7óra7

7 plusz 7 (2015. május 11 - május 17.)

7 plusz 7 (2015. május 11 - május 17.)

2015. 05. 15. | 7óra7

Hétfő (május 11.) Nehéz

Kognitív disszonancia-redukció. Végtelenül leegyszerűsített, de lényegre törő definícióban valahogy így hangzik: a hétköznapi valóság öncélú testreszabása. Ez az, amikor elhisszük, hogy szeretőnk nem azért vágott át, mert nem szeret, ez az, amikor értetlenül állunk az előtt, hogy egyre szűkebb a világ, ez az, amikor mindenki más hibás, mi legfeljebb hibásak, de…. Ez az, amikor saját magunkat rutinszerűen átvágjuk a palánkon, hogy másnap is reménykedve tudjunk felkelni, hogy van értelme. Ez az, ami mára népbetegséggé vált, és ez az, amiről csak a maga tragikomikus mivoltában lehet beszélni. (Zsedényi Balázs)

A teljes, 8 pontos kritika itt olvasható.

Nehéz - Mucsi Zoltán, Lázár Kati

Kedd (május 12.) Horda 2

Létezik egy Horda című koreográfia, amit 2013-ban mutatott be a Közép-Európa Táncszínház. Kun Attila ezt a befogadóhoz a szokottnál könnyebben kapcsolódó, a kortárs tánc nyelvismerete nélkül is magunkkal vihető, maga által komponált előadást dolgozta át erre a programra. És itt a második bevállalás: a színész-drámatanárként képzett Kardos János táncosként vesz részt a produkcióban. Hogy az éles kontraszt ellenére sem lóg ki a lóláb, egyként dicséri Kun Attilát, aki ráírt egy kevéssé technikás szerepet, és Kardos Jánost, aki ezt a szerepet mégis meg tudja tölteni. A pulzálva sodró lendületű produkció nem csupán elbírja azt, ahogyan a vendégek a korábban összeállított mozgássoraikkal egy adott ponton bekapcsolódnak, de jelenlétükkel valódi esztétikai érték keletkezik: a sokféle mozgásos képesség együtt a koreográfia szintjén is létrehozza a Hordát. (Török Ákos)

A 9 pontos kritika itt olvasható.

Horda 2 - Kun Attila (középen)

Szerda (május 13.) Más nem történt

A vibráló, pezsgő cselekményvezetés és a realisztikus párbeszédek magával ragadóak, könnyű ráismerni az egyes gesztusokban az embernek önmagára, akár (néhai) gyerekként, akár felnőttként. Egy-egy jól eltalált helyzet hitelesen és tömören összegzi az általános kapcsolati problémákat. A valószerű gesztusok közé pedig jó érzékkel kerül egy-két szimbolikusabb jelenet, kiemelve egyes konfliktusokat, hangulatokat. A Más nem történt végeredményben pontos képet mutat fel, szórakoztatva figyelmeztet, hogy egy-egy ostoba tabu, bátortalanság vagy elkapkodott szülői következtetés, hogyan vezethet végzetes visszaélésekhez. (Hajnal Márton)

A 7 pontos teljes szöveg itt.

Más nem történt

Csütörtök (Május 14.) A folyón túl Itália

De a legjobb az egészben a négy remek színész összjátéka, ahogy hibátlan ritmusban és összhangban passzolgatják egymásnak a mondatokat és a poénokat, és ahogy ebből a négyféle karakterből összegyúrják azt a szívmelengető nagyszülőséget, elnyeléssel és akolmeleg biztonsággal egyaránt „fenyegető” családi kavalkádot, amiből Nick, az unoka menekülne, és ahová majd mindig visszavágyik. A Szabó Kimmel Tamás által alakított unoka pedig hagyja játszani a nagyszüleit, ahogyan egyébként a színész is örömmel asszisztál a négy idősebb kolléga jutalomjátékához. (Turbuly Lilla)

A 7 pontos szöveg itt.

A folyón túl Itália (Cseh Judit, Szabó-Kimmel Tamás, Lázár Kati, Szabó Éva, Benedek Miklós, Lukáts Andor)

Péntek (Május 15) Frankeistein-terv

A Frankenstein-terv című előadás azonban csak a való világból él, valójában nem (csak) arról szól, hanem vall a formáról is. A Rába alakította filmrendező nyilvánvalóan az egyébként filmrendező Mundruczó alakmása, cinikus és ellentmondásos figura, akinek teremtmény-előadása (jelen esetben a szörny) elpusztítja az értéktelent, a hamisság, számítás és látszat világát, hogy átfolyjék egy, a véráztatta színészek által előadott énekszámba, hogy innen, ebből a szörnyedelmes tisztítótűzből mi, nézők, megkönnyebbülve, megtisztulva távozhassunk, elutasíthassuk a nem-szembenézést hét lakat mögé zárt félelmeinkkel. Az előadás-fiú-szörny megkérdezi, hogy „Ez kinek a kabátja?”, jelentkezem, ő odaadja a kabátot, a szemembe néz, és azt mondja: „Semmi baj”. A „Ne félj!” (A Jég) után ez a „Semmi baj” előadása.

A 9 pontos kritika itt.

Frankenstein-terv - Derzsi János, Frecska Rudolf

Szombat (Május 16.) Übü király

Végezetül az elvásott és kiszakadozott sárga vásznon, a gúlába rakott szivacs ágybetéteken trónoló Übü papa és Übü mama felett egy Bagossy-féle nap ragyog fel. Nyugalom és csend: a hihetetlen sebességgel száguldó Übü-ámokfutásnak ismét vége. Ebben az Übü királyban – még ha vitatható módon is – Mácsai Pál valami eredetit ragadott meg: mindennapi lázálmaink végtelen, röhejességig abszurd, magába daráló erejét. Azt a megállíthatatlan übü-sodrást, amelyet csak az egymásra és önmagunkra ismerés ereje tud időnként lassítani, fékezni. (Csatádi Gábor)

A 7 pontos szöveg itt.

Übü király

Vasárnap (Május 17.) A trollgyerek

A Kolibriben novemberben bemutatott A trollgyerek című előadás látszólag nem is a gyerekekhez, sokkal inkább a szülőkhöz szól: egy troll elrabol egy embergyermeket és helyette a saját, emberi szemnek csúf porontyát hagyja hátra. Az emberanya és -apa hosszas veszekedés után végül hazaviszik a kis trollt és megpróbálják gondozni. Ám ez nem is olyan egyszerű, ugyanis az apró lény nem hajlandó mást enni, csak kígyót, békát és patkányt, csúfságával pedig a család ellen fordítja a falut, és elhidegíti egymástól a szülőket. (Hajnal Márton)

A 7 pontos kritika itt olvasható.

A trollgyerek

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr947992851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.