7óra7

Lovasi András: „Nem is szeretnék magyarázkodni”

Lovasi András: „Nem is szeretnék magyarázkodni”

2016. 06. 02. | SoósAndrás

„Lassan 30 éve azt hallgatom, ha valami újat csinálok, hogy mit csináltam nagyon jól 5-10 éve, és mi az, amit ahhoz képest most rosszul csinálok.”

A Semmi konferencia című koncertszínházas előadás legközelebb június 14-én a POSZT-on lesz látható. Az előadás kapcsán Lovasi András e-mail interjúban beszélt nekünk az új műfajok kipróbálásáról, és arról, hogy erre hogyan reagál a kritika és a közönség.

Mikor, hogyan és miért fogalmazódott meg önben az, hogy egy koncertszínházas előadást csináljon?

2011-ben csináltunk egy estet Idáig tudom a történetet címmel. Ez egy amolyan csendes-ülős koncert volt, ahol egy szerelmi háromszög történetére voltak ráhúzva a dalaink. Ennek az előadásnak a  prózai részét  Papp Sándor Zsigmond írta a felkérésünkre.  2013-ban ennek született  egy második része, amit már én írtam. 2015-ben pedig Földes Eszter javaslatára a két est szövegeiből összehúztunk egyet, ezt már ő szerkesztette, rendezgette össze. Egységesebb, összefogottabb lett, felturbózta pici, apró gegekkel, ötletekkel, és valami izgalmas, irodalmi koncertszerűség kerekedett a dologból. A MOM-ban játszottunk ebből két koncertet is nagy sikerrel, és nagyon élvezte a munkát a zenekar is. Akkor döntöttem el, hogy a következő lemez dalait is hasonló formában lehetne prezentálni. Innen már adott volt az ötlet, hogy a Zsiga által megteremtett figurák bukkanjanak itt is fel. A Semmi konferencia tulajdonképpen az Idáig tudom... 3. része.  Nincs olyan nagy különbség az előző részek megoldásai és az új előadás között. Kicsit több a színházi elem, és nem olvassuk, hanem megtanultuk kívülről a szöveget. Ez volt egyébként a legnehezebb, Lecsónak is és nekem is. Zenés teleregény is lehetne... De koncertszínház lett.

5.JPGSemmi konferencia - Leskovics Gábor, Lovasi András (fotó: Dudás Ernő)

Az előadás nagy részében narrátorként, szereplőként vesz részt: milyen élmény színészként állni a színpadon, pláne úgy, hogy a Semmi konferenciában emellett még zenészként is jelen kellett lennie?

Mint ezt oly sokszor lenyilatkoztuk, én is és Eszter is, senki sem színészkedik. Nem is törekedtünk erre. A cél az volt, hogy  elmeséljünk egy történetet. Történetet mesélni pedig mindenki tud. Szerintünk mi is. A néző dönti el, hogy ezt elfogadja-e, avagy sem. Nem színházi előadást készítettünk. Koncertszínház. Így definiáltuk, amit csinálunk. Koncert azért, mert ez egy koncert. És színház azért, mert formailag színház. Díszlet, jelmez, monológok, kisebb dialógok, és nincs civil kommentálás, széttapsolásra sincs nagyon lehetőség a számok után, mert gurul előre a történet. Ha nagyívű, mély, megrázó színészi alakításokat szeretne bárki is látni, azért ne a mi előadásunkra jöjjön, mert valószínűleg kielégítetlenül megy haza. De ha valaki szeretne egy hétköznapi, ám kedves történetet végighallgatni jó zenékkel, annak melegen ajánljuk.  Több negatív kritikába belefutottunk, amik jórészt arról szóltak, mindenki maradjon a kaptafánál. Szerintem jó dolog a kísérletezés. Semmi baj nincs vele. Sőt... Mindig érdemes önmagunk határait, műfaji határokat, vagy egyáltalán bármilyen határokat feszegetni. Alkotóként ez elsődleges dolga az embernek, ha nem akar önmagába csavarodni.

6.JPGSemmi konferencia - Péterfy Bori (fotó: Dudás Ernő)

A 2006-os Sztornó című filmben már próbálkozott színészettel. A színészkedés valami lappangó vágy, vagy a véletlen műve?

Semmilyen lappangó vágyról nincs szó. A filmezést anno kipróbáltam, mert miért ne. De nem véletlenül nem erőltettem ezt a későbbiekben. A forgatás végén azt éreztem, nagy élmény volt, de semmi keresnivalóm a színészi pályán.  Most pedig színészkedésről szó sincs. Csak ismételni tudom ez ügyben magam. Voltak színházi szakemberek is, akik megnézték a próbákat, az előadást, és kikértük a véleményüket. Külön kiemelték, hogy milyen jó, hogy nem színészek mondják a prózai részeket, és mégis megérinti őket a történet. Nyilván, mint minden kezdetnek, ennek is megvannak a maga gyerekbetegségei. Például az kiderült számunkra is, hogy  mi amatőrök nem tudunk átbeszélni, betölteni egy kétezer fős koncerttermet a hátsó sorokig. Viszont minden hibája ellenére mindhárom eddigi előadás végén a közönség közel 10 perces vastapssal jutalmazta a látottakat. Bízunk benne, hogy ez a későbbiekben sem lesz másként. Dolgozni fogunk rajta.

Az előadásban Földes Eszteren és Péterfy Borin kívül zenészek szerepelnek – miért vállalta be a kockázatot, hogy a színészetben nem jártas emberekre bízza a szerepeket?

Ez nem volt kockázat. Ezek nem szerepek, hanem különböző figurák, karakterek. Ebben a darabban a  közreműködők szinte pont ugyanazt csinálják , mint amit szoktak, csak nem a saját számaikat éneklik, és jelmezben vannak. Ami újdonság lehet, hogy egy kerettörténetbe ágyazva, dramaturgiailag a megfelelő helyen teszik ezt.  Leskovics Gábor, Líviusz, Bori és én vagyunk azok akik megírt szövegeket mondunk, Borinak nyilván nem volt „hű de nagy” kihívás, nekünk meg persze az volt, de erről már beszéltem az előbb.

9.JPGSemmi konferencia - Lovasi András, Varga Livius (fotó: Dudás Ernő)

Úgy tudom, hogy tervezik a Semmi konferencia átírását egy dramaturg segítségével, hogy futhasson az előadás színészekkel, a Kiscsillag és a mostani csapat nélkül. Nem gondolkodott el azon, hogy eredetileg is már egy klasszikusabb musicalnak csinálja meg? Ha igen, miért döntött mégis úgy, hogy ebben a koncertszínházas formában valósítja meg?

Nem gondolkodtam ezen. Egy kedves színházi szakember ötlete volt. Azt mondta, nagyon jó a sztori, a zene is, és kb. öt perc lenne dramatizálni, és zenés színházat formálni belőle. Bóknak vettem.

Az ön életművének alapvető eleme, hogy az élet úgynevezett „nagy kérdéseivel” idézőjelben, ironikusan bánik: a Semmi konferenciában viszont ezeket a nagy kérdéseket (magánéleti problémák, barátság, magány, stb.) mintha komolyan venné. Mi ez a változás?

Az eddigi dolgaim és e között a darab között egy különbség van talán. Hogy relatíve jó helyen, egy felívelő szakaszban ér véget a történet, van tanulság, és a végén mindenki egyszerre énekel egy fülbemászó ravasz dalocskát. Ha valaki szerint ez a dal pl. nem ironikus, az mást gondol az iróniáról, mint én. De nem is szeretnék magyarázkodni. Lassan 30 éve azt hallgatom, ha valami újat csinálok, hogy mit csináltam nagyon jól 5-10 éve, és mi az, amit ahhoz képest most rosszul csinálok. Csak remélni tudom, hogy a Semmi Konferenciát most kritizálóknak pár év múlva ez lesz a pozitív példa, miközben azt szidják majd, amit akkor csinálok. Ez két jó dolgot is jelent. Egy: megint csinálok valami újat. Kettő: írnak még kritikát Magyarországon.

11.JPGSemmi konferencia - Falusi Mariann (fotó: Dudás Ernő)

Tervez még a jövőben a színházzal kísérletezni?

Most sem azzal kísérletezem.

Milyen érzés, hogy a szülővárosában megrendezésre kerülő POSZT-on is bemutatják a Semmi konferenciát?

Jó érzés és megtiszteltetés.

Kapcsolódó

Kritikánk a Semmi konferenciáról

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr998770732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.