7óra7

Kritika, amelyben a szerző bevallja, hogy szerelem nélkül nem működnek a dolgok
7óra7: (4/10)
Közösség: (0/10)

Kritika, amelyben a szerző bevallja, hogy szerelem nélkül nem működnek a dolgok

Déry Tibor - Makk Károly: Szerelem / Rózsavölgyi Szalon

2016. 04. 25. | Hajnal Márton

Mindaz, ami marad, egy-két jól megírt szituáció és dialógus a filmből.

Mielőtt rátérnénk az előadásra, adja magát, hogy utalni kell a Cannes-ban díjazott filmre is (amelyet – mint a napokban kiderült – idén újra levetítenek a fesztiválon, a Cannes Classics szekcióban). Ugyanis felmerül a kérdés, hogy miért kellett – különösebb újító rendezői koncepció nélkül – színpadra állítani Makk Károly szívszorongató klasszikusát, hiszen a színészeknek lehetetlen feladat lemásolni a gigászi tehetségű elődöket. Pedig szinte kiköveteli magát az összehasonlítás, mert a rendező csak színpadra állítja az alapanyagot, és nem létesít vele határozott viszonyt.  Most, az előadás után úgy tűnik, hogy a Szerelem nem egy jó alapanyag, ami nagyszerű lehetőséget és jutalomjátékot kínál a színészeknek, pont fordítva: a Szerelem csak akkor működik, ha van egy Törőcsik Marink, egy Darvas Ivánunk és egy Darvas Lilink a főbb szerepekben. De félretéve a filmet, az a helyzet, hogy a Rózsavölgyi Szalon produkciója mindenféle összehasonlítás nélkül sem állja meg a helyét.

3.jpgMolnár Piroska, Pető Kata (fotó: Éder Vera)

Elsősorban azért, mert az egész előadás két nő kapcsolatáról szól, a köztük vibráló érzésekről, kisebb és nagyobb harcaikról. A Déry Tibor két novellájából (Szerelem, Két asszony) készült történetben az ’56-os megmozdulások után Jánost tíz évre politikai rabságra ítélik. Ezalatt felesége, Luca tartja a férfi nehéz természetű édesanyjában a lelket: fia nevében leveleket és ajándékokat küld az idős asszonynak, szórakoztatja és gondját viseli. Közben azonban saját kétségeivel, lemondásaival is meg kell küzdenie: lakását és állását elveszti, Jánosról nem tudja biztosan, hogy él-e és az évek csak telnek és telnek. A lényeg tehát a két nő egymással és önmagával folytatott küzdelme, ami azonban érezhetően nem működik az előadásban.

Léner András rendezésében az idős anya végig a színpad közepén, az események fókuszpontjában van. Ugyanakkor a Molnár Piroska által alakított asszonyról nem igazán tudunk meg semmit. Az előadás alapján a legrosszabb, ami elmondható róla, hogy kissé bogaras. Ám, hogy emiatt miért utálja, csapja be és ugratja mindenki, nem teljesen világos. Molnár egyedül a halál pillanatában lesz hiteles és megrendítő, addig csupán egy máznak tűnik a szerep, amit valaki a színésznőre kent.

9.jpgPető Kata, Molnár Piroska (fotó: Éder Vera)

Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy nem feltétlenül a színésznőben van a hiba, hiszen a szerep felszínén és mélyén is hemzsegnek az ambivalens mozzanatok. Az öregasszony úgy inti spórolásra Lucát, hogy közben vágyik a kényeztetésre, ahogyan a körülötte lévő szereplőket is egyszerre gyűlöli, és nem tud nélkülük élni. Tudja, hogy meg fog halni, mégis kétségbeesetten kapaszkodik az életbe. Az pedig, hogy mit gondol, mit tud a fiáról, az emberi érzelmek legbonyolultabb hálójába vezet minket. Sejtések, remények nehezen átélhető gubanca ez, aminek a megtapasztalása a való életben csak keveseknek adatik meg. Még ha egy próbafolyamat során sikerül is leásni a megfejtésig, ezt egy ágyon fekve, egy realisztikus színpadi közegben megjeleníteni lényegében képtelenség. (Filmen más, ott a közeliek és a montázsok segítenek a leheletfinom hangsúlyok kitételében.)

Molnárnál még sokkal bizonytalanabbnak hat azonban Pető Kata. A tehetséges színésznő elveszik a szeretet, a düh, a kétségbeesés és az irónia különböző árnyalatai között. Az előadás jelentős részében megfejthetetlen, hogy éppen mi zajlik le a főhősnő fejében, miközben pont az azonosulás lenne a történet hatásmechanizmusának a lényege. Őze Áron apró szerepében, a hazatérő Jánosként gesztusai alapján már-már inkább tűnik kanosnak, mint szerelmesnek, ami megint csak nem a történet elmélyítését segíti. Sütő András és Erdélyi Tímea alakítása szintén sokszor hat művinek, az egyetlen őszintébbnek tűnő figura Erzsi, az idős nő háziasszonya, akit Spolarics Andrea alakít meggyőzően és érdekesen.

7.jpgŐze Áron, Pető Kata (fotó: Éder Vera)

Léner a háttérben, egy vetítőn idézi meg a film asszociációs montázs technikáját, ám ez különösebben nem ad hozzá a végeredményhez. Ugyanakkor sok jelenet célja tisztázatlan. Például János a hazaérkezésekor leveleket olvas, hogy azonban ezek milyen levelek, és egyáltalán kinek a lakásán vagy milyen helyszínen játszódik ez a jelenet, homályban marad. Szintén nem szerencsés, hogy Léner is, mint a Rózsavölgyiben sok alkotó, a nézők közé is beküldi a színészeket. Túl azon, hogy a székek ilyenkor kényelmetlenül összeszorulnak, hogy mindenki elférjen, a színészek sokszor rosszul láthatóak.

Mindaz, ami marad, egy-két jól megírt szituáció és dialógus a filmből. A többi elveszett valahol a szerelem és a többi érzelem kibogozhatatlan káoszában.

(2016. április 5.)

A Szerelem előadáslapja itt olvasható.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr448661090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása