7óra7

Amelyik közönség szeretne még kapni

Amelyik közönség szeretne még kapni

2016. 04. 24. | 7óra7

A Katona vezetősége és az alkotók a próbaidőszakban, 2002-ben még azt gondolták, legfeljebb huszonötször megy majd a Top Dogs, ezzel szemben az április 12-i a háromszáznyolcvanegyedik előadás volt.

A Színházi Kritikusok Céhének tagja, Dömötör Adrienne moderálta a beszélgetést, amelyen három alkotó és tucatnyi érdeklődő vett részt. A kritikus kérdéseire, különösen eleinte, mintegy az előadás folytatásaként Vajdai Vilmos válaszolt, aki, mint ahogy a beszélgetésből is kiderült, a kezdetektől a produkció egyik motorja. Dömötör Adrienne az aznapi közönségről, rólunk kérdezett először, amire tapintatosan az volt a válasz, hogy lassan hevültünk bele. Tóth Ildikó megjegyezte, hogy amikor a színészek hidegebbnek, blazírtabbnak érzik a nézőket, akkor a színésznek nem szabad elkezdeni küzdeni.

top_1_ki.JPGTop Dogs (fotó: Lehotka Judit Zolka)

A kritikus ezután a rendezőt, Bagossy Lászlót kérdezte a darabról, aki elmesélte, hogy a Katonában már két rendező visszaadta Urs Widmer darabját, amelyet Kotte Edith és Nóti Judit fordított, ő azonban úgy vélte, jó alapanyag lehet egy előadáshoz. A próbákon – ahogy futólag elhangzott – némelyek erőteljesebben, mások kevésbé improvizáltak, Bagossy László aztán készített egy erősen átírt, mindenekelőtt az akkori magyar valóságra rezonáló változatot. A beszélgetés a Kamra váróterének belső traktusában zajlott, és ezen a ponton odaszólt a büfé felől Ascher Tamás: „azt meséld el, kiket hívtunk meg”. Így megtudtuk a rendezőtől, hogy igazi trénerek jöttek a társulathoz, hogy minél életszerűbb és gyakorlatiasabb betekintést nyerjenek ebbe a világba. A későbbiekben aztán többször, zárt körben is megnézték az előadást az „érintett” cégek munkatársai – a színészek elmondása szerint az ilyen közönség jellemzően kevéssé volt oldott.

top_2_ki.JPGTop Dogs - Rajkai Zoltán, Vajdai Vilmos (fotó: Lehotka Judit Zolka)

A próbaidőszakról azt mesélte el Vajdai Vilmos, hogy ő volt a csapat egyik olyan színésze, aki az anyagot szabadon kezelte (például elmesélte, a titoktornát Szabó Istvántól tanulta a főiskolán, amit ebben a munkában fejlesztett tovább), a másik típus pedig Fekete Ernő, aki a próbák során mindinkább kimíveli a figuráját. Alighanem Tóth Ildikó alkata is ehhez a fajta munkához áll közelebb, bár a helyzete ebben az előadásban némiképp eltér a többiekétől, ő ugyanis a százharminckilencedik előadás után vette át a szerepet Bertalan Ágnestől, ekként már egy viszonylag kész helyzetbe került – és ahogy mondta, a próbafolyamat mindig, akár évek múltán is benne van az előadásban. Elmesélt egy emlékezetes pillanatot az utolsó előadásból, mielőtt átvette a szerepet: sajátosan erős jelenet lett, amikor Bertalan Ágnes Annaként elköszönt Rezes Judit Vandájától, aki éppen munkát kapott Albániában.

Dömötör Adrienne arról kérdezte a színháziakat, hogy mennyire változott az előadás az évek során. Vajdai Vilmos, ahogy ez az előadásból is sejthető, mindig igyekszik mozgásban tartani a játékot, és szinte mindig beemel valami újat. Bagossy László szerint az általunk látott előadás például fél órával hosszabb volt, mint a bemutató, illetve az azt követő előadások, így, ahogy mondta: az egész egyre inkább az élethez kezd hasonlítani. Vajdai Vilmos megjegyezte, hogy ez mindig helyzet kérdése, és „amelyik közönség szeretne még kapni, az kap”. Pár mondat erejéig beszéltek még erről, hogyan és miért változott időközben az előadás, aztán úgy gondolták, hogy a közönség nem erre kíváncsi, úgyhogy Vajdai nagyon hamar lecsapott Bagossy egy „igazad van” mondatvégére, és felhívta a figyelmünket: „igazat adtunk egymásnak”.

top_3_ki.JPGTop Dogs - Tóth Enikő, Fekete Ernő (fotó: Lehotka Judit Zolka)

A többször felbukkanó témába – hogy mi történik egy előadással tizennégy év alatt – aztán kicsit később egy néző is belekérdezett, hogy miért nem frissítik, mert ő harmadszorra már elavultnak lát néhány dolgot. Kérdésére a rendező válaszolt, hogy ennek leginkább ő az oka azzal, hogy nem követi az előadás sorsát, nézni is ritkán tudja – gyakrabban látja az előadás alatt készülő fotókat, a Vajdai által játszott Toni ugyanis a legkorszerűbb technikai kütyükkel felszerelt figura, aki azonnal teszi is fel a valódi fotókat a valódi netre.

A tucatnyi, beszélgetni vágyó néző végül alighanem elégedetten indult haza tíz óra körül.

Proics Lilla

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr18656256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.