7óra7

„Sokszor már másfél évvel a bemutató előtt elkezdünk dolgozni”

„Sokszor már másfél évvel a bemutató előtt elkezdünk dolgozni”

2017. 03. 03. | támogatott tartalom

A Madách tánckara Tihanyi Ákos és két alkotótársa koreográfiáival mutatkozik be a Szerelmünk, Shakespeare Fesztiválon.

Ő jegyzi többek között a Mamma Mia! és a Mary Poppins koreográfiáit, és most a színház következő prózai nagybemutatója, a Szerelmes Shakespeare kapcsán is együtt dolgozik Szirtes Tamással. Közben a Madách Színház tánckara a színház nyári Szerelmünk, Shakespeare Fesztiválján önállóan is színpadra lép egy három Shakespeare-darab által ihletett táncesttel. Mindezekről kérdeztük Tihanyi Ákost.

Mi lesz a fesztiválon bemutatott koreográfiákhoz a kiindulási alapja?

Shakespeare az a szerző, akinek a műveire, más művészeti ágak alkotóihoz hasonlóan, koreográfusok is szívesen támaszkodnak. Úgy gondolom, ennek az egyik legnagyobb mestere Seregi László volt. Az ő Shakespeare-koreográfiáit sokan ismerik Magyarországon és világszerte, és azokat véleményem szerint nem is lehet felülmúlni. Az én feladatom és célom a Madách Színház Shakespeare-fesztiválján a színház tánckarának megmutatása, őket szeretném előtérbe helyezni, nem a saját koreográfusi álmaimat megvalósítani.

mp624_resize.jpgTihanyi Ákos (fotó: Madách Színház / Mohos Angéla)

Az a célom, hogy mind a 11 táncos ugyanolyan jelentős szerepet kapjon, mindenki szólista legyen – köszönöm Szirtes Tamásnak, hogy lehetőséget adott nekünk. A Szentivánéji álom által ihletett koreográfiát Molnár Ferenc, a Rómeó és Júliát Velekei László kollégám jegyzi. Az én részem a táncfantázia harmadik felvonása, a Csókolj meg, Katám (Makrancos Kata). 13 perc lesz, ebbe sűrítve mindaz, amit erről a stílusról tudok, amit Bob Fossetól vagy az utcai táncokból tanultam: ez az én mozgásvilágom.

A táncos-koreográfusoknak alighanem jóval kevesebb élményük van Shakespeare-rel kapcsolatban, mint a színészeknek vagy rendezőknek. Te hányszor találkoztál eddig alkotóként Shakespeare-rel?

Ez az első alkalom. De nézőként-olvasóként természetesen sokszor. Például iskoláskorom egyik meghatározó színházi élménye volt az első Shakespeare-darab, amit láttam, a Szentivánéji álom a Pécsi Nemzeti Színházban, Puck szerepében Alföldi Róberttel. Legalább negyvenszer megnéztem.

f_53.jpgTáncpróba (fotó: Madách Színház / Mohos Angéla)

Mennyi időtök lesz felkészülni a június 12-ei bemutatóra?

A két koreográfus társam már most dolgozik a táncosokkal, én pedig még a felkészülési szakaszban vagyok. Az intenzív próbaidőszak egy hónap múlva kezdődik.

Közben a Szerelmes Shakespeare koreográfusaként is dolgozol. Prózai előadásban koreográfia?

Azoknak az előadásoknak az esetében is lehetnek aláfestő zenék, ahol nem a zene a domináns és amelyekre mozgást kell koreografálni. A Szerelmes Shakespeare-ben ilyen egy kocsmakép, egy bálkép és a nagy finálé, valamint vannak verekedések, melyek szintén koreográfiára valósulnak majd meg. Utoljára az iskolában találkoztam történelmi táncokkal és soha nem gyakoroltam, úgyhogy most fel kell eleveníteni azokat a reneszánsz táncokat, amelyeket tanultam. De szeretnék ezekhez kicsit bátrabban hozzányúlni és rátenni a saját stílusjegyeimet.

f_42.jpgTáncpróba (fotó: Madách Színház / Mohos Angéla)

A Madách számos musicaljének koreográfiáját is te jegyzed. Melyikkel volt a legnehezebb dolgod?

Inkább a legnagyobb kihívást mondanám, és szerintem ez is sikerült a legjobban: az Én, József Attila, amelyet minden értelemben a nulláról kellett felépítenünk. Ez az egyik nagy kedvencem.

Ha jól tudom, az olvasópróbára már késznek kell lennie a terveknek, sőt olykor már azt megelőzően is vannak táncpróbák. Mennyivel a bemutató előtt kezdesz el foglalkozni egy darabbal?

Kb. fél évvel a bemutató előtt már javában dolgozunk, musical esetében ez másfél év.

Mennyire dolgozhatsz szabadon musicalek koreográfusaként? Hiszen a koreográfiáknak pontosan illeszkedniük kell a musicalekhez.

Tökéletes szabadságot ad, mitől lenne kevesebb, mint egy táncestet megcsinálni? A rendező is óriási szabadságot ad, de persze a szövegkönyvet és a zenét nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

f_26.jpgTáncpróba (fotó: Madách Színház / Mohos Angéla)

És a rendező elvárásait, kéréseit? Hogy kell elképzelnünk egy ilyen, a próbákat megelőző tervezői folyamatot? Asztalnál, tollal-papírral dolgozol, majd a jelmez- és díszlettervezőkhöz hasonlóan mész egyeztetni a rendezőhöz?

Egy koreográfia asztalnál születik – az én esetemben. Nem szeretek kísérletezni a próbán, hanem betanítani szeretek. A munka első fázisa a koncepció kitalálása, a zene értelmezése, térforma megalkotása, asztalnál, papíron. Ezt követi a lépések „gyártása”, a koreográfiáimra jellemző a sűrű, sok lépésanyag és váratlan stíluskeveredések. A harmadik, utolsó fázis pedig a betanítás, vagyis a próba, ahol végül összeáll az egész. Bár az öröm általában csak egy napig tart, másnap már semmi sem tetszik, úgyhogy kezdhetjük elölről az egészet.

Dicsuk Dániel

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr5612309675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.