7óra7

Kalandvágy. Csupa nagybetűvel.

Kalandvágy. Csupa nagybetűvel.

2015. 07. 26. | 7óra7

A társulat történetében először fordul elő, hogy három projekten is dolgozunk párhuzamosan. Nagyon izgalmas, és termékeny időket élünk. A három projektet egyfelől a csoport egyre növekvő létszáma is indokolja, de a kreatív energiák alaposabb kiaknázása is ott bujkál az érveink között, ja, és a kalandvágy. Fú, az mindenképpen. Csupa nagybetűvel.

Engedjki! - Boda Tibor

A jelenleg munkafázisban lévő előadásokat három KB35-ös tag rendezi: Szivák-Tóth Viktor, Malik Gábor, és jómagam. Színkavalkádon a Gábor által dirigált Res Iudicata című előadásnak ment le a szó legeredetibb értelemben vett munkabemutatója. Olyan igazi - itt tartunk, meg erre tartunk, közbe meg semmitől sem tartunk, és amúgy mit szóltok hozzá? - hangulatú történés volt. Nagyon jól sült el, és a Színkavalkád közönsége kiváló tesztalanynak bizonyult, kiváló visszajelzéseket adtak.

Res iudicata - Urszinyi Ádám, Presenszki Péter

Az Engedjki! kevésbé volt munkabemutató. Noha messze nincs még kész az előadás, de a jelenlegi terveim szerint komolyabb szerkezeti változások nem lesznek. Az alapanyag Kárpáti Péter Szörprájzparti című drámája, melyet színpadra is állított, Nagy Zsolttal és a HOPParttal, és amelyet sokáig nagy sikerrel játszottak. Nagyon kellemes szobaszínházi élmény volt, de eszünk ágában sem volt ugyanilyen formában játszani. Baromi izgalmas kérdés, hogy mennyiben befolyásol engem a színpadi adaptációja annak az anyagnak, amit meg szeretnék rendezni. Megkerülhetetlen, hogy valamelyest a látottakból induljak ki. Ugyanakkor meg ügyesen kell lavírozni. A direktben nyúlásnak nyilvánvalóan semmi értelme, ahogy annak sem, hogy csak azért vezessem a játszókat más irányba, nehogy úgy csinálja, mint a színész a látott színdarabban. Az eredeti írott anyagot legalább annyira szerettem, mint a színpadi verziót, ezért abból indultam ki. Miután Kárpáti Péter hozzájárult, hogy azt kezdek a színmű szövegével, amit akarok, több ponton jól elkanyarodtam, meghúztam, hozzáírtam, egyszerűsítettem, de leginkább megbonyolítottam. Az eredetinek egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a végével. Hogy is fogalmazzak szépen… Szarban hagyott, na! Ez nyilván koncepcionális szarban hagyás volt, és érteni véltem a miértjét, sőt megfejthető szándék volt mögötte, azonban nem szerettem. Éppen ezért a címváltoztatás teljesen indokolt.

Engedjki! - Talapka Gergő, Bálint Petra

No de miről is van szó? Az Engedjki! szándékaink szerint látlelet. Egy korai kapuzárási pánikban, és akut döntésképtelenségben vergődő antihőssel, akit leginkább a párkapcsolatain, avagy párkapcsolatnak nevezett rendezetlen viszonyain keresztül ismerünk, avagy nem ismerünk meg. Akárki történet. Moralizál. Filozofál. Ugyanakkor terveink szerint - olykor profán, olykor intelligens módon - szórakoztatni próbál. Még jó hogy… Anélkül, hogy is néznénk ki? Ja, és tükröt is tart, sőt leginkább ezt tűzi ki célul, azt hiszem. Nem annyira a társadalom, sokkal inkább az egyén elé. Hogy mennyire görbe, avagy homályos a bizonyos tükör, még alakul, majd elválik.

Valószínűleg nagyon szigorú szeptembernek nézünk elébe. Az előadás alapja megvan, tudjuk, hova akarunk kilyukadni, és van egy csomó visszajelzés, amik között rendet vágva, el tudjuk majd dönteni, hogy min érdemes változtatni, hogy a produktum jobb legyen. Ha azt mondom, hogy az előadás már most egy kockázatos kísérlet a csoport történetében, azzal egyfelől semmit nem mondtam, hisz minden KB35 darab más és más, ugyanakkor itt tényleg sok mindenben eltértünk az eddigi hagyományainktól. Leginkább a munkamódszerre, és a próbafolyamatra gondolok. Nem volt mindig zökkenőmentes, nem volt mindig otthonos, és ezzel együtt minden ferdítés nélkül mondhatom, hogy jól alkalmazkodtak a csoporttársak a némileg megváltozott körülményekhez. Egyrészt nagyon szöveg centrikus voltam, mert bíztam a kiváló dialógokban, és az átirat érvényességében. Ennek eredményeképpen hosszasan elemeztük a szituációkat, tudatosan építgettük a dialógusok dinamikáját. De miután minden éremnek két oldala van, a ráfordítható idő pedig az amatőröknél egy kényes téma, a sok elemzés eredményeképpen kevesebbet játszottunk, és impróztunk, ami kicsit hiányzott, utólag úgy érzem. A magam részéről elég sok mindennel nem vagyok elégedett, de ez alighanem így természetes.

Engedjki! - Lajkó Nóra, Barta Gyömbér, Jobbágy Kata, Fodor Katalin

Itt szeretnénk köszönetet mondani Erős Balázsnak, a MU igazgatójának, és művészeti vezetőjének a megelőlegezett bizalomért, mert nagyon látványosan nyit mostanában a csoport felé. A Szivák-Tóth Viktor által rendezett Szépkorúak projekt egy MU-KB35 koprodukció keretein belül valósul majd meg. Az Engedjki!-nek pedig előre láthatólag valamikor október legelején szintén a MU-ban lesz a premierje. Még nem tudom, hogy sétálószínház lesz-e, mint a munkabemutatón. Ősszel kiderül, hogy tudjuk a legjobban arra a térre alkalmazni az anyagot.

A MU Színházban futó jelenlegi előadásaink – Titanic Vízirevü TIKK – egyaránt társadalmilag érzékeny témákat boncolgatnak: vidékiség, pedagógushelyzet. Az Engedjki! ezzel szemben sokkal extrovertáltabb, filozofikusabb, nehezebben megfogható, ugyanakkor sok tekintetben pofátlanabb, kísérletezőbb anyag. Igazából itt is azt csináljuk, amit a legjobban tudunk: az emberi kapcsolatok témaköre, belemenősség, a személyes játékstílus eddig is a csoport erősségei közé tartoztak, épp csak jó esetben ennél az anyagnál kap egy filozofikus gellert. Folytatjuk az utóbbi idők jól bevált hagyományát élőzenei kíséret tekintetében is. Szép kihívást jelent a jövőre nézve az zenészeink színészi jelenlétének kidolgozása, akik mellesleg már most szerves részei a történetnek. Szóval, sok munka van még.

Kovácsné Lapu Mária Egy nagyon szomorú aktualitással zárom, ami nem kizárólag a KB35-tel kapcsolatos. Szándékosan fogok nagy szavakat használni, mert ha ez az esemény nem érdemli a nagy szavakat, akkor végképp nem tudom, mi érdemli igazán… Inárcsról egy Csoda indult útjára. Valakik, és első sorban Egyvalaki áldásos tevékenysége okán. Nem én vagyok az, aki ezt igazán átlátja az elejétől, és nem én vagyok az, aki megfelelő hangnemben méltatni tudná. Csak egy vagyok azok közül, akik benne élnek abban, amit elindított. Ha ez nem lenne, nem igazán tudnám, hogy ki vagyok. Ebben - úgy érzem - nincs semmi költői túlzás. Jelenlegi áldatlan körülmények között is, olykor Csodák esnek meg… Csodák persze nincsenek, csak az van néha, hogy töménytelen mennyiségű hit, befektetett energia, és ráfordított idő, egyszer csak megtérül. És elkezdi learatni a babérokat, látszólag a semmiből, mert az irdatlan mennyiségű munka, maximum sejthető az eredmények mögött. A szomorú történéshez mérten, ezek a szavak közhelyesek, és hivalkodóak, az eredmények viszont kézzel foghatóak, és megkérdőjelezhetetlenek.

Hát, szerintem nem baj, ha láttatjuk most egy kicsit, és nagyon is harsányan, és nagybetűvel szedve HÁLÁSAK VAGYUNK ÉRTE!

Aki tudja, tudja… aki nem, nem árt, ha hall róla… Inárcsról elindult egy Csoda… Aki tudja, tudja… aki nem, nem árt ha hall róla.

Nyugodj Békében Mari. Mindent Köszönünk.

T.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr527992495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.