7óra7

Filmszínház
7óra7: (5/10)
Közösség: (0/10)

Filmszínház

Jeles András: Árvák / Stúdió K Színház

2016. 06. 02. | B. Kiss Csaba

Az alapvető probléma, hogy a forgatási keretsztori teljesen kidolgozatlan.

Jeles András Árvák című darabja két éve jelent meg a Színház folyóirat drámamellékleteként, most pedig színpadra is került Koltai M. Gábor rendezésében a Stúdió K-ban. A dráma vegyíti a film- és színházrendezőként is ismert Jeles munkásságának két fő irányát: a darabbeli történet egy készülő film története, amelynek forgatását látjuk, és szüntelenül ide-oda ugrálunk közte és a forgatás körülményeinek bemutatása között. Egy önmagában nagyon izgalmas ötlettel van dolgunk, amely két értelmezési irányt is elindít: egyfelől a film jeleneteit kell néznünk, amelyek egyben színházi jelenetekké válnak; másfelől azt, hogy mindez hogyan illeszkedik a kerettörténetbe, vagyis mit kapunk azáltal, hogy amit látunk, az egy éppen forgatott film. Egy harmadik irány pedig az lehet, hogy mindezt hogyan sikerül színpadon megvalósítani.

arvak_schiller-kata-014.jpgFotó: Schiller Kata

A filmbeli történet a ’30-as évek Budapestjén játszódik, többnyire egy Burgerné nevű korosodó özvegy bordélyként funkcionáló lakásában. Itt él két árva: Mariska, aki cselédként dolgozik, és Vilma, egy testileg beteg és szellemileg fogyatékos lány, akit az állam jó pénzért „kölcsönöz ki” a madame-nak. A szemérmetes Mariskára szemet vetnek a lakás férfivendégei, de Burgerné hiába kapacitálja, ő inkább marad a mosóteknőnél és a sodrófánál. Mariska az egyetlen, aki gondozza és ápolja az egyre rosszabb állapotba kerülő Vilmát, aki nem váratlanul meg is hal.

Összességében eléggé soványka történettel van dolgunk, a szereplők is meglehetősen sematikus alakok, így az izgalmat inkább az jelentené, hogy amit látunk, az egy harmincas években játszódó film egykorú forgatása. Kérdés, mit tud ez hozzáadni az alapul szolgáló történethez. Sajnos nem sokat. Az alapvető probléma, hogy a forgatási keretsztori teljesen kidolgozatlan. A filmbeli szerepeket játszó színészekről, a rendezőről és a stáb tagjairól még annyit sem tudunk meg, mint filmes alakmásaikról. Két hosszabb jelenet hivatott valamit mondani a forgatás résztvevőiről: az egyik a Vilmát játszó Radics művésznő és az egyik örömlányt, Sárikát játszó Szemerédy művésznő castingja, amelyből lényegében semmit nem tudunk meg, sőt, a jelenet nem találja helyét a dráma és az előadás egészében. A másik a Mariskát játszó Andai művésznő és a rendező beszélgetése, amelyből annyit megtudhatunk, hogy a művésznő mindig is csodálta a rendezőt, de ez megint nem ad hozzá túl sokat a képhez, és szintén nem illeszkedik szervesen a darabhoz.

arvak_schiller-kata-124.jpgFotó: Schiller Kata

Aztán van néhány, a filmforgatás technikai részleteit mutató mozzanat: csapózás, színátrendezés, a világítás beállítása és egyebek, amik a jelenetek előtt, alatt vagy után jelzik, hogy itt forgatás zajlik. Ezek az előadásban izgalmasan mutatnak, de teljesen esetleges, hogy mikor jelzik egy jelenetről, hogy az a filmhez tartozik, és mikor, hogy a forgatáshoz, aminek az a vége, hogy a néző egy idő után teljesen összezavarodik. A zavart még tovább fokozza az olyan humorosnak szánt közjátékok betoldása, mint „Philemon és Baucis” jelenete, amikor egyszer csak egy idős házaspár sétál be a színre, mire leáll a forgatás, a producer pedig hangosbeszélőn keresztül rúgja ki az ügyelőt, aki nem akadályozta meg ezt a „csínyt”. Persze vicces, amikor Fodor Tamás és az öregasszonynak öltözött Spilák Lajos betántorog a forgatásra, de az ötlet maga teljesen mesterkélt, kimódolt és fölösleges. A legszembetűnőbb probléma mindemellett a narrátor szerepeltetése, akinek a már „kész” filmben valóban helye lenne, de színpadilag egyáltalán nem működőképes a jelenléte.  

arvak_schiller-kata-131.jpgFotó: Schiller Kata

A színészek nehezen tudnak mit kezdeni a teljesen kidolgozatlan szerepekkel, különösen ami a kerettörténetet illeti. Két említésre méltó alakítást azonban mindenképp láthatunk. Az egyik Nagypál Gáboré, aki izgalmas figurát tud kikerekíteni az élveteg Báró alakjából, a másik pedig – szinte azt mondanám, természetesen – Nyakó Júliáé, aki mély, rekedtes hangjával és erőteljes jelenlétével emlékezetes negatív figurát formál Burgernéből.

Bár nem igazán derül ki, hogy Koltai M. Gábor rendező miért tartotta érdemesnek színre vinni Jeles András drámáját, azt el kell ismerni, hogy Vereckei Rita díszlettervezővel együttműködve a Stúdió K Színház csekélyke technikai lehetőségei mellett is hitelesen és olykor izgalmasan képes megjeleníteni a filmforgatást. Jómagam egy időben rendszeresen statisztáltam különböző filmekben és sorozatokban: az előadás számomra tökéletesen felidézte azt a hektikus sürgés-forgást, azt a felfokozott hangulatot, amely egy ilyen forgatást jellemez. Vereckei Rita tologatható díszletelemei gyors átrendezéseket tesznek lehetővé: egészen meglepő, hogy ez mennyire ki tudja tágítani a Stúdió K kis terének lehetőségeit. Mindez azonban csak ideig-óráig izgalmas, így az előadás szép lassan belefullad az érdektelen történet és a lassan vánszorgó cselekmény unalmába.

(2016. május 6.)

Az Árvák adatlapja itt olvasható.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr858769698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.