7óra7

Sajgó sebét felejti Bánk?
7óra7: (5/10)
Közösség: (8/10)

Sajgó sebét felejti Bánk?

2015. 04. 10. | 7óra7

Úgy tűnik, mintha ebben a színrevitelben gondos precizitással kerültek volna minden hazafias buzgalmat. Ki tudja, kit milyen lánglelkű párhuzamra sarkalltak volna efféle érzelmi egyezőségek?! Már csak ilyen a művészet hatása: veszélyes és előre nem borítékolható. Ám ebben az esetben semmi ilyesmitől nem kell tartani. A gótikus csúcsívekben záródó árkádsor (díszlet: Csikós Csaba) híven játszik rá erre a korra, amelyhez a második felvonásban egy oszlopok által tartott, kékes fénnyel átvilágított rózsaablak csatlakozik. Ez a színpadkép a harmadik felvonásra gigantikus oszlopokra és egy általuk határolt, üres térre csupaszodik, amelynek centrumában hatalmas feszület áll. Mindez a monumentalitás a korra utaló jelzésnél sokkal nagyobb mértékben mutatja, hogy a történések sorozata csupán középkori történelmünk egy darabjáról szól.

Bánk bán

A történet fő motívuma közismert: az ország nemességének egy csoportja nem jó szemmel nézi az országon basáskodó, a köznép nyomorával mit sem törődő merániak túlkapásait. Összeesküvésük élére Bánk bánt, az egyik magyar nagyúrt szeretnék megnyerni. Káél Csaba a Bánk bán-i dilemmát állítja a fókuszba, amelyben Bánk (Bándi János) nem tud, nem akar dönteni. Mikor aztán mégis az összeesküvés élére áll - mivel érzi, hogy az adott helyzetben nincsen más választása -, Gertrudis királynét (Lukács Gyöngyi) is megöli.

Nem az érzelmi motiváltság hiánya az, ami zavaró ebben az olvasatban, mert az bőséggel árad felénk mind Petur (Kelemen Zoltán), mind Melinda (Kertesi Ingrid), mind pedig Tiborc (Alexandru Agache) karakteréből. Kelemen Zoltán Peturjában benne él a kérlelhetetlen bizonyosság, hogy a merániak hazaáruló viselkedése választ kíván. Kelemen játékában az értelemmel vezérelt érzelem dominál, amely szerint a helyzet megoldásához egyszerre van szükség higgadtságra és maximális elszántságra. Petur a megoldás kulcsát adná át Bánknak, de semmiképpen nem mondaná meg, hogy miként használja azt.

Bánk bán

Kertesi Ingrid mind színészként, mind énekesként bejárja Melindája karakterének minden regiszterét. Nem csupán Ottóval (Nyári Zoltán) kapcsolatos vétlenségét, hanem Bánk és a gyermekük iránti áldozatkész ragaszkodását is kétkedés nélkül elhisszük neki. Olyannyira él a színpadon, hogy még a hezitáló Bánkot is képes cselekvésre sarkallni.

Alexandru Agache Tiborca maga a kérlelhetetlen panasz, amely rendíthetetlen elszántsággal szakad ki belőle, és amely Bánkban talán a teljes nyilvánvalóság miatt nem akar tudatosulni.

Mintha ebben a rendezésben az érzelmek és a belülről fakadó hazafiság: az ország sorsáért vállalt felelősség nem egy közös gyökérből fakadnának. Bándi János Bánkja eleinte inkább szerető férj, és Gertrudisszal folytatott éles szóváltása is inkább csak elkeseredésének eredménye, és nem a pozíciójából eredő belső, tudatosan vállalt következetesség. Így nem is csoda, hogy a második felvonás kezdő áriája (Hazám, Hazám…) nem tud átütő erővel hatni. Bánk cselekvésképtelenül, hamleti dilemmákkal megrakottan csapódik feladattól feladatig: egy kallódó hős, aki nem tud azonosulni a rá mért kihívásokkal. Őbenne magában sem válik eggyé a férfiúi hév az országa ügyei kapcsán érzett aggódás indulatával.

Bánk bán

Ugyanezért nem lehet érezni azt sem, hogy Gertrudisszal való “küzdelmében” a megcsalatott férj fájdalma egyesülni tudna a hazája kifosztása felett érzett fájdalommal. Mintha nem is egy hatalmával visszaélő meránival, hanem csupán egy akaratos és elkényeztetett dámával pörölne. Amikor később Gertrudis ravatalánál felvállalja a gyilkosságot, akkor is inkább csak a tette melletti makacs kiállás árad a gesztusból, mintsem a trónfosztás rendíthetetlen helyességének a meggyőződése.

Erkel Ferenc operájának zenei megjelenítése kifogástalan (karmester: Medveczky Ádám), így a romantika korának lágy, szenvedélyes és temperamentumos zeneélményét kapjuk az előadástól. Ehhez Káel Csaba olvasatában hatásos masszívsággal adódik hozzá a nagy létszámú színésztömeg látványa a grandiózus oszlopok körül - akár az első, akár a harmadik felvonásban. Az viszont már sokkal kérdésesebb, aggályosabb, hogy egy nagy nemzeti drámából miért hiányzik a jól adagolt jelenlét és az átütő erejű sodrás, ha tetszik, a hazafias reflektáltság. Merthogy ez Erkel Ferenc Bánk bánjának minden erőltetés vagy belemagyarázás nélkül sajátja.

(2015. március 10.)

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr48001267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.