7óra7

Ilyen volt a színjátékosok 2014-es éve - 3. rész

Ilyen volt a színjátékosok 2014-es éve - 3. rész

2015. 01. 25. | 7óra7

Mi okozta a legnagyobb nehézséget vagy csalódást?

Mi sikerült a legjobban?

Milyennek éltétek meg a 2014-es évet?

Mit vártok az Újévtől?

*Regős János, elnök*

► Óriási veszteség ért bennünket Nagy András László halálával. Bajánsenyén, június elején, amikor az Ekhósszekér Fesztiválon voltunk, jelezte először, hogy valami nincs rendben a szervezetében. Láttam is rajta, hogy sokat fogyott, gyorsan elfárad. Aztán, mikor megjött – ahogy ő nevezte: az „ítélet” – vagyis a vizsgálatok eredménye, ő is, én is tisztában voltunk vele, hogy – ismét az ő szavait kell idéznem: „finitó”.

Amúgy szinte végig óriási erőfeszítést igényelt szövetségünk „legalitásának” megőrzése (pályázatok adminisztrálása, közhasznúság megőrzése – ez még most is zajlik, stb.)

De a legfontosabb, hogy részt vehettem fesztiváljainkon, bemutatóitokon – többek között - Vasváron, Ajkán, Balassagyarmaton, Pécsett, Pápán, Tiszaújvárosban, Kecskeméten, Sepsiben, és persze Budapesten – e találkozások hozadékaként egyre inkább testközelinek érzem a közeget, amiben léteztek, létezünk, és hogy van értelme a szolgálatnak, amivel megbíztak. Ezt a hivatalos környezet részéről ritkán éreztem.

► Legnagyobb sikerem/sikerünk! Pápa és a Progress – hogy a város és a JMK vállalta az Ifj. Horváth István Nemzeti és Nemzetközi Színjátszó Fesztivál továbbvitelét

► Legnagyobb nehézséget a Fővárosi Törvényszékkel (közhasznúság megújítása) való végtelenül nehézkes és hosszadalmas ügyintézés okozta, a sok felesleges adatbekérés (ez biztos, nekik sem lehet könnyű), meg az, hogy bizonyos szervezetek (pld. médiahatóság, önkéntes munka regisztráció) egyáltalán nem vagy nagyon sokára válaszolnak a hivatalos leveleinkre, hogy igen bonyolult – már-már kínosan nevetséges – egy-egy támogatásból nyújtható fesztivál díj kifizetése.

► Hogy sikerüljön a Progress, hogy jó előadások szülessenek színjátszóink köreiben, hogy ne szüntesse be senki a működését, hogy legyenek jószándékú patrónusaink elsősorban a közvetlen közelünkben, de a magasban is (értse ezt mindenki úgy, ahogy hite és helyzete megkívánja).

*Válik István, elnökségi tag*

► Számomra az egész évre rányomja a bélyegét, - és minden bizonnyal még sok elkövetkezendő évre nyomja rá... - hogy elvesztettük "az ügy" egyik igen fontos motorját...

► A pápai tárgyalás, melynek folyományaként - ugyan még csak virtuálisan, de - létrejött a Progress! Sikerként éltem meg azt is, hogy Martin-ban én közölhettem élőszóban a AITA/IATA képviselőivel a pápai fesztivál "sínre tételét", amit ők kitörő örömmel fogadtak.

► A legnagyobb nehézséget a halálhír feldolgozása okozta, okozza.

► Egy nagyon jó hangulatú, magas színvonalú, kellemes légkörű Progress-t Pápán!

*Tóth Zsuzsanna, tanácsadó*

► Sok-sok bizonytalansággal (a magam részéről dühvel) telinek - s újra-igazodási kényszert érzek a cselekvőkben. Sokszor tűnt úgy, hogy a kommersz, vagy a múlt-idéző hamisság kap koszorúkat… Tisztelet és hála a kivételnek.

► Örömmel olvastam, hogy mégis mennyi jó előadás született, s hogy sikerült tető alá hozni a „folytatást” is, „Barcika-újratöltve” jeligével…

► Hogy fogyunk. NAL váratlan halála. Ezt inkább veszteségként éltük meg, de nyilván nehézségeket is okozott, csalódást mindenképpen. Ilyenkor látszik, élhető át, milyen véges egy emberi élet, s hogy mennyire hiányzik minden egyes akarat, főleg egy aktív emberé, az Egészből. Hát még sok aktív emberé…

► Talán csak annyit, hogy betarthatom néhány, a Játékosnak és magamnak tett ígéretemet.

*Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, a Játékos-Szövetség egyik alapítója, a jelenlegi tanácsadó testület elnöke*

► A Versmondók részéről, annak ellenére, hogy nehezen indult ez az év (is), most visszatekintve sikeresnek mondhatom, elsősorban abból szempontból, hogy igényes, színvonalas rendezvényeket (Illyés, Szabó Lőrinc, Latinovits, Sinka, Határ Győző versmondó versenyek, Kaleidoszkóp Versfesztivál), eseményeket tudhatunk magunk mögött. Ez alapvetően annak köszönhető, hogy megint felnőtt, illetve beérett egy új generáció.

Nagy András LászlóSzomorú mérföldkő a Szín-Játékos Szövetség életében NAL elvesztése, olyan „harcostárs‟ ment el, akivel a kezdetek óta – sokszor vitatkozva, egymást meggyőzve – próbáltuk tenni, hitünk szerint a legjobbat. Mintha nagyobb aktivitást tapasztalnék a Szövetségben, és talán egyre többen ismerik fel, hogy csak összekapaszkodva megyünk valamire.

► Sikerként könyvelhetjük el, hogy az általános iskolai korosztályt érintő versmondóknak – a „Regösök húrján....‟ versmondó találkozókon (12 helyszínen) – több mint ezer fiatalnak tudtunk bemutatkozási, megmérettetési lehetőséget biztosítani – így a legnagyobb és legnépesebb hazai rendezvénnyé vált.

A Szövetség szempontjából kétségtelen, hogy a legnagyobb sikerünk „Barcika‟ révbejuttatása. Mondhatnám úgy is, hogy megőrizve-megújítva jó kezekbe került Pápán az ifj. Horváth István Nemzeti és Nemzetközi Amatőrszínházi Fesztivál, a Progress.

A civil kurázsi és áldozatvallalás feléledését komály eredménynek tekintem.

► A legnagyobb nehézség a folytonos küzdelem az anyagiakért, azaz a megmaradásért. Harc a pályázati támogatásokért - de azért mindig csak megoldjuk valahogy.

Azok az emberek jelentenek komoly csalódást számomra, akik – bár értelmesek – mégis, a munkánkat, létrehozott és felmutatott értékeinket nem tekintik a magyar színház- és előadó-művészet részének.

► Több megértést és toleranciát a pénzosztó hatalmasságoktól. És legyen a Magyar Szín-Játékos Szövetség ismét erős ernyőszervezete a magyar nyelvű amatőr/nemhivatásos színházi (teljes spektrumában- országos és helyi) szerveződéseknek.

*Formanek Csaba, elnökségi tag*

► Számomra is a Lacitól való búcsúzás az év "eseménye". Amikor beteg lett, átadta nekem a Játékos szerkesztését és az elnökségben való tagságot is. Erre nem tudok nem örökségként tekinteni. Miközben az ő munkáját, személyét biztosan nem tudom majd pótolni. Szóval nehéz volt, és még nehezebb lesz, nélküle.

► Egyáltalán, hogy még létezünk, próbálunk figyelni egymásra, és folyamatosan vannak új célkitűzések. Hogy Pápának köszönhetően megújulhat "Kazincbarcika", és Progress néven jövőre megvalósulhat. Sikerült ismét elindítani a rendezői mesterkurzust. Immár harmadjára találkozhattunk a Színkavalkádon, Inárcson, ami a "kedvenc" fesztiválom a szférában. Hogy születnek előadások, és minden nehézség ellenére is ilyen sokan kitartanak a színház mellett.

► A sok irányból érezhető közöny, érdektelenség, tétlenség. Nagyon nehéz, hogy mindezek mellett is megmaradjon bennünk a vitalitás, és higgyünk a fejlődésben. Hogy ne telepedjen ránk a melankólia. Hogy a túlpolitizált és agyonmarketingelt világban is megőrizzük a józanságunkat, az éberségünket és az alkotókedvünket.

► Én elsősorban a saját feladataimra szeretnék koncentrálni, ezen belül is a Játékos szerkesztésére. Meg kellene újítani a honlapot, mert nagyon elavult a tartalomkezelő rendszere; kiépíteni egy kiszámítható struktúrát, ami folyamatos, minőségi működést eredményezhet. Ehhez több szerzőre, cikkre, és leginkább figyelemre, érdeklődésre, nyitottságra van szükség - reméljük, sikerül rá anyagi támogatást is szerezni (adtunk be az NKA-hoz pályázatot), mert anélkül csak a vegetálás marad. Pedig ennek a közegnek is a kommunikáció az egyik legfontosabb éltető eszköze. Bízom benne, hogy a tagságból egyre többen bekapcsolódnak majd ebbe a munkába. Szóval nagyon jó lenne például, ha egy év múlva már nem kellene magammal interjút készítenem. :)

Kapcsolódó

Ilyen volt a színjátékosok 2014-es éve - 1.rész

Ilyen volt a színjátékosok 2014-es éve - 2.rész

Progress Pápa: megújul az ifj. Horváth István Nemzetközi Színjátszó Fesztivál

Elhunyt Nagy András László

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr567993499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.