Amíg eljutunk oda, hogy a TIKK megkapja a Progress Pápa első díját, még szóba kerül egy zseniális örmény előadás, izgalmas vita a testvérszerelemről és a pedofíliáról, és egy varázslatos tűzszínházi előadás, a Szélkötő Kalamona.

Az ötnapos fesztivál bővelkedett kulturális találkozásokban, intellektuális csemegékben. A 11 versenyelőadás és a két versenyen kívüli is elemzésre, diskurzusra érdemes, komoly munka. A fesztivál maga is egy nagy diskurzus, folyik a szó mindenről két előadás között, este egyik kocsmából a másikba tartva, szállnak a találóbbnál találóbb megjegyzések, jelzők. (Akinek ideje engedi, olvassa el Formanek Csaba és Pap Gábor részletes írásait az egyik szervezőintézmény a Szín-Játékos Szövetség honlapján

Pierrot [Trailer]

A negyedik nap első előadás az Örményországból érkezett Small Theater Pierrotja volt. Az előadás után felrobbant a JMSZK nézőtere: a virtuóz, pontos, végtelen humorában mélyen emberi előadás elsöprő sikert aratott. A szakmai beszélgetésen megtudjuk, hogy három tanár összesen százhúsz gyerekekkel foglalkozik egy Esztétikai Centrum nevű helyen, ahol mozgáskorlátozottak és nem mozgáskorlátozottak együtt csinálnak színházat. A fiatalok több csoportban hetente háromszor járnak a foglalkozásokra, személyiségfejlesztő és színészi képességfejlesztő játékokat, gyakorlatokat végeznek. Pataki András dicséri az előadás ritmusát, energiáját, fergeteges gördülékenységét. Lucie Málkovának is nagyon tetszett az előadás, mindegyik játszó magas minőségű munkáját és a tökéletes összjátékot említi. Regős János hozzáteszi, hogy persze lehet virtuóz trükköket bemutatni és azokkal sikert is aratni, de ami miatt ezt az előadás a közönség szeretete igazán a levegőbe emelte, az nem volt más, mint a játszók emberiessége. Egy igazi lélekmosolyogtató és feltöltő előadás.

A magyarkanizsaiak Pheadrája egészen más természetű. A Gondolat-Jel társulat előadása a kiüresedett emberi viszonyokról, a motiváció, a szeretet elmúlásáról idéz be érzeteket. A Pápai Zsinagóga pusztuló egyszervolt szakrális tere, és a modern világítás jó terep ehhez, mégsem lesz igazán jó az előadás. Négy Pheadra verzióból, mozgásokból és finom, minimalista játékmódból egy olyan nyelv áll össze, amely nem teszi lehetővé, hogy a tárgyául választott Semmit igazán közelről tapasztalhassuk meg. A szakmai beszélgetésen sok szó esik az előadásról, arról, hogy a fizikai színház: a mozdulat és a szó együtt hogyan képes, illetve hogyan nem lépes működni benne. Hogy a több tucat zokni bír-e nem zokni lenni. Hogy lehet-e úgy dekonstruálni, hogy egyáltalán nem konstruálunk. Hogy a létezés önmagában elviseli-e a semmit, a semmi keresését.

Szintén sok vélemény hangzik el a harmadik előadásról, egy friss csapat, a győri 4BT Alles gut című munkájáról. A testvérszerelem megidézése nyitja ki a diskurzust. De előtte még Pataki András és Lucie Málková is elmondja, hogy az előadás egy végiggondolt koncepció mentén dolgozik, sok munka van benne, probléma érzékeny, de a színészi játékok energiátlansága miatt nem igazán élvezhető. A szereplők minimális gesztusokkal, „filmesen” játszanak, amihez megfelelő jelenlétre van szükség. Pataki már látta korábban is az előadást, akkor jól működött, ezért nem érti, hogy most mi lehetett a probléma. A testvérszerelem kapcsán arról folyik a szó az Árkádia Nosztalgiakávézóban, hogy érdemes-e ilyen témákat színpadra vinni, amikor ez egy kisebbség problémája. Felmerül a preventív jelleg, annak a fontossága, hogy valami felkészít a bajra, és a problémákkal való szembenézés is szóba kerül. Pataki András elmeséli, hogy a Soproni Petőfi Színház rendszeresen jár a sopronkőhidai börtönbe, és látott, találkozott gyerekgyilkosokkal, pedofilokkal, visszaesőkkel is. Úgy néztek ki, mint bárki ebben a kávézóban. És ahogy nézett egy kétszeres gyerekgyilkos pedofilt, arra gondolt, hogy nem lenne képes fejbe lőni, még akkor sem, ha volna is rá igény. Szigorú törvényekre persze szükség van, és preventív előadásokra, nyitott gondolkodásra is, amely felvértez minket a problémákkal szemben.

A negyedik napot a Teleszterion Színházi Műhely Szélkötő Kalamona című tűzszínházi előadása zárja, ami a köznapi problémák elől egy csodálatos mesevilágba repíti a Fő téren összesereglett kicsiket és nagyokat. Valódi örömszínház ez, amelyet remek energiákkal működtetnek a játszók. Herczeg Diána Öregasszonya kezdi a mesével ijesztgetni a gyerekeket, akik azért mégiscsak szeretnék hallani a Kalamona rémmeséjét. Benkő Zsófia Anna kicsit tökkelütött, ám melegszívű Öregasszonya veszi át a szót, mikor a szelek már megkötve és teljesen kilátástalan minden. Fia, a Tegyi Kornél játszotta kétbalkezes Rontó vitéz indul útnak, hogy legyőzze Kalamonát, akit Móczár Bence mutat nagyformátumú gonosznak. Ők Szekeres Mátéval együtt már a Médeiában is megmutatták, hogy izgalmas, jó érzékű tehetséges színjátszói Pápának. A különböző tűzzsonglőr kellékeknek végig fontos szerepe van az előadásban, ahol egy adott tárgy állandó attribútuma egy-egy szereplőnek. Komáromi Sándor jó érzékkel osztja ki a feladatokat, így egy-egy kisebb szerepben mindenki megcsillanhat. A remek szórakoztató színházi előadás után elkezdődik a buli a Fő téren. Dj Ezüstmedve pörgeti a lemezeket, a fesztiválozók pedig miután ettek egy jó gyrost, vagy vettek egy sört a nemzeti dohányboltban, táncra is perdülnek és megy a tánc éjfélig. Az örmények itt is virtuózan ropják, pörög a buli hajnalig amerre mennek.

A fesztivál fődíját az inárcsi Kb35 társulat TIKK című előadás kapja, kettőszázezer forintot és egy aranymaszkot, amit a pápai Pegazus Színház igazgatója, Sarkadi Nagy László készített. A második díj, az ezüstmaszk a Salleré. A bronzmaszkot pedig az örmény Pierrot kapja. A város különdíját a cseh Pantomima System International nyeri el.

Hatalmas köszönet jár a városnak és a JMSZK munkatársainak, Regős Jánosnak, a fesztivál motorjának, Komáromi Sándornak a fesztivál művészeti vezetőjének és annak sok-sok önkéntes diáknak, akik nélkül a repülési sebesség nem lett volna elérhető.

Pataki András elmondja, Dr. Hoppál Péter, aki szintén pápai, biztosította a várost, hogy a támogatás már megvan a folytatáshoz. Lesz Progress Pápa két év múlva is.

Hodászi Ádám