7óra7

Hernádi Judit: „Mindig azt mondtam, amit gondoltam”

Hernádi Judit: „Mindig azt mondtam, amit gondoltam”

2016. 04. 11. | DicsukD

Az a legnagyobb probléma, hogy ma nem természetes az, hogy valaki következmények nélkül szólalhasson meg.

Hatvanadik születésnapja alkalmából, eddigi pályája összegzéseként Hernádi Judit önálló esttel lép a nézők elé. A HERNÁDI pont címet viselő előadás jelmondata: „Díva, bohóc, ember és színésznő” – és tényleg jócskán van benne mindebből. Az évforduló és az est kapcsán beszélgettünk Hernádi Judittal az ismertségről, a véleménye felvállalásáról és arról, hogy számára milyen a jó színház.

Hogyan állították össze az est tartalmát, formáját?

Leginkább olyan dalok, versek és prózai szövegek közül válogattunk, amelyek valamilyen módon kapcsolódtak hozzám a pályán töltött idő során – vagy akár az előtt, hiszen a gyermekkorom is szóba kerül. Végül azok kerültek be, amelyeket valamilyen szempontból még most is fontosnak érzek.

_dep9806.jpgHernádi Judit (fotó: Dudás Ernő)

Egy ilyen önálló est éppúgy egy színpadi szerep, mint a hagyományosabbak – de mennyire lehet személyes?

Általában sem érzem úgy, hogy szerepet játszom. Nagyon kevés előadásban éreztem úgy, hogy az, amit a színpadon csinálok, pusztán egy „szerep”. A Heti Hetesben is engem láttak a nézők, nem játszottam meg magam, és a mindennapokban is önmagamat adom.

Hogyan alakult Pelsőczy Rékával az Önök közötti rendező-színész kapcsolat?

Rékával eddig kétszer dolgoztunk együtt, a Római vakáció próbáinak kezdetekor ismertük meg egymást, majd legutóbb a Mindent Éváról próbáin töltöttünk együtt sok időt. Akkor hozta szóba, hogy szívesen csinálna velem egy ilyen estet – én pedig szaván fogtam. De rajta kívül is sokan segítettek nekem, például a program összeállítása, vagy épp a vetítések kapcsán. Egyedül nagyon nehéz lett volna bármit is csinálni.

Aligha túlzás, hogy ma Ön Magyarország egyik legismertebb színésznője, és nem csupán a nevét vagy a hangját, de az arcát is sokan ismerik. Ez a fajta ismertség hogyan jelenik meg a mindennapjaiban?

Abban az időben, amikor kezdtem a pályámat, jóval több színész volt ismert a nagyközönség előtt, mint manapság – főként a rengeteg televíziós lehetőségnek köszönhetően. A legtöbben kaptak ilyen lehetőségeket, és közülük sokan kerültek be a köztudatba. Én is nagyon korán váltam ismertté a tévének és a Sohase mondd-nak köszönhetően, így hamar megtanultam ezt kezelni. Ráadásul van egy nagyon rossz tulajdonságom: én viszont senkit sem ismerek meg (nevet).

Nyíltan felvállalja a politikai véleményét – jelentett ez bármikor hátrányt a pályafutása szempontjából?

Sosem volt másként, nem tudom, mi hogyan alakult volna – de én így érzem jól magam. Ha le kell nyelnem a véleményem, akkor nem lehetek önmagam. Sohasem erőszakoltak rám semmit, mindig azt mondtam, amit gondoltam.

6m6c8537.jpgHernádi Judit (fotó: Takács Attila)

Mennyire feladata egy közismert embernek kiállni és nyilvánosan felvállalni a véleményét bármiről?

Nem gondolom, hogy ez bárkinek feladata lenne – aki véleményt szeretne nyilvánítani, tegye meg, akinek pedig nincsen ilyesmire késztetése, annak nem kötelező. Az a legnagyobb probléma, hogy ma ezt a kérdést fel kell tenni, mert egyszerűen nem természetes az, hogy valaki minden következmény nélkül szólalhasson meg.

Milyen a jó színház Hernádi Judit számára?

Nézőként mindenevő vagyok – szeretek mindent, ami jó. Minden műfajt képes vagyok elfogadni és befogadni; szeretem, ha egy előadás elgondolkodtató. Nagyon szívesen nézem meg az alternatív társulatok munkáit, mert az ő előadásaikból olyan újszerű elemek fakadhatnak, amelyek később bele tudnak ágyazódni a mainstream produkciókba. Ha tehetem, én magam is szívesen veszek részt független előadásokban, nemrég kaptam is egy felkérést egy munkára, ami végül azért hiúsult meg, mert nem volt igazán nekem való (egyébként később megnéztem az elkészült előadást a Trafóban, és tetszett).

Emellett színésznőként számomra a szabadság a legfontosabb: hogy azt érezzem, ha elvállalok valamit, akkor az a saját döntésem, mert az alkotók velem szeretnének dolgozni, én pedig velük. Lényeges, hogy mindazt, amire szövetkezünk, véghez is tudjuk vinni, anélkül, hogy bárki bárkit megnyomorítana, akár anyagilag, akár erkölcsileg, akár szellemileg. Kerülök minden olyan helyzetet, amelyben  olyan nyomás hatása alatt kellene dolgoznom, amellyel nem értek egyet.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr908581532

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.