7óra7

Fullba’ nyomni a Reményt
7óra7: (9/10)
Közösség: (10/10)

Fullba’ nyomni a Reményt

2015. 02. 09. | 7óra7

Pintér Béla és Társulata hosszú évek után nem a Szkéné Színházban, hanem az Átriumban készítette el évi rendes előadását. Erre reflektál is a kerettörténet, amelyben drogosokat látunk, akik az ÉLET nevű dizájner drogtól flesselik be Bujatestet, a Megvárt-ligetet és a kupolás mozit, ahol nincs vászon, hanem színház van: az elkövetkező történet. A szurtos képű ál-alázatos és a hosszú hajú, szétesett, elrajzolt, függő figurák, ahogy a szimpatikusan őszülő, egyenes derekú, öltönyös nevelő tanító mondatai is a polgári jólneveltség sablonjai.

Bárkibármikor - Szamosi Zsófia

A kezdeti közhelyek miatti hátralépés után rohamtempóban húz be az anyag. A feszes előadás végig a szirupos giccs és az érfelvágós dráma között lavíroz, mesteri érzékkel. A tér praktikusan hangulatfestő és könnyen bejátszható. Egyetlen fotel töri meg, balra operafólia, amit az átkötő tripeknél különböző színekkel világítanak meg, jobbra nagy, fehér kör – Hold talán –, rajta a zenészek sziluettje, amikor játszanak. A Titkainknál is letisztultabb világ. Talán úgy, ahogy Süveg Márk Saiid mondja: „… az a rohadék letisztulás.”

A remek dramaturgia jó tempóban engedi szemünk elé a történet fordulatait. A valóság nevű, furcsa valami tárul elénk. Itt bizony élnek születéskori oxigénhiány miatt paralízises emberek vagy épp lelkileg megnyomorodottak, és időskori demenciásak is. A mozgássérülteknek, magányba merevedetteknek nagy szükségük volna reményre. Jöhetne bárhonnan: filmből, színházból. Vagy meg lehetne venni a sarkon a dizájner drogot is. Még az ÉLET-et sem tolják, csupán vannak. Próbálnak létezni, örömmel és bánattal, kudarccal és sikerrel. Nem mutatnak példát, nem jelölik ki a helyes irányt, helyette megmutatják, hogy milyen esendőek és csodálatosak vagyunk mi, emberek. A magas szintű színészi alakításoknak köszönhetően minden fordulatot elhiszünk, vagy legalábbis azt, hogy egy drogos tripben ilyen csodálatosnak és esendőnek látszunk mindannyian.

Bárkibármikor - Friedenthal Zoltán, Pintér Béla és Szamosi Zsófia

Hol is látszódhatna ez tisztábban, mint egy szerelemi történetben? Egy megalázó, durva szerelmi történetben - ahogy az Európa Kiadó (előadásban idézett) dalának refrénjében szerepel. Mozgássérült fiú és magányos apa őszinte, erős kapcsolata tevődik próbára. A Fridenthal Zoltán játszotta paralízises fiú hiteles mozdulatokban, arcrándulásokban, nyakrántásokban létezik, belső története pontosan követhető. Pintér Béla kis gesztusokból épít erősen terhelhető, megértő apát. Aki talán egy életnyi lelkiismeret-furdalást kompenzál. Roszik Hella kerekes székes lánya erős belső történésekből építkezik, kevés külsőséggel lesz vibráló jelenség. Szamosi Zsófia gyógytornásza végletes, töredezett kérgű nő, egy sor remek pillanatból összerakva. A női szerepek időnként kicserélődnek, relativizálva apa és fiú ízlését, ugyanakkor erősítve a típushoz, helyzethez vonzódás embertelenségét. Csákányi Eszter nagymamát alakít, aki a történet közben szinte eszét veszti, öregsége és balesete miatt egyre kevésbé van képben. Csákányi félelem nélkül és remek humorérzékkel mutatja meg a figura minden dimenzióját. Ha film lenne, mondhatnánk Kirk Lazarussal szólva pimaszul, hogy egyikőjük sem nyomja fullba’ a kretént. Ettől lesz belőlük hús-vér ember: a szomszéd néni, a lány a boltból, a tegnapi férfi a kávézóból.

A Pintér Béla és Társulata új előadása izgalmas, fordulatos darab. Humorral, öniróniával beszél kiszolgáltatott emberi helyzetekről, megalázó viszonyokról, amik bárkivel, bármikor megtörténhetnek. Arról, hogy meddig őrizzük meg emberségünket, meddig nézünk szembe a helyzeteinkkel, és mikor nyúlunk az önbecsapáshoz, a reménykedéshez vagy más könnyítő szerekhez.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr678005973

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.