7óra7

TESZT ON, TESZT OFF

TESZT ON, TESZT OFF

2015. 06. 07. | 7óra7

A két Korea újraegyesítése

Ezt a különös, kellemesen álomszerű hatást fokozza a végletekig a lobogó hajú, sötétbe öltözött lány, aki gyerekrajzokkal ellepett szoknyájában megáll a téren, majd magokkal teleszórt testét festőien ellepik a galambok. A jelenetet persze már nem élőben, hanem felvételen látjuk, a fesztivál OFF programjának egyik előadásában levetítve. Magyari Etelka és Levko Esztella 15 perces performansza vetítés, sejtelmes fények és zenedobozokat idéző hangzásvilágával beszél a bizalomról, egymás kereséséről és egy horror filmbe illő, gyilkos sziámi ikerpárról. A 4 napos próbafolyamat a fesztivál nyitóelőadásához, a Manipulációkhoz kapcsolódik és ezt le sem tagadhatná a közönséggel való közvetlenebb kapcsolat tekintetében, valamint amiatt, ahogy összemossa a valóságot a fikcióval egyszerre a szavak és a testiség szintjén is.

Egy gyors, szokásos délutáni kávé és következett a fesztivál már említett színházi csúcspontja, a saját szubjektív listánkon abszolút első helyezetet elért, szerb előadás, a Tomi Janezic által rendezett Ivan Iljics halála. Messze kerülünk a lényegtől, ha az alkotók által megadott műfaj alapján „kollektív olvasásként” írjuk le az élményt, holott a felszínen valóban nem történt sokkal több, mint hogy a színészek és a nézők közösen felolvasták Tolsztoj novelláját. A pár sorban megfoghatatlan, posztdramatikus színházi mestermunka érezhetően az egész fesztivállátogató közönséget belelkesítette, a közönségtalálkozó ezúttal jobbára kimerült a nézők könnyes köszönetnyílvánításaiban.

Ivan Iljics halála

A nap azonban nem ért véget, éjjel átsétáltunk a színház díszletesének hatalmas festőműhelyébe, ahol a Titkos Társulat félig-meddig improvizatív akciójának lehettünk tanúi. Kárpáti Péter rendezésében egy romániai, alternatív társulat Hamlet próbájára csöppentünk és betekinthettünk az alkotók személyeskedéssel átitatott konfliktusaiba, amit többek között egy budapesti színésznő érkezése robbantott ki. Eddigre egyébként úgy éreztem nagyjából kiismertem a válogatók szempontjait, amik ha nem is minden egyes darabra, de a többségre érvényesek. Míg témáját tekintve sok előadás irányul a kultúrák közti ellentétek bemutatására és felszámolására, formanyelvileg a közönség szolid, de tevőleges bevonása és az önreflexió tűnik jellegzetesnek.

Tovább lépve, mint minden jó dolognak, úgy a TESZT-nek is eljött a vége, úgy, hogy az elmúlt nyolc nap alig tűnt hosszabbnak egy átlagos hétvégénél. Pedig az utolsó nap sem hiányoztak a programok, sőt kis csapatunk egyik tagja maga is performerré vált. A fesztiválra meghívott rendezők közül ketten tartottak workshopot különböző színművészeti egyetem diákjainak. Az egyik itt készült jelenet bemutatásra is került, amelyben az alkotók a pillanat rögzíthetetlenségét vitték színre, például oly módon, hogy különböző tárgyak és nézők árnyékát rajzolták körbe krétával, majd lejegyezték a rögzített objektum nevét és idejét. A játékba lassan a nézők is bekapcsolódtak, egyre extrémebb dolgokat körberajzolva. Az alkotás elvileg addig tartott, amíg a nézők valahogy le nem zárják. Ezt végül Szabó Zsuzsi oldotta meg, amikor egy elegáns húzással felírta az END szót és mellé az időpontot. A színészek ezt látva kivonultak a teremből és a performansz véget ért. Mi pedig elcsórva a maradék krétát a színház melletti utcák kövein folytattuk alkotótevékenységünket.

Moliendo café

Visszatérve a szakmaibb hangra: még két előadás következett. Egy, a Katonásnál valamivel komolyabbra sikerült feldolgozása A két Korea újraegyesítésének az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház előadásában, valamint a helyi magyar és német társulat Moliendo Caféja. Ez utóbbi méltó összefoglalója volt a fesztiválnak: nem csak az átható kávéillat révén, ami az elmúlt napokban amúgy is fontos eleme volt az életünknek (vagy, az előadás metaforájával élve, a kávé maga az élet), hanem mert az elmúlt napokban látott és megismert színészek sorra feltűntek benne. Az abszurd és absztrakt mozgásokkal előadott jelenetfüzér minőségében is méltó zárása volt a hétnek – de erről majd egy kritikában bővebben.

Utószó gyanánt pedig, bármiféle elfogultság nélkül, kiemelném a nagyszerű szervezést, a remek szakmai hangulatot és a korábbi beszámolókban is megemlített olcsó vodkát. Ezúton köszönjük a színház alkalmazottainak a nagyszerű válogatást és hogy mindig mindenben rendelkezésünkre álltak. Jövőre ugyanitt!
END.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr497992691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.