7óra7

Rehab
7óra7: (7/10)
Közösség: (0/10)

Rehab

Szücs Zoltán: Addikt / Pécsi Nemzeti Színház

2016. 10. 15. | B. Kiss Csaba

Hús-vér sorsokat vázol fel sanyarú gyerekkorokkal, sokat követelő szülőkkel vagy csak szimpla zülléssel, s épp ez az életszag teszi művét eredetivé és izgalmassá.

Vannak művek, amiket az élet ír – ez az ordas nagy közhely ugrott be először a Pécsi Nemzeti Színház Addikt című új bemutatójáról. De félreértés ne essék, az előadás egyáltalán nem közhelyes, s ez nagyban az előbb említett közhelynek köszönhető. Az író, Szücs Zoltán ugyanis – aki egy rehabilitációs intézet lakóinak életét mutatja be eredetileg Addictus címen megjelent darabjában – maga is megjárta előbb a súlyos függőségek, majd a „rehabok” világát, hogy aztán megtisztulva krónikásuk legyen. Hús-vér embereket, hús-vér sorsokat vázol fel sanyarú gyerekkorokkal, sokat követelő szülőkkel vagy csak szimpla zülléssel, s épp ez az életszag teszi művét eredetivé és izgalmassá.

kortvelyesi_laszlo.JPGVidákovics Szláven az Addikt előadásában ((fotó: Körtvélyesi László)

Persze életszagból önmagában még nem lesz színház, kellenek színészek és rendező is. Kilenc főszereplőnk van, egy-egy sztorival, melyeket úgy kell elmesélniük, hogy a kilencedikre se unjuk rá, hogy az is adjon valami újat. Hogy mindenki megmutathassa magát, mégse legyen sok. Anger Zsolt rendező jól adagolja az egyes történeteket: előbb megismerjük az újonnan érkező Gabikát, majd szép sorjában a többieket, akik mind valahova tartanak: az újrakezdés felé, a kezelés újrakezdése felé vagy a halálba.

De talán ennél is fontosabb a színészi összjáték, hogy ne csak egy-egy sztorit, hanem egy valódi közösség valódi történetét lássuk: egy közösségét, ahol a születésnap az intézetben eltöltött jubileumot jelenti, ahol mindenki azt számolja, hány napja nem nyúlt szerhez, és ahol mindenki úgy mutatkozik be a többieknek, hogy „függő”. A színészek magától értetődő természetességgel és mindenki számára átélhetően teremtik meg ezt a közösséget – igazi társulati munkát láthatunk. Erdős Júlia Luca sárga szín dominálta díszlete önmagában is izgalmas, és az előadás céljait is jól szolgálja, Fekete Kata jelmezei maguk is jellemeket formálnak.

ad_2.JPGDarabont Mikold, Urbán Tibor, Baki Dániel és Köles Ferenc (fotó: Körtvélyesi László)

A legfontosabb, amit kapunk, mégis az, hogy a „normális” emberek számára sokszor riasztó drog- és egyéb függők mögött megláthatjuk a szerencsétlen embert, aki talán mi magunk is lehetnénk – ez a nagy empátiával készült előadás bennünket, nézőket is érzékennyé tesz sorsuk iránt.

(2016. október 9.)

Az Addikt adatlapja itt található.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr2611802165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.