7óra7

Mert itt mindig történik valami

Mert itt mindig történik valami

2015. 05. 19. | 7óra7

A TESZT-et eurorégiós fesztiválnak hívjátok, és ez lesz a nyolcadik alkalom, amikor megrendezitek. Szerinted mennyire vált ez a rendezvény a régióban jelentős színházi eseménnyé?

Én azt hiszem, hogy attól a pillanattól kezdve jelentős, amikor valaki megsértődik, ha nincs jelen a fesztiválon. Márpedig többször is volt, aki megsértődött. A pozitív mutatója pedig az, hogy aki itt volt, az vissza is akar jönni. Az jól érezte magát, és ezzel az utolsó T betű (Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó), a találkozó elérte a célját. Szerintem a legfontosabb, hogy itt jó a hangulat. Nyolc év után megvannak azok a szempontok, amelyek alapján össze tudjuk hasonlítani magunkat más fesztiválokkal. Arra hamar rájöttünk, hogy mi nem egy megarendezvényt akarunk csinálni, hanem egy bensőséges, családi fesztivált, ahol mindenki megismerhet mindenkit. Ahol tud találkozni a műszak a műszakkal és a színészek a színészekkel. Mi pedig nagyon sokat nyerünk mindebből, mert sokféle embert megismerünk, akiket mindig szívesen látunk.

Balázs AttilaMaga a színház is sok mindenre ad lehetőséget: játszotok operát, van benne nagyszínpad, kisszínpad… A program összeállításakor mennyire törekedtek a sokszínűségre?

Induljunk ki a régióból! A Bánság eleve egy sokszínű régió, hiszen három országra terjed ki. És benne Temesvár maga is egy sokszínű és egy kifejezetten toleráns város, amelyben sokféle nemzetiség él együtt. Itt mindenkinek természetes, hogy az emberek többféle nyelven beszélnek, úgy a piacon, mint a főtéren. Ma már sajnos nem, de pár évtizeddel ezelőtt, hogyha az almádat el akartad adni a piacon, akkor mindhárom nyelven el kellett tudnod adni. És ha a szomszédoddal jóban akartál lenni , szintén mindhárom nyelven kellett tudnod beszélni, mert biztos, hogy a szomszédságban volt valaki, aki valamilyen más nemzetiséghez tartozott. Most már nem ennyire sokszínű Temesvár, ám magát a hangulatot megőrizte. A színházban pedig négy külön intézet van: az opera, egy román, egy német és egy magyar színház. Ami dicséretes, hogy - a kezdetek óta - egyik sem alárendeltje a másiknak. A város sajátos szellemisége még az átkos, kommunista rendszerben is ilyen volt, amikor pedig nehéz volt ezt kivívni. Ezek után majdhogynem természetes cél, hogy mi egy sokszínű fesztivált hozzunk össze. A régió egyik előnye, hogy mivel itt nem nagyon vannak távolságok, ezt a vidéket gyorsan be lehet szaladni. Nagyvárad messzebb van például, mint Újvidék.

Most viszont jönnek montenegrói és szlovén alkotók is.

Igen, az idén nyitottunk a Balkán felé. Igyekszünk egy kicsit a saját képünk, a hozzánk való hasonlatosságok alapján megalkotni ezt a fesztivált. Nagyon szép az, amit Nyugat-Európában látunk, és persze vannak, akik nagyon szeretnék, hogyha a Schaubühne is játszana itt. De nem hiszi el nekem senki, amíg be nem bizonyítom, hogy mennyi izgalmas, mennyi érdekes dolog történik itt, és hogy ez a mi arcunk, ez a mi képünk. Ezek a hasonlóságok érdekesek nekünk. Mi sokkal jobban értjük ennek a régiónak a nyelvét, mint egy másikét. Pontosan ezt akarja aláhúzni ez a fesztivál, hogy szóljon a másik szerbül, magyarul, vagy románul, mi értjük őt, és éppen őt értjük a leginkább. Nyugat-Európa manapság az elidegenedésről szól, itt pedig ennek pontosan az ellenkezője történik - még akkor is, ha vadabb, ha durvább, ha keményebb, és ha a színpadon ábrázolt erőszaktól sem riad vissza. Minden, ami valós, amiben hús van, amiben vér van, az pontosan itt van, ezen a vidéken, és nagyon jó minőségben van itt. Csak egy kicsit utána kell nézni, és akkor sok izgalmas dolgot lehet találni. Elég nagy most már az átjárás is az országok között: szerb rendezők dolgoznak nálunk, mi pedig náluk.

Területileg tehát bővítettetek a körön, de vannak visszatérő vendégeitek is?

Vannak állandó vendégeink, akik a kezdetektől fogva adták a nevüket: a Mucsi Zoltán-Scherer Péter páros minden fesztiválon itt volt. Ők ketten már a TESZT kabalái, akik nélkül nem is létezne a fesztivál.

A fajok eredete - Scherer Péter, Mucsi Zoltán

És ők bármit csinálnak, jöhetnek?

Azt mindenki tudja, hogy nálunk a bármi nem akármi: ezzel a bármivel természetesen bármikor jöhetnek. Amikor először érkeztek ide, a Nézőművészeti Kft., amit ketten együtt hoztak létre, még a bölcsőjében volt. Létezett a Nézőművészeti Főiskola mint előadás, és az egyik fesztivál alkalmával közösen dédelgettük azt a tervüket, hogy egy saját vállalkozást hozzanak létre. Ma már mindenki természetesnek veszi, hogy ez a társulat mindig is létezett, nem?!

Év közben is hívtok meg előadásokat?

Igen, a tantermi és a kisebb előadások év közben is jönnek: amikor tudunk, akkor befogadók vagyunk. Havi egy alkalommal szánunk egy bizonyos részt a költségvetésünkből arra, hogy kisebb forrásigényű előadásokat meghívjunk.

A város maga mennyire nyitott a fesztiválra?

Mutasson nekem valaki egy olyan várost, amelyiknek a polgármesteri hivatala hajlandó egy régiós fesztivált támogatni! Ezt a fesztivált kilencven százalékban Temesvár város polgármesteri hivatala finanszírozza. Azt a maradék tízet hol innen, hol onnan, de valahogy nagy nehezen mindig összeszedjük. Egy fesztivál indulásához mindig komolyabb erőket kell megmozdítani, és ez a város ezeket a komolyabb erőket megmozdítja. Jelen pillanatban ráadásul Temesvár az Európa kulturális fővárosa cím elnyeréséért is harcol.

Milyen kísérőprogramok társulnak a fesztiválhoz?

A fesztiválnak van saját „offja”, amit az idén már hivatalosan is megjelentettünk. A fesztivál találkozó jellegét sokszorosan szeretnénk kiemelni. Van például egy színházi jam, amit Kárpáti Péterékkel közösen hoztunk létre. Emellett udvari költőket és krónikásokat is hívtunk, hogy mindez a jövőnek is megmaradjon: lesz slam poetry, ahol rögtön megéneklik, mi történt a fesztiválon. Ezen kívül koncertek is lesznek. A zene mellett a képzőművészet és az irodalom is mindig jelen volt.

Teltház a TESZT-en

Tavaly óta szervezünk egy workshopot, amire budapesti, újvidéki és bukaresti diákok jönnek, akik ez alatt a két hét alatt egy adott témára egy nevesebb rendezővel összehoznak egy produkciót, melyet a fesztivál végén elő is adnak. Kíváncsiak vagyunk rá, a fesztivál hogyan szűrődik át rajtuk. Tavaly Urbán András vezette ezt a workshopot, idén Bojan Jablanovec és Tomi Janežič fogja tartani. Azért érdemes tehát hozzánk jönni, mert itt mindig történik valami. Budapesti, marosvásárhelyi, kolozsvári diákok dolgoznak nálunk: miközben írják a blogot, készítik a videóanyagokat, a fényképes riportokat, a falra firkálnak, a site folyamatosan, percenként frissül. Éjszaka pedig bulik is vannak, ezt nem mellékesen jegyzem meg. Ezeken a bulikon bizony sokszor dőlt el egy-egy jövendőbeli produkció sorsa.

Ez alatt a nyolc év alatt sok társulat, sok előadás járt itt. Milyen hatással volt ez magára a színházi műhelyre?

Kinyíltunk. Most már nem lehet minket bármivel megetetni, és nem lehet ránk azt mondani, hogy te nem értesz hozzá, vagy te nem tudod. Most már tudjuk, hogy mi történik a világban. Hogy a fesztiválnak közvetlenül mi a hozadéka, azt nem lehet pontosan megfogalmazni. Ahogy azt sem, hogy másképp ülnek-e le a székre az emberek attól, mert részt vettek a TESZT fesztiválon. De valami elindul az emberekben: akiben a mag kicsírázik, az tovább élteti, akiben meg nem, az elteszi, elraktározza.

Most hol tart a szervezés?

Minden készen van. Ha mi nem találunk problémákat, akkor találnak mások. Gondoskodnak róla, hogy ne legyenek a napjaink szürkék és unalmasak.

(2015. május 7. - Temesvár)

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr487992797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.