7óra7

Let The Sunshine In
7óra7: (3/10)
Közösség: (0/10)

Let The Sunshine In

2015. 03. 24. | B. Kiss Csaba

A napsugár fiúk

A valaha szebb napokat látott hotelszoba magányában éldegélő, durcás mizantróppá lett egykori komikus, Willie Clark (Fülöp Zoltán) visszautasíthatatlan ajánlatot kap a CBS tévécsatornától, hogy még egyszer lépjen fel egykori elválaszthatatlan társával, Al Lewisszal (Szélyes Ferenc) nagy sikerű „Nem fog fájni” című jelenetükben. A bonyodalmat az okozza, hogy a néhai partnerére halálosan dühös Clarknak esze ágában sincs nemhogy fellépni, de még találkozni sem a régi sérelmeken már rég túllépő Lewisszal. Végül persze mégis kötélnek áll, hogy aztán éppen a főpróbán borítsa ki a bilit. Hogy mi a folytatás, nem mondom el, bár nagy csavarokra és meglepetésekre ne számítsunk.

A láthatóan nem túl eredeti történet és a nem túl összetett cselekmény jórészt kiszámítható gegekre és suta szóviccekre épül, de ahogy a legtöbb Broadway-vígjátékot, A Napsugár fiúkat is a magas szintre fejlesztett szórakoztatóipari profizmus, na meg két kiváló komikusi képességekkel megáldott színész – hiszen a vígjátéki hatásért nagyrészt a jellemkomikum felelne – élvezhetővé és sikeressé teheti. A Csíki Játékszín előadásával épp ez a probléma: a profizmus fájóan hiányzik belőle, Fülöp Zoltán és Szélyes Ferenc játéka pedig nem elég jó ahhoz, hogy ők ketten elvigyék a hátukon az előadást, más pedig nem viszi és viheti el helyettük. Míg előbbi sokszor túljátssza a zsémbes Willie Clark szerepét, addig utóbbi színészi eszköztára nem elég ahhoz, hogy valahogyan definiálható figurát hozzon ki Al Lewisból.

A napsugár fiúk

Valami kis plusz akkor látszik megmutatkozni, amikor az egykori társát előbb utolsó senkiházinak elmondó Clark hirtelen hangot vált, és Lewist a valaha élt egyik legjobb színésznek nevezve az egekig magasztalja. Sajnos azonban sem Neil Simon, sem Parászka Miklós rendező nem kívánta kibontani a két komikus emberi oldalát, így eme ritka pillanat után gyorsan visszacsöppenünk a Broadway-bohózat sekélyes világába.

A Csíki Játékszín előadása egy dologra biztos rávilágít: az amerikai szórakoztatóiparról szóló amerikai szórakoztatóipari termék akkor működhet magyar színpadon, ha legalább közelítőleg sikerül hozni azt a nem annyira művészi, mint inkább ipari minőséget, amit Hollywood vagy a Broadway hosszú évtizedek alatt csúcsra járatott. Futószalag hiányában azonban érdemesebb a kaptafánál maradni.

Thália Színház, 2015. március 9.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr888001285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.