7óra7

Bűnök és bűnhődések
7óra7: (5/10)
Közösség: (0/10)

Bűnök és bűnhődések

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés / Vígszínház

2016. 10. 21. | SoósAndrás

Az alkotók olyasmit találtak meg a Bűn és bűnhődésben, amit nem is ebben a műben kellett volna keresni.

Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regénye nagyrészt fejekben (különösen Raszkolnyikovéban) játszódik, cikázó, elfertőződött gondolatok, nyomasztó rémálmok és ellenállhatatlan ösztönök között: innen nézve minimum leesik az állunk, ha azt kell olvasnunk egy színházi adaptáció színlapján, hogy krimivel van dolgunk. Baj ez, nagy baj. Súlyos félreértés, és egyértelműen jelzi, hogy az alkotók vagy alapjaiban értették félre a művet, vagy pedig olyasmit találtak meg benne, amit nem is ebben a műben kellett volna keresniük.

5.jpgStohl András, Orosz Ákos (fotó: Dömölky Dániel)

Michal Dočekal rendező túl merészen értelmez át, fő koncepciója így, akarva-akaratlanul úgy tűnik, valami korszakalkotó nyakatekerés, „ilyen még nem volt” igényű heroizálás volt, márpedig az efféle nyögvenyelős kiindulópont még az ezerféleképpen feldolgozott Hamlet esetében sem kecsegtet sok jóval. Bár éppen elég heroikus a főhősön belül játszódó történetet kívülre helyezni, Michal Dočekalt sokkal inkább foglalkoztatja, mit lehet kezdeni a történettel, ha főszereplőjét a mellékszereplők közé zavarja, hogy aztán senki ne lépjen a helyére. A regény első része, a gyilkosságra való készülődés és maga a bűntény elkövetése ebben a szellemben marad ki az előadásból, hogy aztán a Raszkolnyikov bőrébe bújt Orosz Ákos nem mindennapi erőfeszítéseket téve próbálja ezt a főszereplő hiányában billegő történetet mellékszereplőként is megtartani.  

7_all.jpg
(Orosz Ákos, Bach Kata)

A dramaturgia fő kérdése: miről szól? Raszkolnyikov nélkül nagy bajban vagyunk, ha válaszolni szeretnénk erre a kérdésre. Michal Dočekalt talán a kollektív bűn érdekli, a társadalmi romlottság? Erre enged következtetni az előadást záró közös Miatyánk-szavalás. Ebben az értelmezésben az előadás címe helyesen: Bűnök és bűnhődések. De az is lehet, hogy egyenesen Kafka Perét kereste meg Dosztojevszkij művében: Stohl András Porfirij nyomozója egyrészt Stohl zseniális játékából következően hatalmasodik el, másrészt alá is játszik a fehérre meszelt arcú, groteszk mindenes-csapat is (Gilicze Márta, Ember Márk, Vecsei Miklós), akik valamiféle fura, minden fölött álló végrehajtó hatalomként rendezik a teret, kommentálják az eseményeket, játsszák a zenét, és pakolják a térbe a tetthelyszínekről ismerős számozott táblákat.

Nagy kár az alapkoncepció gyöngesége, mert az előadás minden egyéb összetevője hibátlanul dől össze miatta. Lengyel Tamás Szvidrigajlovja gyönyörűen utálatos és gátlástalan, Bach Kata Szonyában nem az egyszerű ártatlan mártír, hanem a romlottságot anyanyelvvé formáló nő bukástörténetét találja meg, de mindez szinte hatástalan marad, ahogy Orosz Ákos Raszkolnyikovja is, akinek világ-haragja akármennyire hiteles, akármennyire különös a jelenlétéből áradó, a megírt Raszkolnyikovval teljesen ellentétes izomereje, az előadás kontextusa nem ágyaz meg neki, így végig hamis marad.

8.jpgStohl András, Orosz Ákos (fotó: Dömölky Dániel)

Pedig jó ez a tér, amit Martin Chocholusek félúton talált meg egy sci-fi és egy boncterem között: a mindent átvilágító, steril neonfalak, a lovas kocsit és még ezer mást helyettesítő, Mikrobit idéző futurisztikus akármicsodával sikerül megteremtenie a Vígszínház hatalmas terében azt a szűkösség-érzetet, ami szerves része a Bűn és bűnhődés világának. Jól és bátran húz a rendező és alkotótársa, Iva Klestilova az orosz irodalom központi problémájából, a fránya hosszúságból így értelmező, többlettartalmat nyújtó összevonások születnek: jó, különösen jó például Raszkolnyikov álma és Marmeladov halálának egymásra vetítése. És ami egészen különös és ritka: jó és ízléses az aktualizálás. Finom párhuzamot von az előadás a mai terrorizmus és Raszkolnyikov gyilkossága között, az örökérvényű bűn-téma, a napóleonság, a „jó cél érdekében” elkövetett gyilkosság így kap valami nyomasztó, mai jelentést. De mindezt a jót csak utólag, darabokból lehet összerakni. Az előadás főszereplő nélkül, tét nélkül, feszültség nélkül szétesik, elhalványul, elmúlik.

(2016. október 15.)

A Bűn és bűnhődés adatlapja itt található.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr8511823831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.