7óra7

Valami teljesen újjal fognak szembesülni a nézők

Valami teljesen újjal fognak szembesülni a nézők

2015. 09. 21. | 7óra7

Sardar Tagirovsky Bocsárdi László rendezőosztályába jár Marosvásárhelyen. Meggyeskert-rendezése bekerült a Poszt versenyprogramjába. A kecskeméti Szín-Tár Fesztiválon egy korábbi munkája, Mrozek Mulatság című darabja látható.

Hogy fogadtad a hírt, hogy a Meggyeskert rendezésed először Magyarországon a Poszt-on lesz látható?

Örültem, hogy megoszthatom a családommal és közeli barátaimmal az Oroszországot megtapasztalt gyerekkoromból is táplálkozó Meggyeskertet, amit Romániában sikerült "elkövetni" egy kicsi, de nagyszerű városban, Sepsiszentgyörgyön. Ahol a jó hírű Tamási Áron Színház társulatával dolgozhattam együtt.
Sardar Tagirovsky Először 2007-ben, Balatonföldváron találkoztam ezzel a szöveggel egy színésztáborban, amit Ascher Tamás vezetett. Ott lehetőségem nyílt arra is, hogy egyes jeleneteket megrendezzek. Akkor határoztam el, hogy rendező leszek. Később, 2010-ben felvételiztem Székely Gábor és Bodó Viktor színházrendezői osztályába. Az egyik fordulóra vittem egy Meggyeskert-koncepciót és egy makettet, az elképzelt szereposztást, illetve megkerestem Udvaros Dorottyát a Nemzeti Színházban, hogy vele készítsek fényképeket egy elképzelt Meggyeskert-plakáthoz. Ő lett volna Ljubov Andrejevna. A plakát összejött, a felvételi nem, mert link voltam és lusta. De a sors érdekesen rendezi a szálakat, hiszen Udvaros Dorottya lesz idén a díszvendég a Poszton. Az utóbbi években sokat tanultam Paolo Antonio Simioni (színész, rendező, coach) tréningjeiből, megismerhettem egy hatékony közeledési lehetőséget a szereplők felé, és dolgoztam a Lopahin nevű szereplőn a Meggyeskertből. Ez jó alap volt a viszonyrendszerek feltérképezéséhez.

Mit gondolsz, mi lehet az oka, hogy Perényi Balázs és Balogh Tibor is beválogatta az előadást?

Sikerült valami új dolgot megfogalmaznunk a színpadon arról, amiről a Csehov szöveg szól. Ez nem egy polgári naturalista dráma vagy egy egyszerű komédia. A Meggyeskert húsbavágó költészet, és a néző-színész viszonyt feltáró színházi szertartás, ami a lélektani realizmust eszközként kezeli, nem célként. A sepsiszentgyörgyi társulat vevő volt erre a kutatásra, így minden játék alkalmával nagy kedvvel keresik az előadás értelmét.

Jól tudom, hogy ez az első „kőszínházi” rendezésed? Milyen élmény volt a Tűzraktér és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem kisebb terei után nagyszínpadon dolgozni?

Ez az első "hivatalos" színházi rendezésem, hiszen még utolsó éves (Romániában 3 év az alapképzés) rendező szakos egyetemista vagyok. Volt bennem megfelelésből fakadó félelem, hiszen rengeteg jót hallottam a társulatról. Féltem, hogy élve megesznek. Nagy izgalmamban észre sem vettem, hogy az első olvasópróbán lecsúszott az indiai tréninggatyám, és ott álltam, félig az asztalra térdelve, deréktól lefelé meztelenül. Az egyik színész, Derzsi Dezső próbált csendesen súgni, hogy „Sardar... a gatyád... ”. A társulatból kitört a nevetés. Így kezdődött minden. Jót nevettünk. A félelmem egy része azonnal eltűnt. Két koncepcióval érkeztem, szerencsére egyik sem valósult meg. Ott ültem az első próbák egyikén három színésszel az üres nézőtéren, és elemeztünk. Akkor éreztem meg a dráma lényegét, ott, abban a csendben, ami csak üres színházi nézőtereken létezik. Éreztem, hogy valahol, nagyon mélyen, erről szól a szöveg: Csehov magányáról, az üres nézőtér elképzelt, harsány világáról. Az jutott eszembe, hogy 400 néző helyett most csak 120 legyen a teremben az első 10 sorban. A szünet után ez a 120 néző üljön hátrébb, s maradjon szabad az első 10 sor. Így a nézők szembesülhetnek a saját hűlt helyeikkel. Elmondtam Bocsárdi Lászlónak a gazdaságilag nem kifejezetten jövedelmező ötletemet. És ő belement.

Meggyeskert

„ Abszurd az, ami meg van fosztva a céljától... Vallási, metafizikai és transzcendens gyökereitől elvágva, az ember elveszett; minden ténykedése értelmetlen, abszurd, hiábavaló” - mit gondolsz erről az Ionesco- idézetről?

Nagyon gyakran szakadunk el az álmainktól. És most a tényleges álmokról beszélek. Keveset kommunikálunk magunkkal. Folyamatosan bizonyítani akarjuk, hogy vagyunk valakik, ahelyett, hogy legalább egy percig szövegelés nélkül egymás szemébe néznénk. Félünk attól, ha rossznak látnak minket. Azt látom, hogy gyakran a bűntudat a mérvadó, ami miatt egy játszma részeseivé válunk, és ebben a cinikus játszmában gyakran kinevetik a (nem vallási értelemben vett) naiv hitet. Az alkotás iránti kedvünket másoktól tesszük függővé. Könnyebb kritizálni, mint kommunikálni. A színház egyik feladata az lenne, hogy ne veszítsük el a kapcsolatot a „csodákkal”. Az már önmagában egy nagy csoda, hogy létezhetünk és beszélhetünk egymással. Sokkal nagyobb erők működnek körülöttünk és bennünk. Már nem számítunk arra, amit valóban tudunk. Az érzékeink elhalványulnak, inkább elméleteket gyártunk, okokat keresünk a sikertelenségeinknek. Kinevetjük vagy irigyeljük a másikat, nem tudunk egészségesen versenyezni. Az idősebb generációk zavarban vannak a nagy harcok közepette, és ennek a harcnak mi is áldozatai vagyunk, akik most ismerkedünk a világgal. Így sokszor nem foglalkozunk a valódi gondolatokkal, mert belénk nevelik az igazodást, a bűntudatot és az ítélkezést… Nekünk nem az a dolgunk, hogy egyik vagy másik oldal kiképzett katonái legyünk. Ebben a háborúban elvész az a sok kreatív energia, amit megismertem… A világra reflektálni jó dolog, a világ pedig sokkal több, mint kritizálni egymást, és a bosszúra várni. A származásom miatt gyakran kerültem hátrányos helyzetbe a szakmában az elmúlt tíz évben. De a jövőben nem ezt akarom majd a fiataloknak tanítani. Azt viszont igen, hogy milyen összefüggések vannak a test és a tudat között, hogy az idegrendszerünket mennyire tudjuk változtatni egy szerep kialakításához… Visszatérve az idézethez: elvágjuk a vallási, metafizikai és transzcendens gyökereinket... abszurd helyzetbe hozzuk magunkat.

A kecseméti Szín-Tár találkozón látható lesz a Mulatság című rendezésed. Abszurd dráma vagy tragikomédia Mrozek szövege? Mi foglalkoztatott benne?

Az életünk abszurd. És most nem a politikára gondolok. Mrozek szövege egy esszencia a színházi törvényekről, és arról, hogyan találunk vissza a szertartáshoz. „ Emberek! Hol van mulatság?” - kérdezi Mrozek. Nem csupán egy szórakoztató szövegről van szó, hanem arról, hogy eltávolodunk valamitől, ami ősi idők óta foglalkoztat bennünket: mi történik, ha meghalunk? Ma is feltesszük ezt a kérdést, de főleg értelmi szinten. Nem megyünk bele az érzékelés világába. Jobb esetben megmagyarázzuk, hogy mi miért van. De inkább szemet hunyunk a tetteink felett, s azt mondjuk: így kell lennie, majd megoldja valahogy a világ. Pedig a világ mi vagyunk! Kétségbeesetten keressük az elveszett mulatságot. Nem arra gondolok, hogy keresünk egy nagy berúgást egy pesti értelmiségi kocsmában... Mrozek Mulatságában többről van szó: ez egy logikus és tömény sűrítmény. Nem attól lesz valami abszurd, hogy nem értjük. Nem a játékmódtól lesz valami abszurd. Abszurd színház van, de abszurd színjáték nincs. És ez nagyon abszurd.

Meggyeskert

Próbáljátok a Mulatságot a Szín-Tár előtt?

Az előadás folyamatos fejlesztés alatt van. Ez a másodéves vizsga lelkesedésből és szívességek sorozatából jött létre. Ha lenne lehetőségem, hogy 3 hétig kísérletezzek a 3 színésszel „normál” kőszínházi körülmények között, akkor megtenném. Így nehéz és küzdelmes. Nem a „gratulálok”-ért csinálom. Nem azért, hogy megveregessék a vállam, és azt mondják egy sör mellett, hogy jó volt Sardi! Minden előadás premier és próba is egyszerre. A Szín-Táron valami teljesen új dologgal fognak szembesülni a nézők. Meglepjük őket s magunkat is. Kockáztatni fogunk.

Kik alakítják a három mulatságkereső legényt, miért őket választottad?

Ivanics Tamás (Kecskeméti Ciróka Bábszínház) munkája korábbról érdekelt. Abba az irányba gondolkodik, amibe részben én is képzelem a színházat. Farkas Ádámot (Kecskeméti Katona József Színház) régebbről ismerem, a 2007-es Ascher Tamás táborból. Lelkes, kitartó és különleges színész. Czeglédi Ákos (Kecskeméti Katona József Színház) a többiek javaslatára csatlakozott hozzánk. Sokat dolgozik, de mindig toppon van, még akkor is, ha nem… Szerencsére lett három színészem Kecskeméten, akikkel tréningeztünk, keresgéltünk, és még most is ezt tesszük, és ugyanezt fogjuk tenni a jövőben is.

Hol fogsz dolgozni a jövő évadban?

Bocsárdi László újra meghívott Sepsiszentgyörgyre, a Tamási Áron Színházba, ahol a „hagyományos” szilveszteri előadást rendezem. A Figurában (Gyergyószentmiklóson), Czegő Csongor meghívására fogok alkotni valamit – ami még tervezés alatt áll. Ám ha összejön a pályázati támogatottság, még előtte nyáron lesz egy erdélyi „független” projekt az időutazásról, Derzsi Dezső bizalma révén. Pestről is kaptam ajánlatokat a Meggyeskert után. Nagyon szeretnék Magyarországon is új utakat keresni a színház számára. Most Shakespeare Szentivánéji álom című darabját fogom megrendezni Budapesten, olyan emberekkel, akikkel rengeteget dolgoztam és ismerkedtem, akikben bízom, és akikkel tudok kommunikálni, és spontán módon próbálni, alkotni. Szeretnék minél több színészt (alkotót) megismerni, minél több embert megérteni a színházban... és az életben.

Hodászi Ádám

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr837993093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.