Mintha egy mediterrán ballada kelne életre: a jó ritmusban pergő jeleneteket az atmoszféra köti össze, a lefojtott indulatok, feszültségek forralják a levegőt.

Alig kezdődött el a tanév, máris két bemutatót tartottak az Ódry Színpadon. Az ötödéves színművész osztály a hatvanas évek Magyarországáról küld színes-zenés képeslapot a Válogatással, a negyedévesek pedig az emberben rejlő gonoszról beszélnek Roberto Zucco történetével.  

Kovács Tamás, Vizi Dávid, Szántó Balázs (fotó: Szkárossy Zsuzsa)

Bernard Marie-Koltès drámája valós tényekre, egy szüleit és másokat is megölő sorozatgyilkos életére épül, akinek még a nevén sem változtatott, de messze túllép a krimi szinten. Dialógusai létállapotokat, emberi viszonyulásokat rajzolnak fel élesen, pontosan, miközben a szövegből nem hiányzik a költészet sem. Nem keres választ a kérdésre, hogy mitől lesz valaki Káin, de megmutatja, hogy létezik. És nem feltétlenül ott, ahol Lombroso kereste: a homlokokra írt bűnözőjegyek mögött. Ott lehet egy olyan angyalarcban is, amilyen Roberto Zuccóé. Főleg ha még csak húszéves, mint a címszereplő, és sorsnak, jellemnek esélye sem volt farigcsálni ezen az angyalarcon. Ami pedig a legijesztőbb: hogy mindarra, amit tesz, nincs magyarázat. Nem pénzért öl, nem bosszúból, nem vallási fanatizmusból vagy más szenvedélyből, és nem is egyértelműen azért, mert elmebeteg. Ez a természete: hogy jár-kel a világban, és átgázol azon, aki az útjába kerül.

A fenyegetettség légköre végig ott feszül Horváth Csaba rendezésében. Mintha egy mediterrán ballada kelne életre: a jó ritmusban pergő jeleneteket az atmoszféra köti össze, a lefojtott indulatok, feszültségek forralják a levegőt. Mindez ott van a Zuccóba szerelmes Lányka bátyjának (Lestyán Attila) megállíthatatlan lábrázásában, a nővére (Ballér Bianka) hímes mondatai mögül kiszabaduló frusztrációban, a hűtőszekrény ajtócsapódásaiban.

Mészöly Anna, Ballér Bianka (fotó: Szkárossy Zsuzsa)

És ha már hűtőszekrény: Horváth Csaba rendezései a nézők emlékezetében összekapcsolódnak egy-egy jellemző anyaggal, tárggyal: terményekkel és tésztával (A nagy füzet), homokkal és farkasokkal (Irtás), szürke tornaszőnyegekkel (Bűn és bűnhődés). Ezúttal ez a bizonyos hűtőszekrény, pár tucat sörösdoboz és egy kordonrács vésődik az emlékezetbe. Ki gondolná, hogy egy hűtő (még ha kombinált is) hányféle helyszínt jelölhet, hányféle módon használható, miközben a puszta látványával is ellenpontozza a túlfűtött közeget. A börtönt jelző kordonrácsot folyton átlépő, rajta álló vagy éppen sétáló Roberto Zucco pedig könnyen értelmezhető, de hatásos metafora.

A tárgyak mellett a szépen – elsősorban testekből és fényből - komponált, helyenként kifejezetten festői képek határozzák meg az előadás látványvilágát.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Horváth Csaba munkáinak legfontosabb jellemzője szöveg és mozgás különleges egységének megteremtése, ahol az egyik nem illusztrálja, hanem erősíti a másikat. Így van ez ebben az esetben is. Színész osztályról van szó, nem táncosokról, de nincs hiányérzetünk a mozgásos részeknél sem: a koreográfia nem becsüli alul és nem terheli túl a fiatalokat, akik e tekintetben is szépen teljesítenek. Sőt. Az előadás csúcsjelenete (minden értelemben) Roberto Zucco (Kovács Tamás) és a Lányka (Mészöly Anna) szeretkezése. Nem szépelgő, nem elvont és nem naturális. Zsigeri és elemelt, egyszerre tudja megmutatni ugyanannak a néhány percnek a női és a férfi olvasatát, miközben egyetlen szó nélkül többet mond el a két karakterről, mint egy felvonásnyi szöveg. Koreográfusi és színészi bravúr.     

Kovács Tamás szőkesége, a kamaszkort és a férfilétet egyaránt felidéző alkata jó kiindulópont a címszerephez, hiszen itt éppen a külső szépséghez, az angyalarchoz társított elvárások bizonyulnak hamisnak. Roberto Zuccójában van valami animális nemtörődömség. Korlátlansága, szélsőséges szabadságvágya hajtja előre. Úgy öl, ahogy eszik vagy alszik, nem szenvedélyből. Mészöly Anna Lánykája először családja által agyonféltett, gátlásos kamaszlányként jelenik meg. A szerep visszafogottságát itt még nehéz elkülöníteni a színésznőétől, aztán a már említett jelenetben a habzó sörrel együtt a karakter gátlásai is elfolynak, és innentől már pontosan látszik a szerepépítkezés is.

(Ballér Bianka, Lestyán Attila - fotó: Szkárossy Zsuzsa)

A többiek két vagy több kisebb szerepben is színpadra lépnek.  A Lányka családjáról Messaoudi Emina, Vizi Dávid, Lestyán Attila és Ballér Bianka pontos, az árnyalatokra is figyelő tablóképet festenek – úgy, hogy az egyik jelenetben ez a tablókép tényleg össze is áll. Messaudi Emina játékstílusa kissé elüt a többiekétől, direktebb és a humora is harsányabb, ez az elütés azonban nem jelent kilógást. Meg kell említeni a többieket is: László Lilit, Martinkovics Mátét, Vilmányi Benettet és Szántó Balázst, hiszen valamennyien hozzáteszik a magukét ehhez a nagyon egyben lévő, minőségi előadáshoz.

Két hete, a Színház- és Filmművészeti Egyetem megnyitóján különös, elgondolkodtató élmény volt látni az egymástól korban 50-60 évre álló, éppen jubiláló, valamint a színészetnek most nekivágó generációkat. A 7óra7-en évek óta interjúsorozatban mutatjuk be a végzősöket, ezért mindig izgatottan figyeljük, ha a nyilvánosság elé lép egy újabb évfolyam. A Roberto Zucco alapján a negyedéves Zsámbéki-Fullajtár osztályra nagyon is érdemes odafigyelni.   

(2016. szeptember 15.)

A Roberto Zucco adatlapja itt olvasható.