7óra7

Figaro házassága, avagy egy nap szenvedély

Figaro házassága, avagy egy nap szenvedély

2015. 09. 21. | 7óra7

Miként esett a választásod erre a 18. századi színdarabra?

Figaro házassága Amikor az egyetemre felvételiztünk, mindenki öt darab közül választhatott, hogy melyikkel készüljön. Én akkor olvastam először ezt az anyagot, és rögtön megragadott, aztán ezzel jutottam be az egyetemre. Már akkor bennem volt a vágy, hogy egyszer komolyabb formában is megvalósíthassam a darabbal kapcsolatos elképzeléseimet.

Te ajánlottad a győri társulatnak a Figarót vagy ők kértek fel a megrendezésére?

Győrben eredetileg az Amadeust mutattuk volna be, de annak a jogait több évre lekötötték, ezért egy nap alatt „beugró” darabot kellett találni. Az Amadeus tervezett szereposztása nagyon hamar eszembe juttatta a Figaro házasságát, a viszonyrendszert, azaz a szerepeket is könnyen át lehetett osztani.

Mennyiben és milyen értelemben szólhat nekünk itt és most ez a több mint két évszázados francia színmű?

Akárcsak Shakespeare, Molière vagy Csehov drámái, vígjátékai, úgy a Figaro házassága is abszolút klasszikus. Abban az értelemben, hogy minden kornak szól, minden korban „vehető” az üzenet, a helyzetek, a kapcsolatrendszer. Nem kötődik a történelemhez, hanem általános, emberi jó és rossz, sokszor mulatságos tulajdonságokat állít a középpontba. Ezek közül engem leginkább a vágy foglalkoztatott, az, ami az emberekben bármikor bármi iránt kibontakozhat. Ebből a nézőpontból kerestem és határoztam meg a szereplők egymáshoz vagy egy adott helyzethez, kínálkozó lehetőséghez, szembeötlő lehetetlenségekhez való viszonyulását.

Az előadás alcíme: „egy nap szenvedély”, ugyancsak rendezői lelemény?

Igen, az előbb elmondottakat kívántam ebben nagyon tömören összefoglalni és előre jelezni.

Már a próbafolyamat során hangsúlyoztad, hogy bár a politikára is kihegyezhető lett volna a darab, ezt nem teszi. Miért?

Nem tudom, hogy fog-e valaha érdekelni a politika, de most, őszintén mondom, olyan mértékben hidegen hagy, mint a horgászat. Ezért az ide eső hangsúlyokat elvetettem, és áthelyeztem a számomra fontosabb dolgokra.

Figaro házassága - Járai Máté és Mihályi Orsolya

Az emberi játszmákra? Talán éppen a fondorlatos ügyeskedésekre?

Nem ez képezi a darab főpillérét, bár több szereplőnél, legerősebben természetesen Figarónál kétségkívül jelen van. Én úgy képzeltem el az előadásbeli emberi viszonylatokat, hogy minden szereplő egy bizonyos hőfokon izzó gömb, amelyeket egymásnak eresztünk. A cselekmény attól bonyolódik, hogy ki hova kerül, merre gurul, kivel ütközik. Akár a biliárd hasonlatot is használhatnám.

Hogy szereztétek be azokat az egyedi, nagyon mutatós és mókás kalpagokat, amelyeket a szereplők viselnek?

A jelmeztervező Baracsi Orsolyával a rokokót akartuk valamiféle futurisztikus dologgal összehozni. A rokokót illetően hamar eljutottunk a legkézenfekvőbb dologhoz, a parókához. Anyagnak meg adta magát a műanyag. A színház beszerzője az ország minden polifoamot árusító boltját körbejártuk, hogy minden kitalált színárnyalatot bemutathassunk. Orsi gyakorlatilag szobrokat tervezett a színészek fejére. Remélem, hogy a városmajori nézőtéren is jól fognak érvényesülni, és hogy a harsány előadás a szabad térnek köszönhetően áthangszerelődik és kinyílik.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr507992599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.