Tegnap a Színházi Kritikusok Céhének elnöke (Tompa Andrea) és három tagja (Jászay Tamás és Herczog Noémi elnökségi tagok, valamint Koltai Tamás a Színház című folyóirat főszerkesztője) nyilatkozatot fogalmaztak meg, mely szerint bojkottálják a POSZT-ot, mivel kollégájukat, Csáki Juditot, akit a Céh a szakmai zsűri tagjának jelölt, a POSZT nem fogadta el zsűritagnak. A nyilatkozatot itt olvashatják. Egyben kérték, hogy aki egyetért az abban foglaltakkal, csatlakozzon a nyilatkozathoz. Azóta több kritikus, művész, közéleti személyiség csatlakozott is, névsoruk itt olvasható.
Tényes kérdések
Nem korszerű dolgok, és még unalmasak is, ráadásul nem is mindig vannak: a tények.
Tény, hogy 2012-től megváltozott a Pécsi Országos Színházi Találkozó tulajdonosi szerkezete. A POSZT Kft-ben a Színházi Társaságéval megegyező tulajdonrészt szerzett a Teátrumi Társaság, így a Kft tulajdonosi szerkezete jelenleg a következő: Pécs városa 2/3 rész, Magyar Színházi Társaság 1/6 rész, Magyar Teátrumi Társaság 1/6 rész. Mivel Pécs városa eleve átengedte a szükséges szakmai döntések meghozatalának jogát, 2012-ben a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság megegyezett abban, hogy a jövőben közös megegyezéssel hozzák meg ezeket a döntéseket. Az egyik ilyen döntés a versenyprogram zsűrijének az összeállítása. (Forrás: poszt.hu)
Ebből következik, hogy a zsűri összeállítása a két társaság döntésétől függ, nincs olyan jogi kötelezettség, amely szerint a Kritikus Céh (vagy bárki más) jelölését el kellene fogadniuk. A Színházi Kritikusok Céhe a Színházi Társaság tagja (vagy legalábbis máig az volt), amelyet így minden esetben a Színházi Társaság kért fel jelöltállításra.
Az utóbbi évek gyakorlata szerint a szakmai zsűri hét tagból áll: a kritikus mellett van színész, rendező, dramaturg, tervező és író zsűritag is, valamint felkérnek egy külföldi szakembert (eddig egyszer színész, egyszer rendező, egyszer pedig kritikus volt ez a külföldi zsűritag). 2012 óta, amióta a jelenlegi tulajdonosi szerkezet fennáll, minden évben a Színházi Kritikusok Céhébe tartozó tag került be a zsűritagok közé: 2012-ben: Koltai Tamás, 2013-ban Jászay Tamás, 2014-ben pedig Karsai György. Eddig a POSZT minden évben elfogadta a Kritikus Céh által jelölt személyt. Tavaly ráadásul először Csáki Juditot fogadták el, de ő családi okok miatt akkor nem tudott részt venni a zsűri munkájában, így került a helyére Karsai György.
E tények ismeretében az ügyben valamennyi érdekeltet megkérdeztük.
Nyilatkozatok és vélemények
Magyar Színházi Társaság
Megkeresésünkre Vajda Márta, a Színházi Társaság titkára az alábbi levelet továbbította nekünk (a levél eredetije a Kritikus Céh megkeresésére íródott, és a céh elnökének, Tompa Andreának volt címezve):
„Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Andrea!
Csizmadia Tibor elnök úrral egyeztetve a következőket tudom leveletekre válaszolni.
A Magyar Színházi Társaság, amióta a POSZT létezik, mindig ügyelt arra, hogy ne szóljon bele a szakmai zsűri összeállításába. A versenyprogram megszületése után az egyes szakmai szervezeteket kérte fel a zsűritagok delegálására.
A másik szakmai szervezet tulajdonosi körbe való belépése óta, minden kérdésben egyeztetnünk kell, így a zsűri összeállításában is. Mi továbbra is felkérjük a szakmai szervezeteket, hogy jelöljenek zsűritagokat.
Sajnos azóta egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy teljesen elfogadták volna a szakmai szervezetek javaslatait, minden esetben kompromisszumot kellett kötnünk – nagyjából fele-fele arányban kerültek be a szakmai szervezetek, illetve a Teátrumi Társaság által javasolt szakemberek. A Kritikus Céh eddig abban a szerencsés helyzetben volt, hogy javaslataikat a másik színházi szervezet is elfogadta.
Az idén ez nem így történt, a Teátrumi Társaság egy másik kritikust javasolt – aki egyébként tudomásunk szerint szintén a Kritikus Céh tagja.
A zsűri tagjainál csak a foglalkozásukat fogjuk feltüntetni.
A Színházi Társaság fontosnak tartja a POSZT létét és megrendezését, ezért megtartása érdekében időnként kénytelen kompromisszumok megkötésére is.
Üdvözlettel:
Vajda Márta”
Magyar Teátrumi Társaság
Szabó László, a Teátrumi Társaság titkára megkeresésünkre elmondta, hogy saját döntési jogkörön belül történt a zsűri tagjainak a kiválasztása. Arra a kérdésünkre, hogy milyen érvek szólnak amellett, hogy az eddigi gyakorlaton változtatva idén nem a Kritikus Céh által jelölt személy lesz a zsűri kritikusi tagja, vagy másként fogalmazva, mi szól Csáki Judit ellen, azt válaszolta, hogy ez egy összetett egyeztetési procedúra eredménye volt, és véleménye szerint nem igényel különösebb indoklást. Elmondása szerint sok szervezet javasolt embert a feladatra, és végül körülbelül 30 jelölt közül kellett kiválasztani a héttagú zsűrit; az, aki végül kritikusként bekerült a döntnökök közé, éppen annyira alkalmas, mint ahogy sokan mások is azok lettek volna, azonban a két társaság most így határozott.
Szabó László emellett kifejezetten nehezményezte, hogy a Kritikusok Céhe (időnap előtt nyilvánosságra kerülő) felhívásában a „szabad véleménynyilvánítás megakadályozásáról” beszél, mondván, senki nem gátolja Csáki Juditot abban, hogy elmondja vagy leírja a véleményét a POSzT-tal kapcsolatban.
(Azóta a Magyar Narancs online-on megjelent, hogy a két szervezet Csáki Judit helyett Zsigmond Andrea kritikust, a kolozsvári egyetem tanársegédjét kérte fel zsűritagnak, aki szintén a Kritikus Céh tagja, és aki a felkérést elfogadta. Elmondta azt is, hogy "nem értem, miért csodálkoznak, hogy Csákit nem fogadta el az egyik szervezet, azt hiszem, köztudomású, hogy nincs túl jó viszony közöttük." )
Csáki Judit és a Kritikusok Céhe
Csáki Judit egy korábban közzétett interjúban mondta el véleményét, amely szerint ezért a helyzetért elsősorban a Színházi Társaság hozzá nem értése és „gyáva taktikázása” a felelős. Időközben a Színházi Kritikusok Céhe ki is lépett a Színházi Társaságból, közleményük szerint azért, mert „A Színházi Kritikusok Céhe elfogadhatatlannak tartja, hogy miután a Pécsi Országos Színházi Találkozó eddigi gyakorlata szerint zsűritagnak jelölte egyik tagját, akit a Magyar Teátrumi Társaság nem fogadott el, a Magyar Színházi Társaság (MSZT) a kritikuscéh delegáltja mellett nem állt ki, valamint a céh vezetőségének megkérdezése nélkül beleegyezett más kritikus meghívásába. Mindez nyilvánvalóvá tette, hogy az MSZT képtelen tagjai érdekeinek képviseletére, ezért a Színházi Kritikusok Céhe ezennel kilép a Magyar Színházi Társaságból.”
Kétségek és képzelgések
Nézzük, mi marad, ha a tények, állásfoglalások, hivatalos- és magánvélemények után egyet hátrább lépünk!
Ha sem a Színházi-, sem a Teátrumi Társaságtól nem kapunk komolyan vett és komolyan vehető magyarázatot arra, hogy miért döntöttek most az eddigi szokásjoggal szemben, akkor maradnak a találgatások és az értetlenség. Akkor eszünkbe jut a 2011-es POSzT, ahol székdöntögetésig fajult egy szakmai vita aminek kapcsán akkor szóba került, és attól függetlenül is színházi közéleti közhely, hogy Vidnyánszky Attila, a Teátrumi Társaság elnöke sem Csáki Juditot, sem összességében a kritikus létformát nem szíveli. Innen nézve úgy tűnhet, hogy most, amikor egy Vidnyányszky-rendezés is bekerült a találkozó versenyprogramjába, mintha valaki ennek a formának az egyik legszókimondóbb megnyilvánulását lelobbizta volna a POSzT hivatalos ítészeinek palettájáról. Vajon ki lehetett az, kérdezzük, és képzelegni kezdünk.
Lehet azt mondani, hogy jelen állás szerint nem Csáki Judit a legalkalmasabb személy két színházi társaság, két színházfelfogás vagy két mittudoménmi egymáshoz való közeledéséhez. De akkor ezt kell mondani, és bele kell ebbe állni – érvekkel és gondolatokkal.
Az is eszünkbe juthat, hogy honi kompromisszumaink fura rendszere talán ismét egy meztelen királyt próbál felöltöztetni. Mintha megegyezéssé lehetne „árnyalni” a kényszerközösséget, amit egyszer már leleplezett, hogy a versenyprogram két (egy a Teátrumi Társaságból és egy a Színházi Társaságból delegált) válogatója nem tudott megállapodásra jutni abban, hogy közösen kiválasszanak a POSzT-ra tizenkét előadást. Úgy tűnik, nem lehet megkerülni egy valódi párbeszédet – azt az egymás szemébe nézős, vitatkozós, érvelős, végül konszenzusos fajtát. De lám, már megint képzelgünk!
Nem kellene átgondolni a POSzT kapcsán a versenyprogram válogatásának és a zsűri állításának rendszerét? A POSzT a legjobb előadások versenye legyen inkább vagy egy reprezentatív keresztmetszet az adott év magyar nyelvű színházi előadásaiból? Ki és milyen kritériumok alapján állítsa össze az előbbit vagy az utóbbit? Ha nem lesz ott a színikritikusok nagy része és a színházi szakma egy része a POSzT-on, ugyan kik és kivel fognak ezekre a kérdésekre választ keresni? És ha ott lesznek, akkor vajon megvitathatók-e ezek a kérdések – akár Pécsen, akár máshol?
Az egymás melletti szolidaritás mindannyiunkra nagyon ráfér, legyen újságíró az ember vagy akár könyvelő. De vajon a némaság az újságíró adekvát válasza ebben a helyzetben? (És ha már hallgatás: furcsa ellentmondás, hogy a "Hallgass el! Nem fogunk" című Nyilatkozat éppen a POSZT-tal kapcsolatos hallgatásra szólít fel.) És vajon éppen ez az az ügy, amelyik mentén a kritikusoknak egységesen kell fellépniük? És végül maradtak-e más lehetőségek arra, hogy az ellenvéleményeket meg lehessen fogalmazni, és azok célba is érjenek? Ezek nem költői kérdések, hanem azok a nyitott végű felvetések, amelyekre mindenkinek, aki megszólítva érzi magát a bojkott kérdésében, legalábbis önmagában válaszolnia kell. A 7óra7 megszólítva érzi magát – és válaszolni is fog ezekre a kérdésekre.
kapcsolódó
