7óra7

Újszínház - Látatlanban csak esztéták szeretnek nyilatkozni esztétikai kérdésekben

Újszínház - Látatlanban csak esztéták szeretnek nyilatkozni esztétikai kérdésekben

2016. 09. 12. | 7óra7

Bodolay Géza: „Mit kellene ezen értelmezni? A képviselőtestület úgy látta jónak, hogy meghosszabbítja a jelenlegi direktor mandátumát.”

Bodolay Géza rendező saját pályázatával kapcsolatban korábban a fiatalságot emelte ki, és olyan rendezőket említett jövőbeli munkatársakként, akik ifjú koruk ellenére már bizonyították tehetségüket - mint Sardar Tagirovsky, ifj. Vidnányszky Attila vagy Hajdu Szabolcs. E-mailben kérdeztük őt a döntéssel kapcsolatos véleményéről, az Újszínház közelmúltjáról és lehetséges jövőjéről. Nem csupán azt írta meg nekünk, mit gondol a pályázatok nyilvánosságra hozataláról, de azt is jelezte többször, hogy már maguk a kérdésfeltevéseink sem helytállóak.

Meglepte a döntés? Hogyan értelmezi azt, hogy Dörner Györgyöt a nagy számú pályázó ellenére újraválasztották?

Szerintem mindenkit meglepett, kivéve talán azokat, akik előre sejtették. Ha nem lepne meg, mi értelme lett volna pályáznom? A pályázatomat nem figyelemfelhívásnak vagy figyelemelterelésnek szántam, nem csak gesztust akartam gyakorolni, hanem általa valóban jelentkeztem az Új Színház Nonprofit kft. ügyvezető igazgatói munkakörének betöltésére. Mit kellene ezen értelmezni? A képviselőtestület úgy látta jónak, hogy meghosszabbítja a jelenlegi direktor mandátumát.

Mennyire ismeri, és mit gondol az Újszínház elmúlt négy és fél évének az esztétikai, illetve gazdasági teljesítményéről?

 A „gazdasági teljesítmény” mint fogalom is a tökéletes félreértését jelzi a színházi feladatunknak. Egyáltalán, mit értünk egy közpénzekből működtetett színház kapcsán gazdasági teljesítményen? Elképzelem, amint Shakespeare, Molière, Brecht vagy Beckett színházi „teljesítményét” akár kortársként akár utód-történészként bárki ezen méri. Nem láttam a színház minden előadását, de nem tartom valószínűnek, hogy a fenti négy alak „teljesítményét” ostromolták volna az elmúlt négy esztendő újszínházi színpadi tettei. Látatlanban meg csak esztéták szeretnek nyilatkozni esztétikai kérdésekben.

bodolay_ok.JPGBodolay Géza

Amikor 2013-ban rendezett az Újszínházban, milyen kondícióban voltak az ott dolgozó munkatársak? Illetve mit gondol arról a feltételezésről, hogy megfelelő vezetés és társulatépítő kvalitású rendezők nélkül az Újszínház alkotócsapatának a kondíciója ez után a döntés után jó eséllyel tovább fog romlani?

Nagyszerű kondícióban voltak, egyenként jó sok igazgatót és rendezőt kibírtak már. Nem gondolom, hogy akármelyikünk kondícióját saját magunkon kívül másokra kellene fogni. Azt sem gondolom, hogy általánosítani kellene a kérdés kapcsán. A jövőről pedig jósként sem lenne helyes nyilatkoznom.

Nyilvánosságra fogja hozni a pályázatát?

Akár meg is tehetném, mert elég jól sikerült. A kétharmada általánosan is megállja a helyét a mai országos helyzetben. Még az is lehet, hogy egyszer valakinek átadom benyújtásra. Vagy a legjobb részeit szakirodalomként publikálom. Jelenleg nem látom, min változtat a pályázatok publikálása. Szülhet néhány "lám-lám"-ot, "bezzeg"-et, "áh"-t, de a lényegen semmit nem változtat. Elbírálás után sajnos már csak a nyertes pályamű számít. Amikor bárki fölszólít bármire, akkor igen megnehezíti, hogy végrehajtsam a kérésnek álcázott elvárást.

A pályázatával kapcsolatban a fiatalokat emelte ki egy rövid interjúban, amelyben alkotókként Sardar Tagirovskyt, ifj. Vidnyánszky Attilát és Hajdu Szabolcsot is megnevezi. Hogyan tudta volna elérni, hogy a középkorú és az időskorú nézők (vagyis a jelenlegi színházi közönség messze túlnyomó többsége) nélkül, de legalábbis nem rájuk alapozva gazdaságosan működhetett volna az Újszínház?

Az említett interjú a pályázat rövid összefoglaló előzetese volt, azok számára, akik csak egy oldalt szeretnek elolvasni egy ilyen dolgozatból. A gazdaságosdiról már szóltam fennebb, alapozni meg a mindenkori kitűnő előadások mellett a mindenkori kitűnő szervezésre kell. Utóbbi nem baj, ha szinkronban működik a színház esztétikai irályával. Amúgy az elmúlt negyven esztendőnkben már végleg nem lehet életkorokhoz kötni az esztétikai és egyéb vonzódásokat és alapállásokat. Nem hiszem,  hogy a fent említett alkotók miatt üresedne ki a  a nézőtér. Azt sem hiszem, hogy a jelenlegi fenntartói támogatás mellett ők/mi vitték/vittük VOLNA csődbe a magyar színházat.

Mit gondol Hargitai Iván javaslatáról azzal kapcsolatban, hogy szükség lenne egy nyilvánosság előtt zajló vitasorozatra a pályázati rendszerről, a kinevezések szakmai megalapozottságáról, a színház és a politika viszonyáról? Részt venne-e egy ilyen vitában?

 Bármilyen vitában örömmel veszek részt.

Kapcsolódó

Interjú Fábián Péterrel és Benkó Bencével
Interjú Hudi Lászlóval
Interjú Hargitai Ivánnal
Interjú Herczeg Tamással és Szántó Péterrel

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr10011696615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.