7óra7

A pornótól sem jobb a világ
7óra7: (4/10)
Közösség: (0/10)

A pornótól sem jobb a világ

Hol utca hány - mindennapi musical / Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad

2016. 03. 17. | Szabó Zsuzsa

Mindent egybevéve azonban ellentmondások, sablonszerű és indokolatlan megoldások keserítik el az egyébként optimista felhangú előadás nézőit.

Az Avenue Q című puppet show egy világsikerű Broadway-musical, első hazai feldolgozása, A mi utcánk is jó pár évig sikerrel futott a Centrál Színházban. A darab kulcsa talán az, hogy témája sok mindenkihez közel áll: a fiatal felnőttek állandó problémái, a megfelelő munka és párkapcsolat, egyáltalán, az élet céljának megtalálása. Mindezt hol szókimondóan nyersen, hol bájosan, hol szenvtelenül keményen tálalja egy lazán felfűzött történetben, slágerszerű dallamokkal.

hol_2.JPGTóth Mátyás, Valentyik Anna, Kovács Domokos (fotó: Szkárossy Zsuzsa)

A Színmű negyedéves bábszínész szakos hallgatói saját improvizációik és ötleteik alapján zanzásították, és magukra írták az eredeti változatot. De akik az előző feldolgozás iránti rajongásból ülnek be az Ódry Színpad előadására, ne keseredjenek el: a dalok zenei világa nem változott, és a történet bizonyos mozzanatai, a karakterek és egyes motívumok is felismerhetőek maradtak.

Az első dolog, ami mégis feltűnhet a nézőnek, az az, hogy nincsenek bábok. Ez azért izgalmas, mert a történet velük járta be a világot, ráadásul az előadók maguk is bábszínészek. Ennek ellenére a színészek maguk játszanak el mindent.

hol_4.JPGHorváth Márk, Főglein Fruzsina, Nagy Petra, Csiby Gergely, Horváth Alexandra, Tóth Mátyás, Valentyik Anna, Kovács Domokos (fotó: Szkárossy Zsuzsa)

A történetben nyolc, eleve sikertelenségre ítélt fiatal kavar egymással. Szinte egytől egyig pénzhiánnyal küzdenek, és szinte mind egyedülállók. Hasonló élethelyzetükön túl az is összeköti őket, hogy egy házban, a Hol utca hányban laknak. Ezt jól érzékeltetik a díszletelemek, melyek szinte bármire használhatók. Kerekes állványok görögnek ide-oda,  és ezek ugyanúgy jellemzik a házat, mint magukat a szereplőket. Tablószerű, váltogatható előlapjukkal ezek a lakóház falai, a szereplők jellegzetes ajtajai, sokszor egyszerű paravánok. Mikor megismerjük a szereplőket, hirtelen ezeken a tablókon jelennek meg facebook-profiljaik is. Ha minden igaz, hiszen a posztokból és egyéb személyes jellegzetességekből szinte semmi nem látható.

hol_1.JPGValentyik Anna, Tóth Mátyás (fotó: Szkárossy Zsuzsa)

Közhelyszaga ellenére nem lenne rossz ötlet a kapcsolatok felszínességének és az internethasználatnak az összekapcsolása. Azonban komoly túlzás, hogy a szereplők, vagyis ugyanannak a háznak a lakói közül két pár is chaten, ismeretlenül talál egymásra, és beszél le egy randit, ahol természetesen kiderül, hogy már ismerték egymást. Mint ahogy az is túlzás, hogy ezek az internetes beszélgetések szinte az egész első felvonás idejére elhúzódnak, és a szereplők szexuális irányultságánál többet nemigen tudunk meg belőlük. Annyi azért kiderül, hogy mindegyikük mélyebb kapcsolatra vágyik, ennek ellenére a színészek kórusa sokszor azt énekli, hogy a „neten mindenki kúr.”

A nyers stílusra, a szexualitás középpontba állítására mintha több eszközzel is törekedtek volna az alkotók. Elfogadható álláspont, hogy mindenkinek e körül forog az agya, csak el kellett volna dönteni, hogy ezzel mit is szeretnének kezdeni. Az indokolatlan begerjedések és a szókimondó dalszövegek miatt például esetlenek és nem vagányak lesznek a jelenetek. Olyan izgalmas mozzanatok is kárba vesznek, mint a meleg művészfiú ötlete. Ahhoz, hogy a jelenleginél remélhetőleg sokkal jobban működő színművészeti egyetemet nyisson, egyetlen reális pénzszerzési lehetőségként a pornózás ötlik eszébe. Meglepő, de az előadás kontextusában józannak tűnő elméletéről azonban nem esik több szó.

hol_3.JPGTóth Mátyás, Valentyik Anna, Kovács Domokos (fotó: Szkárossy Zsuzsa)

Mivel musicalről van szó, mindenkinek jut saját, a karakterére jellemző dal. Bár az előadás zenei részével kapcsolatban nem lehet kifogásunk, a dalok elhomályosulnak azáltal, hogy meglepően rossz, a jelenetekhez egyáltalán nem illő helyzetekben hangzanak el. Mihez kezdjen a néző például azzal, ha egy magabiztosságot sugárzó lány hirtelen a kárörömről kezd énekelni, miközben elvileg élete legszerencsétlenebb napjait éli meg? A színészeknek így nehéz belehelyezkedniük egy-egy szituációba, nem is sikerül mindenkinek élővé tenni karakterét.

Bár az első felvonás könnyen és kegyetlenül elbátortalaníthatja a nézőt, a második felvonásra viszont az előadás keretet, a szereplők pedig igazi formát kezdenek kapni. Valentyik Annából, Főglein Fruzsinából és Csiby Gergelyből végül a musical-színész is előbújik, több játékos megoldásnak köszönhetően maradandó pillanatai is lesznek az estének. Mindent egybevéve azonban ellentmondások, sablonszerű és indokolatlan megoldások keserítik el az egyébként optimista felhangú előadás nézőit. A trendiség, szebben mondva az „itt és most”-ra való reflektálás hajkurászása sajnos elviszi az előadást egy nehezen emészthető irányba.

(2016. március 8.)

Az előadás adatlapja itt olvasható.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr838486376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.