7óra7

Közellenség-e a színház?

Közellenség-e a színház?

Interjú Sztarenki Pállal

2015. 11. 02. | Turbuly Lilla

Köveket dobtak a kulturális közbeszéd állóvizébe Zalaegerszegen. És még csak most jön a Hullám.

A zalaegerszegi Közellenség nyerte el idén a Vidéki Színházak Fesztiválján a legjobb előadás díját. Az előadás rendezőjével, Sztarenki Pállal, aki egyben a Hevesi Sándor Színház művészeti vezetője is, arról beszélgettünk, hogy miért fontos egy ilyen megmérettetés egy vidéki színház életében. De szó esett politikáról és műsorpolitikáról, és arról is, hogy ahogy a Közellenség, új ifjúsági bemutatójuk, a Kövek is megosztja a zalai közönséget.

A fesztivál után volt egy bejegyzésed a facebookon, amelyben az öröm mellett a csalódottságodról is írtál, hogy kevés szakmabelit és kritikust láttál a nézőtéren.

Egy vidéki színház életében nagyon fontos egy ilyen megmérettetés. Anyagi források hiányában nehezen tudjuk mozgatni az előadásainkat, kritikusok alig járnak hozzánk. A Közellenséget például tudomásom szerint a Színházi Kritikusok Céhéből mindössze egyetlen tag (Zappe László) látta a budapesti előadásig. Ezért voltam csalódott, de a fesztivál után egy-két cikk azért született róla.

sztarenki-pal_jegy_hu.jpg                                        Sztarenki Pál (fotó: jegy.hu)

Egy olyan előadásról van szó, ami megosztotta a helyi közönséget. Jómagam kétszer láttam, mind a kétszer hallottam olyan nézői véleményeket magam körül, hogy inkább vígjátékot néznének, elég bajuk-gondjuk van a mindennapokban. Hozzáteszem, az előadás mind a két esetben meggyőzte a vonakodó bérleteseket, de úgy hallottam, ennél komolyabb támadásokat is kaptatok.

Így van, több helyi civil szervezet (pl. a POFOSZ, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége helyi szervezete, a Mindszenty Alapítvány és mások) tiltakozott a polgármesternél a „gusztustalan, ocsmány és erkölcstelen” rendezés ellen. Nem tudom, nekik mennyiben jelent meggondolandó érvet az, hogy a fesztivál zsűrijében is több, a jobboldalhoz és a keresztény, konzervatív értékekhez kötődő tag volt, ők mégis teljesen másként látták az előadást, elismerték az értékeit. De ezt az ügyet a színház már lezárta.

Nem csak a színháznak, de a színészeknek is nagy lehetőség egy ilyen fesztivál. Emlékezetes, hogy a 2013-as POSzT kiugró sikert hozott Ecsedi Erzsébetnek, és az ottani, a színészzsűritől kapott díj mellé nem sokára megkapta az Aase-díjat is. Arról is írtál a facebookon, hogy most Farkas Ignác „felfedezésében” reménykedtél.   

Az egész társulatnak nagyon jót tett ez az elismerés. A legjobb előadás díjával mindenki azonosulni tud, a színészektől a díszletezőkig. Farkas Ignác pedig egy olyan kaliberű színész, hogy egyenesen botrányosnak tartom, hogy még nem kapta meg az Érdemes Művész címet, pedig amióta mi Egerszegen vagyunk (hatodik éve), minden évben felterjesztettük, ahogy már az elődeink is. Csak az elmúlt évadban, a Közellenség főszerepe mellett eljátszotta Keant és a Csalóka szivárványban Czintos Bálint szerepét is, kiválóan. A szakma szégyene, hogy ilyen teljesítmények, ha azok történetesen egy vidéki városban láthatók, észrevétlenek maradhatnak.

koz_farkas_ig.jpg             Közellenség - Farkas Ignác (fotó: Pezzetta Umberto)

Mennyiben határozza meg a színház műsorpolitikáját a politika? Tudjuk, hogy az előző ciklusotok alatt a közgyűlés határozatban írta elő a színháznak, hogy mutasson be évi egy operettet. Tavaly volt is egy, a Csókos asszony, de inkább évi egy musicalt játszatok operett helyett. Ezen kívül érkeztek-e konkrét kérések, elvárások a politika felől?

Operettet játszani drága dolog, és mi egy nagyon alacsonyan dotált színház vagyunk. Összehasonlításképpen: a nyíregyháziak annak ellenére, hogy hasonló nagyságú színházról és közönségről beszélünk, 140 millióval többet kapnak a központi költségvetésből. Nekünk évről évre bizonytalansági tényező, hogy vajon megkapjuk-e azt a 60 millió forintot, amit akkor veszítettünk el, amikor a megye kiszállt a színház finanszírozásából. Eddig mindig az utolsó pillanatban kaptuk meg, és így igen nehéz tervezni. Konkrét „megrendelést” ezen kívül nem kaptunk. Az új polgármester, Balaicz Zoltán pedig úgy tűnik, kifejezetten támogatja és érti színházi törekvéseinket. Próbálunk egyensúlyozni, mindenféle nézői igényt kielégíteni, ahogy ez egy vidéki színháznál megkerülhetetlen. Az a baj, hogy nincs stúdiószínházunk, ahol a rétegigényeknek megfelelő előadásokat játszhatnánk. Amit erre a helyzetre kitaláltunk, a lakásszínház, az csak szükségmegoldás, méreténél fogva és technika hiányában inkább csak monodrámákhoz használható. De azt gondolom, az a legfontosabb, hogy minden műfajban értékes, jó előadásokat hozzunk létre.

Mi az, amire büszke vagy, ha a Besenczi-Sztarenki páros eddigi zalaegerszegi éveire gondolsz?

sztarenki.JPGArra mindenképpen, hogy egy 60.000 lakosú városban 10.000 bérletes nézőnk van, közülük 4.000 diák. Ez utóbbi pedig jelentős részben a tanteremszínházi programunknak és a program vezetőjének, Madák Zsuzsannának köszönhető. Hogy itt komoly, országos szinten is értékelt munka folyik, arról folyamatosan kapunk visszajelzéseket. Sokfelé hívják ezeket az előadásokat, sok szakmai programban vesznek részt a színészeink. Nekik is köszönhetően van egy erős középiskolás bázisunk. (A fotón Sztarenki Pál látható. A képet Pánczél Petra készítette.)

Úgy látom, hogy az itt tanuló főiskolásokat-egyetemistákat viszont nem sikerült elérni.

Ez eddig tényleg nem sikerült, pedig tettünk rá kísérletet, minimális eredménnyel.

A középiskolásoknak a kortárs drámairodalom olyan izgalmas előadásait kínáljátok, mint a Völgyhíd, a Kebab, a Cyber Cyrano és legutóbb a Semmi. Idén viszont az általános iskolásokat is kortárs darabokkal szeretnétek megszólítani. A Kövekkel úgy tűnik, keltettetek egy kis vihart.

Az a folyamatos építkezés, amit a tantermekben elkezdtünk, most jutott el a nagyszínpadig és az általános iskolás korosztályig. Valóban, az egyik szülő (aki az előadást nem is látta) levelet írt a polgármesternek, a város országgyűlési képviselőjének és másoknak, amelyben azt kifogásolta, hogy mi „mérgezzük, szennyezzük a kultúrára szomjazó gyerekeket”. Ez már csak azért is szíven ütött, hiszen magam is apa vagyok, ahogy az előadás egyik főszereplője, Mihály Péter is háromgyerekes apuka. Még a feltételezés is bántó, hogy ártó szándékkal vagy meggondolatlanul vittük volna színre azt a darabot, amit a Kolibri Színházban, de vidéki színházakban, Miskolcon, Sopronban is nagy sikerrel játszottak. Mindenképpen terveztünk egy fórumot az előadás kapcsán, ezt most november 4-én meg is tartjuk. Erre meghívjuk a levelet író szülőt, a város vezetőit, a drámapedagógiában jártas szakértőket (Bethlenfalvy Ádámot, Cziboly Ádámot, Gyevi-Bíró Esztert – aki az előadás szakértője volt), a Kolibri Színház igazgatóját, Novák Jánost, és minden érdeklődő szülőt, pedagógust. Nekünk nagyon fontos a közönséggel való párbeszéd, már tavaly is tartottunk egy vitaszínházat Mit várunk a színháztól? címmel.

A gyerekek hogy fogadják az előadást?  

kovek_all_kis.JPGSíri csöndben nézik, érezhetően hat rájuk, érzik, hogy most tényleg őket szólítottuk meg. Kaptunk olyan visszajelzést a tanároktól, hogy igénylik az alapos átbeszélést, feldolgozást. A Kolibri Színház foglalkozása alapján Gyevi-Bíró Eszter készített feldolgozó anyagot kifejezetten az előadásunkhoz – ezzel segítjük a pedagógusok munkáját. (A fotón a Kövek című előadás egyik jelenete látható Mihály Péterrel és Barsi Mártonnal. A képet Pezzetta Umberto készítette.)

A Kövek után most éppen a Hullám próbái folynak a színházban, amit Vidovszky György állít színpadra. Lehet, hogy újabb levelek születnek majd?

Fogalmam sincs. Azt látom, hogy óriási az érdeklődés, hiszen sokan ismerik a Die Welle című filmet. Abban bízom, lesz miről beszélgetni utána.

Alföldi Róberttől hallottuk, amikor interjút készítettünk vele, hogy egy vidéki színház különleges ötlettel állt elő, amiben neki is szerep jutott volna. Kizárásos alapon az egerszegire tippeltünk…    

Igen, van egy álmom, hogy a Nemzeti Színház volt és jelenlegi igazgatói rendezzenek nálunk ugyanabban az évadban. Úgy gondolom, ez emberi, művészi és politikai gesztus is lehetne egyszerre. Az idén fel is kértük Jordán Tamást, Alföldi Róbertet és Vidnyánszky Attilát. Alföldi örömmel vállalta volna, Jordán Tamás viszont az utolsó igazgatói évadát tölti Szombathelyen, nem szeretne most onnan kimozdulni, Vidnyánszky Attila pedig más munkáira hivatkozva mondott nemet. De magával az elvvel senki sem szállt szembe, úgyhogy én reménykedem, hogy ez a terv egyszer még megvalósulhat.


Kapcsolódó

 

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr438043116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.