7óra7

7 plusz 7 (2015. április 13-április 19.)

7 plusz 7 (2015. április 13-április 19.)

2015. 04. 20. | 7óra7

*Hétfő (április 13.) Otthon

Vannak rövidebb pillantok, amikor ebből a megmutatás és visszahúzódás közötti különös kötéltáncból eltűnik a koncentráltság, és a játék leül, de a dráma megszületik és végigér. Ilyen közelségből a figurák lelki rugóinak időleges láthatatlanná válásai nem keltenek hiányérzetet, hanem (hasonlóan a történetmesélés szaggatottságához) inkább a szokásoshoz képest nagyobb befogadói mozgástér élményét adják. (Török Ákos)

Az előadásnak 7 pontot adtunk, a kritika teljes terjedelmében itt olvasható.

Otthon - Erdős Bence, Kiss-Végh Emőke, Ördög Tamás

*Kedd (április 14.) Tajtékos napok

A mindent felemésztő, tragikus szerelemről giccs és pátosz nélkül beszélni szinte lehetetlen. Ha csak ennyi történt volna meg az egyetemen bemutatott Tajtékos napokban, már az sem lenne mindennapi teljesítmény, de nem csak ennyi történt. Boris Vian színpadon nehezen elképzelhető szürreális tánca a szerelemmel, a maga naiv bájával és metsző drámájával egyszerre tud megszületni. Azaz nem egyszerre, hanem egymásból következően. Mese ez, a mi egyszervolttisztaságunk közös meséje. (Zsedényi Balázs)

A 9 pontos kritika itt található.

Tajtékos napok - Bach Kata, Szilágyi Csenge

*Szerda (április 15.) Isten ostora

Az előadás kellő mértékben veszi magát komolyan. A viccesebb, játékosabb részek ugyan nem feltétlenül telitalálatok, de mindenképp oldják az egész előadás állandó feszültségét. A nagy, nyomatékos hatásszünettel kivárt mozdulatok nagyon tömény, émelyítő patetikusságot eredményeznek, amitől mocorgunk is a széken, de tulajdonképpen be kell látni, mindez nem hat idegenül, ha ezek nem lennének, az egész előadásnak sem lenne ilyen átfogóan erős, sokszor ámulatba ejtő jellege. (Szabó Zsuzsa)

A teljes cikk, mely szerint az előadás 7 pontos, itt olvasható.

Isten ostora

*Csütörtök (április 16.) Pedig én jó anya voltam

Pogány Judit alakítása kétségkívül a színészet magasiskolája, kegyetlenül asszimilálódik a szereppel, és kíméletlen drámát kreál Vajda István szövegéből. Monológja mindvégig olyan, mintha egy láthatatlan barátnőjének mesélne, amely „csevegés” időről időre fájdalmas érzelemkitörésekbe csap át. Pogány egyidejűleg képes megjeleníteni az önzetlen anyai szeretetet a „mosom kezeimet”-érzéssel, egyiket sem téve idézőjelbe, miközben lassacskán minden gondolatát ez a feloldhatatlan ellentét feszíti szét. Egy teljesen kudarcba fulladt élet áll a színpadon, amely nem csak önmagát tette tönkre. Játékában a kényszeredett menekülés a felelősségvállalás elől egyfajta szívszorító beismerő vallomássá válik. (Zsedényi Balázs)

A teljes írás itt - 10 pontot adott a szerző.

*Péntek (április 17.) A gyáva

Kávé, cigi, pia, kóla, munka, telefon, fészbúk, internet – hogy csak a hagyományosabb és a vadiúj irányzatból merítsünk néhányat – ki az, aki valamelyiknek ne lenne szenvedélybetege? Persze a legtöbben erre nyilván azt mondjuk, hogy „én aztán kibírom nélküle”, aztán valahogy sohasem fordul úgy a helyzet, hogy rettenthetetlen önismeretünket valóban ki kelljen próbálnunk… Persze más – sokkal szembeszökőbb – a helyzet, ha valaki tizennégy évesen rászokik a hernyóra, és még húsz körül is csak a visszaesők táborát szaporítja. Krisztián ilyen. Ő már nem tudja azt mondani, hogy „én aztán kibírom nélküle”, ennyi metadonnal teletömve nehéz is lenne ezt váltig állítani. De Krisztián tudja magáról, hogy rajta van a szeren, és elkezd nekünk mesélni. Semmi extrát, csak hogy ki ő. Hogy zsebelték ki, mit szeret és mit nem, milyen otthon, milyen az apja, milyen volt, amikor agyonverték és lehugyozták a fejét, milyen volt gyereknek, milyen volt az anyja, amikor még megvolt meg a nagyi, amikor még volt. Hogy milyen volt Párizs, és miért érzett késztetést arra, hogy lopjon. Hogy milyen volt várni a dealert, hallgatni az apját, beszúrni a tűt, megúszni a lopást. Most Krisztiánnal dumálunk, csak épp ő dumál többet, és valószínűleg ő az őszintébb is. Krisztián ugyanis képes arra, ami ezt az őszinteséget lehetővé teszi: van rálátása saját magára, ráadásul intelligens.(Zsedényi Balázs)

A teljes kritika itt - szintén 10 pontos.

*Szombat (április 18.) Pettson és Findusz

Egy magányos, magának való, zordon ezermester, Pettson a világtól szinte totálisan elzárkózva hozza létre abszurdabbnál abszurdabb találmányait. Saját magáról elnevezett csavarkulcsa van, a nadrágkötőit pedig azért fűzte egy madzaggá, hogy le tudja mérni a telkét. Az asztalon alszik, van egy mindentudó kézikönyve és két muklával, számára láthatatlan manószerű lénnyel él együtt, akik folyton incselkednek vele: bútorokat nyikorgatnak, papírokat aggatnak mindenhová. Szóval furcsa világ ez, ízig-vérig mesés, amelyben bármi megtörténhet, amelyben semmi nem úgy van mint a valóságban, de izgalmas benne, hogy akár így is lehetne. És ugyan ez a mese nem mindig van valóban viszonyba állítva a gyerekekkel, valahogy mégis eleven és élő. (Nyulassy Attila)

A 7 pontos cikk itt olvasható.

Pettson és Findusz - Ellinger Edina, Ács Norbert

*Vasárnap (április 19.) Kaiser TV, Ungarn

A Tamási Áron Színház produkciója, ha nem is dobbant akkorát, mint Pintér Béla saját értelmezése, egyáltalán nem méltatlan az eredetihez, egyben bizonyítja azt, amit már a Parasztopera-feldolgozásoknál is láthattunk, hogy Pintér eredetileg saját társulatra írt darabjai sikeresen színre vihetőek más truppokkal is. A magam részéről kíváncsian várom Porogi Dorka következő adaptációját. (Kiss Csaba Bendegúz)

Itt olvasható a cikk, szintén 7 pontos.

Kaisers TV, Ungarn

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr187992975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.