A színészek élénk színekkel festik meg a figurákat, és ez jól működteti a darabot.
Martin McDonagh darabjai nem teljesen szokatlanok a magyar színpadokon (A kripli, Párnaember, Vaknyugat), mégis a szerző sajátos világa az Erőszakik című filmből lehet a leginkább ismerős, amelynek nem csak a forgatókönyvét írta McDonagh, de rendezte is. Aki látta, valószínűleg egyetért abban, hogy a Colin Farrell főszereplésével készült, vidékre száműzött, nyafogó bérgyilkos története kétségtelenül a kortárs brit akció-vígjáték hullám egyik legviccesebb darabja, versenyre kel a műfaj Guy Ritchie nevével fémjelzett klasszikusaival. A -011- Alkotócsoport rendezője, Radnai Márk és csapata pedig ismerős McDonagh és a piti bűnözők világában: a Párnaemberen kívül Tarantino filmjét, a Kutyaszorítóbant is megcsinálta korábban színpadon. Egyedül az előadást bemutató Thália Színház lépett ki talán a komfortzónájából: a színlapon jó előre figyelmezteti a törzsközönségét az elhangzó káromkodásokra.
Bán Bálint, Lovas Rozi, Tamási Zoltán (fotó: Mészáros Csaba)
A nagy kézrablás esetében a káromkodásokban valóban nincs hiány, ahogyan fordulatokban sem, éppen ezért nehéz a történetről érdemben írni spoilerezés nélkül. Az alapfelállás lényegében egy kamaradráma, ahol egy szállodai szobában találkozik négy, az elvárt szerepével ellentétesen viselkedő figura. Így egy üzletkötésre alkalmatlan drogdíler fiú és a barátnője, egy vendégeit zaklató recepciós és egy kézmániás félkezű gyilkos. Ez utóbbi fogságba ejti és életveszélyesen megfenyegeti a szállodában a párt, miután azok megpróbálták egy áruval átverni. A dílerek életét egyedül a kissé háborodott portás menthetné meg, ám neki egészen más tervei vannak.
Az előadás alapvetően hozza azt a kicsit erőszakos, kicsit abszurd hangulatot, amit elvárunk a filmekből ismert műfajtól. A karakterek kellően érdekesek, a történet többé-kevésbé kiszámíthatatlan, a párbeszédek tarantinósan frappánsak. Az élénk váltások jól megférnek egymással: az egyik pillanatban a nem elég finom kifejezéseken rágódnak a szereplők, a következőben életveszélyesen megfenyegetik egymást, hogy azután az eldugott pornómagazinokról diskuráljanak. Az erőszak és az egymás ellen elkövetett bűnök és bosszúk eredet nélküli, végtelen spirálba rendeződnek, miközben mindig van egy nagyobb hal: a dílereket egy gyilkos szorítja sarokba, hogy azután mindenki egy hibbant anyuka kívánságait lesse.
Ám az erőszak és az abszurd csak addig működik, ameddig az előadás a valószerűség határán egyensúlyoz. Az események hihetetlenek, de még éppen elképzelhetőek a való életben, ezért működik a humor, ezért érezzük át az életveszélyes helyzeteket. A színházi túlzások emiatt kilógnak az előadásból, egyfajta elvont térbe száműzik az eseményeket. Ilyen például, amikor egy cipőt próbálnak eldobni a színpad közepéről a végébe, ám az az ellentétes irányba repül: az egyszerű bohózatba illő jelenet ebben a közegben nem tud elég humoros lenni. A realisztikus díszlet (Cseh Renátó) ellenben jó választásnak bizonyul, habár költségvetési okokból kérdésesnek tűnik, hogy az egyetlen ötperces jelenet, ami nem a szállodai szobában játszódik, indokol-e egy többé-kevésbé önálló díszletet. Hasonlóan bizonytalan, hogy a történet mikor játszódik: mobiltelefon egyáltalán nincs, ám internet van, ugyanakkor bizonyos jelmezek (Erdős Júlia Luca) az ezredforduló előtti időket idézik.
De ennyit a kákáról meg a csomókeresésről. A színészek élénk színekkel festik meg a figurákat, és ez jól működteti a darabot. Tamási Zoltán monológja magával ragadóan őrült, miközben az ember már-már ijesztően magára tud ismerni az iskolai mészárlásra vágyó recepciósban. Szervét Tibor kisujjból hozza a megszokott veszélyes és komoly figurát, Lovas Roziban pedig megvan a kellő lendület a talpraesett barátnőhöz. Alapvetően Bán Bálintra sem lehet panasz, rasszista és niggerező célzásokra reagálni képtelen színes bőrű fiúként vicces, ám a rapperekre emlékeztető mozdulatai túlzóak.Négyük játéka összességében azonban szórakoztató, és kellemesen kikapcsolnak egy kellemesen feszült fekete komédia erejéig.
(2016. április 24.)
A nagy kézrablás adatlapja itt található.
