesen nézve azért, mert az animálás legtöbbször előttünk jön létre, és a túláradó virtuozitás és kreativitás már önmagában is szemet gyönyörködtető. Tipikusan arról az esetről van szó, amikor a tartalomtól és a konkrét látványtól függetlenül, egyszerűen jó érzés színházban lenni és élvezni, ahogy megszületik az illúzió. Ezen túlmenően az adott etűdben felhasznált technika gyakran jelentéssel is bír. Amikor például a mind a négy színészt igénybe vevő bábu „felneveli” az utódját: érzékletes, ahogy a színészek a kezükkel egyesével áttérnek az utód mozgatására, és így, ahogy a szülő figura folyamatosan veszti el az „életét”, az fokozatosan átszáll ügyesedő gyermekébe. Azaz a bábszínház műfaji specifikuma mással nem helyettesíthető módon válik a kifejezés legérzékletesebb elemévé.

(Az előadást a Nextfeszten láttuk, a Trafóban, 2015. január 6-án.)

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr488006013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.