A Pillanatfelvétel nem Bereczki Zoltánként használja Bereczkit, hanem színészként, méghozzá kiváló színészként.

Ha elhangzik a „bulvárszínház” szó, az elitisták jellemzően vagy legyintenek, vagy legyintenek és fintorognak is hozzá egyet. Hogy mennyire rosszul teszik ezt, arra jó példa a Pillanatfelvétel, amely – nevezzük nevén! – bulvárszínház a legjavából, annak kifejezetten színvonalas, élvezhető és tartalmas. Több olyan jellemző is igaz tehát rá, ami közel sem minden művészinek szánt produkcióról mondható el.

Bereczki Zoltán (fotó: Toldy Miklós)

Donald Margulies kortárs darabja komoly, elgondolkodtató, sablonosnak egyáltalán nem nevezhető, azonban mindezekkel együtt is könnyen fogyasztható, önmagát gyakran humorral oldó. Az Irakban megsérült fotóriporter története leegyszerűsítve, de nem lebutítva vet fel olyan kérdéseket, mint az egymáshoz való tartozás határai, az emberi felelősség.

Az alkotók mindezt Horgas Ádám vetített átkötőkkel és múltidézőkkel tarkított precíz, színészeket kifogástalanul vezető rendezése és Horgas Péter egyszerű, mai-szerű lakás-díszlete segítségével tálalják nekünk. Az sem véletlen, hogy a szereposztás ismert színészeket sorakoztat fel, ám a kisebb szerepekben látható Földes Eszter és Seress Zoltán is emeli az előadás minőségét. Magánszínházi produkcióként az előadás kevés kockázatot vállal, de ezt nem is várjuk tőle – örömmel beérjük azzal, hogy közel sem csak az üres szórakoztatást tűzte ki célul.

És bulvárszínház azért is, mert különösebb gátlások nélkül csapja le a könnyű ziccereket, például szemrebbenés nélkül Bereczki Zoltán szájába került az a mondat, hogy „A musicalek is színdarabok, csak szarabbak.” Ez még akkor is olcsó poén, ha netán az eredeti szövegkönyvben is benne van. Persze nevetünk rajta, mert milyen vicces, hogy pont az ország egykor legnépszerűbb musicalszínésze mondja ezt – ettől függetlenül kizökkent az előadásból, pedig addigra már rég túlléptünk azon, hogy ez bizony tényleg Bereczki Zoltán.

Ezt leszámítva a Pillanatfelvétel nem Bereczkiként használja Bereczkit, hanem színészként, méghozzá kiváló színészként. Tavaly A lepkegyűjtő során már igazolta, hogy képes magas színvonalon eljátszani egy prózai előadás szélsőséges karakterét, most azt bizonyítja be, hogy egy hétköznapi fickót is meg tud jeleníteni minden túlzás, manír és erőltetés nélkül. Amikor arra van szükség, előtérbe kerül, amikor pedig máson van a hangsúly, háttérben marad.

Pokorny Liára szintén odafigyelhetünk. Nem csak a látványos sérült-maszk, és nem is a tőle megszokott, olykor harsány stílusa miatt: túl erős játéka mögött ott van a helyét nem találó ember bizonytalansága. Alighanem mindannyian éreztünk már ehhez hasonlót.

(2016. május 6.)

A Pillanatfelvétel adatlapja itt olvasható.