7óra7

Ilyen volt a színjátékosok 2014-es éve - 2. rész

Ilyen volt a színjátékosok 2014-es éve - 2. rész

2015. 01. 25. | 7óra7

Mi okozta a legnagyobb nehézséget vagy csalódást?

Mi sikerült a legjobban?

Milyennek éltétek meg a 2014-es évet?

Mit vártok az Újévtől?

*Proscenion Drámaszínpad: Kati Gábor*

Megáll az idő: Pósfai István, Nagy Éva► Nehéznek, hosszúnak, küzdelmesnek, mindemellett nagyon élménydúsnak, főként az őszi és téli időszakot. Szerencsére sokat lehettünk színpadon, bemutattunk két új darabot, tovább játszottunk egy régebbit és elkezdtünk egy újat. Az Arany Deszkán a zsűri lehúzta a Tartuffe-ünket, de mi nagyon jónak éltük meg és bár kicsit csalódottak voltunk, de a közönségből kiváltott reakciókra büszkék vagyunk. Idén sikerült végre közös tábort csinálnunk. Legközelebb már nem csak magunknak csinálunk.

► Nehéz lenne megmondani, mert több dologra, főként előadásokra büszkék vagyunk, többek közt az említett ajkai Tartuffe-előadásunkra. Nagyon jó előadások jöttek össze az Ágacskából is. De talán a legbüszkébbek a legújabb darabunkra lehetünk, a Megáll az idő c. film (Gothár Péter - Bereményi Géza) színpadi adaptációjának bemutatására, melyből az eddigi három előadás után továbbiakat tervezünk. Januárban és februárban hét előadás lesz. Ilyennel még nem próbálkoztunk, de most eljött az ideje, és nagyon jól sikerült.

► A legnagyobb nehézség a Megáll az idő bemutatása és próbái voltak, de ezeket az akadályokat sikerrel vettük. Az improvizációs műsorunk fejlesztésének belső érdektelensége volt a legnagyobb csalódás számunkra.

► Új élményeket, új nehézségeket. Sok előadást, újítást, szakmai és anyagi fejlődést, bővülést. Közhasznúvá válást.

*Trainingspot Társulat: Pap Gábor*

► Kemény, nehéz év volt nekünk a 2014-es a Trainingspottal, persze kinek nem, és melyik nem az mostanában? Ellenszerünk a dologra nincs egyéb, csak amit alapfilozófiánkként hordozunk (a nevünkben szereplő "tréning" is erre utal): munka, munka és munka... aztán a tehetség vagy jön vele, vagy a fene tudja: biztonsági játékokat továbbra sem játsszunk, az a halálunk lenne, akárcsak az egész szférának. Három fontos előadásunk készült el, két, hozzánk újabban és régebben kötődő rendezőkkel Szegezdi Robival az Okosok és Solyval (Solténszky Tibor) az Ovibrader emellett elkészült az újabb tantermi projekt, az Eszter hangja négy régi és három új előadásunk több mint ötven alkalommal került bemutatásra, úgy, hogy a nyarat gyakorlatilag kihagytuk, szóval soha eddig ennyit nem játszottunk.

Ovibrader: Boros Ádám, Lovas Dani

► Sikerként több kicsit sorolok inkább, mint egy nagyot (hátha nagyra mennek) az Eszter hangja jelentős Fügés támogatása egyértelmű jelzi megkapaszkodásunkat a tantermi színházi világban, előadásaink nagyobb részét is e (Hangállammal együtt) két tantermi programból játszottuk, úgy tűnik otthonra leltünk a Kárpát-medence különböző tantermeiben, ha már továbbra sincs állandó próba- és játszóhelyünk. De ugyanilyen fontos volt az Okosokkal megmerítkezni a kortárs vígjátékok világában, emellett Robi színészközpontú gondolkodásmódja fontos vérfrissítés volt a csapatnak. A zenés-mozgásos alapképességeinkre építő Ovibrader MU Színházbeli sikere pedig helyet biztosít nekünk ebben az általam nagyon nagyra tartott alternatív műhelyben is – hála Solynak és a befogadó Erős Balázsnak (nem beszélve a színház nyitott légköréről, munkatársairól). Nagyon jó, hogy év végére anyagi támogatásban is részesülhetnek ezek a nagyobb lélegzetű kompozíciók az NKA szíves támogatása révén. Mindezek mellett nagyon fontosnak tartom az inárcsi Színkavalkádok alkalmával összejövő csapatok kölcsönös figyelmét, összetartását is.

Ovibrader: Bagaméry Orsolya, Boda Tibor ► Kudarcokról, nehézségekről kevésbé szívesen beszél az ember. Ide kell soroljam saját egyesületünk alakulásának nehézségeit, a hivatalok packázását, önnön bénaságunkat e téren. Kívülről pedig továbbra is a minket körülvevő kritikusi érdektelenség bosszant a leginkább, még akkor is, ha sikerült egy komoly barátot szereznünk Fehér Elefánt személyében. (Három kategóriában is Best of-ok lettünk nála…)

► Jó kilátásokkal nézünk a jövőbe, mert sok lehetőségünk adódik 2015-ben is: mindhárom új előadásunk (Eszter hangja, Okosok, Ovibrader) támogatást nyert az NKA őszi pályázatán, ami azt jelenti, hogy alkalmunk lesz játszani ezeket a produkciókat Budapesten, vidéken és a határon túl is. Fontos volna persze, ha valahol sikerülne végre gyökeret vernünk, otthont találnunk, hét sűrű év után talán megértünk arra, hogy legyen valahol egy tenyérnyi bázisunk – de vannak ötletek erre nézve is… Emellett nagyon fontosnak tartom azt is, hogy öt év intenzív előadásgyártás után legyen pár hónapnyi idő, amit a belső munkára szánhatunk. (Ahogy nézem: pusztán csak teret és időt igénylünk a magunk számára, ez se túl eredeti, de mit tegyünk…) Új előadásról babonából nem beszélnék, úgyhogy a jövőről még csak annyit: több koprodukciós ötlettel fogjuk megkörnyékezni a hozzánk közel állókat…
És persze várunk mindenkit az előadásainkra, aki ismer minket, tudja, hogy nem jár rosszul velünk.

*Teleszterion Színházi Műhely, Komáromi Sándor*

Hullám ► Végeláthatatlan folyamatnak. Rengeteg minden történt. Struktúrát váltottunk, oktatási telephelyet csináltunk a pécsi Eck Imre iskolával Pápán, fesztivált nyertünk, Kapolcson önálló udvarunk volt, zsűriztünk, és rengeteg helyen játszottunk, annak ellenére is, hogy idén kevesebb új előadásunk született.

► Erőink megosztása a ránk háruló közösségépítési feladatok sorában, valamint sikerült önálló stúdiószínházi tervünknek megnyerni Pápa városát

► A kommunikáció, a kommunikáció és a kommunikáció.

► Új, hosszú távra alapozó terveink megvalósulását, valamint a Pécs-Pápa együttműködés megerősödését.

*Radikális Szabadidő Színház: Formanek Csaba*

► Átmenetinek. Mint eddig is, mind a 12 évben. Kerestük a témákat és színházi formákat, amik érvényesek lehetnek számunkra. Ez most túl komolyan hangzik... De legyen. Igazából persze a szerelmet kerestük... Igen, így már jobban tetszik. Sikerült-e? Nem tudom. Piszok nehéz emberi hangon megszólalni. Vagy könnyű? Nem tudom... Nem biztos, hogy színházat kell csinálni. De akkor mit? Ez a nagy kérdés.

► Igen, térjünk a lényegre! A MÜSZI-ben felépített szobaszínházunkra minden körülmények között büszkék lehetünk. Hogy egy zsebkendőnyi színpadon is megnyílik a végtelen. Ez épp elég. Nem? De. A legnagyobb élmény már csak ráadás: az őszi felvidéki turné a Halottaskönyvvel és a kimondhatatlan Factura Lamiaceae című előadással (Brünn-ben, Nyitrán és Dunaszerdahelyen jártunk). Az ottani (diák)közösségek összetartását felemelő és inspiráló volt látni, megélni.

Halottaskönyv: Formanek Csaba, Ilyés Lénárd

► Minden és semmi, de főként... Erre tudom a választ! A társulati tagok gyors cserélődése lelkileg nagyon nehéz teher. Akkor is, ha ennek - anyagi, szakmai vagy éppen személyes - szükségszerűségét be kell látnunk. Ilyenkor a színészekkel együtt jobb sorsra érdemes produkcióktól, szerepektől is búcsúzni kell. Megannyi halál, újjászületés...

► Amit a múltban látok, azt látom a jövőben is. Ez így frappáns... de kifejtem! Küzdelmet, keresést, a felfedezés örömét. Téblábolást. A találkozások és elválások megrendítő erejét. Átmenetet, halált, újjászületést.

*Kispesti Kisszínház: Cserkó Zsolt*

► Mint mindig, elég küzdelmes volt az év, egyrészt az anyagiak, másrészt pedig a társulat összetételének változása miatt, de ez már (sajnos) természetes dolog a mai világban, ennek ellenére töretlen lelkesedéssel, és kitartással dolgozunk tovább. Nehéz év van mögöttünk is, de sok szép pillanatot éltünk meg a helyi és vidéki előadásaink alkalmával. Ezért is érdemes csinálni az egészet.

A női partőrség szeme láttára ► Az előző évadban csatlakozott új tagjainkkal megerősítve tökéletesen sikerültek a futó előadásainkba (Liliom, Máli néni) való beállások, és ebből adódóan nagyon sikeres előadásokat tudtunk játszani, és az év elején bemutatott új produkciónk is (A női partőrség szeme láttára) jól sikerült, és ez mindenképpen biztató. Viszont az év legjobb dolga most, év végén valósult meg. Évek óta igyekszünk országos szinten is megismertetni társulatunkat, és ez mostanra sikerült, mely a 2014/2015-ös évad második felében, vagyis már az előttünk áll új évben valósul meg. Nevezetesen, januártól-áprilisig tizenkét előadást játszunk majd futó produkcióinkból úgy, hogy többségében szerte az országban vidéken, szerződéssel megvásárolt vendégjátékok lesznek.

► A legnagyobb nehézség természetesen nálunk is az anyagiak kérdése, és a saját közegünkben játszott előadásainkra a közönség bevonzásra. Mivel a mi működésünk különbözik sok más társulatétól, elsődlegesen a mindenkori befolyó bevételeken múlik, hogy egyáltalán a próbáink, helyi előadásaink bérleti díjait ki tudjuk-e fizetni. Pályázati lehetőségek híján, többségében szó szerint saját erőből finanszírozzuk működésünket, létezésünket. Vidéken minden alkalommal telt házas előadások előtt játszunk, de saját helyünkön nagyon kis létszámú közönséget tudunk elérni a szórólapozások, a fizetett hirdetések, a helyi média megjelenések ellenére is. Ebből adódóan a bemutató előadások kivételével a "otthon" játszott előadások többségében részünkről veszteségesek, nemhogy pozitív mérlegű eredményt tudnánk produkálni. Ezen van még mit fejleszteni, de reméljük, hogy ez is változhat a jövőben.

► Az év első fele nagyon jól alakul az előzőekben említett dolgokból adódóan és bízunk benne, hogy az év második fele, vagyis már a 2015/2016-os évad is ugyanilyen jól alakulhat majd. A mostani évad végére tervezzük új produkciónk bemutatóját is, szóval, ha minden jól alakul, igazán jó évadot zárhatunk majd 2015 júniusában.

*Prospero Színkör: Micskó Zoltán*

► Nem volt könnyű év, a szokottnál nagyobb jövés-menés volt a társulatban, ezért egy tervezett, nagyobb szabású darab próbáit szinte már a kezdetnél le kellett állítanunk, egy másik fontosnak érzett produkciónkat (Garaczi László: Jederman) aránylag kevés előadás után kénytelenek voltunk levenni a műsorról. Hasonló okból és a színészek időhiányából fakadóan az elkészült új előadások (Kiss Márton: Pilonon; Guy Foissy: Két páros) is a szokottnál több nehézséggel jöttek létre.

► Az elkészült új produkciók ennek ellenére nagy érdeklődést keltettek, sikert arattak és úgy néz ki, hogy folyamatosan tudjuk játszani őket. A legnagyobb öröm természetesen a Pilononnal Ajkán elnyert Arany Deszka.

Pilonon

► A társulatépítéssel kapcsolatos gondok (ld. 1. kérdés), valamint az, hogy a helyi közönség bevonzása a színházba továbbra sem könnyű. Van persze egy kisebb kialakult közönségünk, de új nézőkhöz eljutni minden erőfeszítés ellenére szinte lehetetlen. Ez persze nem új, és amennyire tudom, nem is annyira egyedi probléma...

► Sikeres előadásokat, komoly műhelymunkát, jó fesztiválokat, sok nézőt!

*MOZAIK Színkör: Válik István*

► A 2014-es év valószínűleg "könnyebb" volt a 2015-ösnél, azonban "nehezebb" a 2013-asnál... :-) A MOZAIK Alkotó-Befogadó Szobaszínház tavasszal befejezte a az előző ősszel indított I. évadot, ősszel pedig elkezdtük a már kevésbé sűrűre alkotott II. évadot. A MOZAIK Színkör tavasszal kettő, ősszel egy premiert tartott, szerencsére közönségsikerrel. Tavasszal és ősszel eltemettünk egy-egy előadásunkat, melyekre azóta is nagy az érdeklődés. :-) Ezek alapján az év sűrű, eseményekben gazdag, időnként nehéz, sokszor kellemes volt.

► A legnagyobb sikerünk az volt, hogy az évben bemutatott 3 új előadásunkba a tervezettnél kevesebb időt tudtunk fektetni, azonban a jó hatékonyság miatt, jól sikerültek a premierjeink.

► A nehézséget továbbra is az anyagi, erkölcsi bizonytalanság okozza... A kettő összefügg, mert ilyen anyagi körülmények között az önbecsülés is veszélybe kerül...

► Munkát, munkát, munkát. Ezt mi tesszük bele a kosárba, ami meg kívülről jön, azt mind nem várt plusznak tekintjük.

Kapcsolódó

Ilyen volt a színjátékosok 2014-es éve - 1.rész

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr337993509

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.